Barokk templom, kilátó, gyönyörű erdők, majd halastavak is várják a vendégeket Bánokszentgyörgyön

– Nem könnyű a szükséges fejlesztésekhez a pénzt előteremteni. Mivel erős Bánokszentgyörgy adóerő képessége, mi nem kapunk mindenhez kormányzati segítséget, sőt elvonnak tőlünk az adóbevételünkből, szolidaritási hozzájárulást kell fizetnünk. Így saját erőből kellett sok esetben a fejlesztéseket kigazdálkodnunk, elvégeznünk az elmúlt időszakban, ennek ellenére több sikeres pályázaton vettünk részt és tudtuk a falut szépíteni, gépesíteni.

A turizmusban látunk fantáziát, Bánokszentgyörgy lehetőségei e téren kihasználatlanok, s részben feltáratlanok is – mondja Baumgartner László polgármester, aki, ezen változtatandó, csatlakozott a „Mert az Ön faluja is rajta van térképen!” turisztikai sorozatunkhoz. – Minden fontos információt meg kell osztani a faluról, hamarosan olyan eligazító táblát készítünk, amelyről leolvasható lesz, mi hol található a faluban, mert van mindenünk, mint a városoknak, csak kicsiben – mondja még László.

 

A falu a városok után a nyolcadik legnagyobb határral rendelkező település Zalában a maga 32.5 négyzetkilométeres területével. Szomszédos Borsfával, Valkonyával, Oltárccal, Bucsutával, Szentliszlóval, Pusztamagyaróddal, Pusztaedericcsel, Szentpéterföldével, Várfölddel, Lasztonyával és Bázakerettyével. Itt a Göcsej széle, sőt a falu egy kis része, például a kápolna domb, már nem is Göcsej, hiszen a községet érintő, s részben át is szelő Alsó- Válicka mentén húzódik a tájegység határa. A patak jobb oldalán lévő földek számítanak Göcsejnek, a falu nagy része erre található.

 

Az önkormányzati székház folyosóján egy vitrint mutat a polgármester.

– Amit itt lát, az mind a mi határunk földjéből került elő. Kőkori eszközöket, bronzkori baltákat, római lándzsát, kelta korsót, s különböző korok pénzeit őrizzük – mondja, majd az irodájában egy bőrszíjra függesztett csengőt tesz elém. – Ez egy bárányé lehetett. A közelmúltban adtak el egy régi házat, megkértem az eladót, hogy hadd nézzek körül a padláson, a fészerben, hátha találok olyan tárgyat, amit az utókor számára meg kell menteni.

 

Bánokszentgyörgyöt 1690-ben Esterházy Pál vásárolta meg, a falu betelepülése viszont csak a 18. század elején indult meg, s lett a hatalmas uradalom e részének erdészeti, s földművelési központja. Ma is innét, a régi hercegi erdőmesterség felújított épületéből történik a Zalaerdő itteni kerületének irányítása, s a földek gazdálkodásáért felelős intéző kastélya is megvan, jelenleg abban székel a posta és az idősek otthona. A legkorábbi írásos emlékek a falut 1289-ben a veszprémi püspök tulajdonaként írják le, majd a Bánffyak birtokrésze lett, a nevét is innét származtatják, 1765-tól Bánok Szent Györgyként említik a községet. Ezt megelőzően, először 1576-ban dúlták fel a törökök a falut, ami az 1650-es évekre lakatlanná vált.

 

-A török több környező települést végérvényesen elpusztított, például a mai Bánokszentgyörgy határában lévő Szentmihály falut, aminek kis vára is volt. Ennek régészeti feltárása is megtörtént – mondja Baumgartner László, s felhívja figyelmemet ennek irodalmára. Nováki Gyula írta 1990-ben, a Zalai Múzeum 2. számában: „Az elpusztult Szentmihály falu földvárát Számpli Gyula, bánokszentgyörgyi lakos találta meg az erdőben, s jó érzékkel ismerte fel a földvárat, a mellette elpusztult falu felszíni nyomait… Az ásatásra 1983—1984-ben került sor az MTA Régészeti Intézete és a Magyar Nemzeti Múzeum költségén. A lelőhely Bánokszentgyörgytől 3 kilométerre, a nagy kiterjedésű erdőben található… A kis földvár, s az elpusztult falu házainak a nyomai sorakoznak a hegyháton egy vonalban, 200 méter hosszan, oldalt egy kis templom nyomaival… A Szentmihály falut 1379 és 1559 között több ízben említik, mint a lendvai Bánffy család birtokát…”

– A falu legmagasabb rangját az 1850-es években érte el, amikor 1854-ben megalakították bánokszentgyörgyi járást, melynek székhelye 1858-ig Bánokszentgyörgy lett. Északon ide tarozott még Tárnok (Zalatárnok), délen pedig még Molnári is. Országos műemlékünk a római katolikus templomunk, amit 1787-ben építettek. Belül sikerült már felújítani, a külső rendbetétele pedig most zajlik a szombathelyi püspökség 15 millió forintos támogatásával. A templom természetesen látogatható – említi a polgármester, aki átvezet a templommal szembeni közösségi házba, ami eredetileg panziónak épült, de ebbéli rendeltetéséből nem tudott megélni. Az önkormányzat a tágas földszintet a közösségi rendezvényeihez használja, az emelten oktatóteret rendezett be, itt lesznek például digitális jóléti program foglakozásai. A második szinten négy vendégszoba van, amit turisztikai célra próbálnak megújítani a jövőben.

– Hogy kik lesznek a vendégeink? A határunkban létezett már korábban is öt halastó. A Zalaerdő fejlesztési terveiből tudjuk, hogy ezeket a tavakat megújítják. Vonzó lesz ez a környék a pecások számára is. Aztán jelentős a vadászturizmus, s egyre több az olyan vadász, aki nem tudja megfizetni a Zalaerdő vadászházait, de azért szeretne élni a vadászszenvedélyének. Hiszem, hogy egyre több lesz az olyan érdeklődő is, aki a természetben keresi a kikapcsolódást. Az erdei kisvasút is átvezet a falunkon, igaz többnyire fát szállítnak a vagonokon, de kérésre utaztatnak turistákat is. A szőlőhegy pompás kirándulóhely, már most is vezet rajta turistaút. Van a hegyen egy magánkilátó, amit Széll József épített 2007-ben a saját költségén. Nézzünk szét arra is – invitál László.

A dombokon vezető utakról nagy távlatok nyílnak meg a szemünk előtt. Sajnos számos öreg boronapince az utolsókat rúgja már. Itt is, ott is megszólítnak bennünk a kertjüket gondozó gazdák, kedvesen egy-egy pohár borra invitálnak.

-A fákat rendezgetem, nagyon itt van az ideje, nézze ez a fiatal mandulafa már elkezdett virágozni – mutatja Kovács Károly József, majd azt mondja, hogy a régi parasztemberek nem hagyják el a szőlőt, s remélhetőleg az ő gyerekeik is kitartanak mellette.

A Széll-kilátóról belátható a hatalmas határ egy része, de a falu például teljességében a lábunk alatt hever. A toronyban vendégkönyv és geo-láda is van. Íme, egy messziről jött csoport bejegyzése: „Kedves Széll család! Felejthetetlen, pazar látvánnyal ajándékoztak meg bennünket, akik a dunántúli gímszarvasért, vadőri lovas maraton ideje alatt, merő véletlenségből akadtunk rá utunk során az önök kilátójára. A Bóly-Szentpéterfölde 220 kilométeres, 6 napos lovas túrán a célhoz közel, itt érte el a csúcspontját a lovas túra panoráma élménye. Köszönjük önöknek a meglepetést, a látványt, és szívből gratulálunk a kezdeményezéshez, a beletett munkához, és kitartást kívánunk a további fenntartáshoz! 2018.06.03. Komoly tisztelettel. Fehér Péter és három társa.” Meghatódunk az olvasottakon, s azon, hogy még számos, messze tájakról érkezett emberek elismerő sorait olvashatjuk.

– Van érdeklődés Zala, ezen belül a mi vidékünk iránt is. Ez is bizonyítja, ki kell nyílnunk, s meg kell mutatnunk, hogy mink van. Első lépésként jó döntés volt a vendégszállások kialakítása, s az eligazító információs tábla megtervezése, felállítása – köszön el Bánokszentgyörgy polgármestere.