Jelenetek egy párttitkár életéből

A csetlő-botló, de emellett nő­faló, alkoholizáló párttitkár viselt dolgai önmagukban humorosak is lehetnének, de őszinte és jóízű nevetésünket az összességében büntetőjogi kategóriá­kat is kimerítő cselekményei, valamint az események hátteréül szolgáló kőkemény diktatúra tudata akasztja meg.

Történetünk „hőse” huszon­éves, nőtlen fiatalemberként került Sátoraljaújhelyről Zalaegerszegre 1948-ban, de 1951 elején már távozni is kényszerült a városból. A párt- és állami vezetők sűrű cserélgetése, egyik országrészből a másikba dobálgatása még akkor is jellemző volt, ha egyébként nem követtek el semmi olyat, ami esetleg efféle (párt)büntetést vont volna maga után. Az adott településhez, térséghez semmilyen rokoni, baráti, ismerősi szállal nem kötődő vezetők ugyanis sokkal könnyebben, pszichikai teher nélkül hajtották végre az olykor kegyetlen, húsba vágó rendelkezéseket. Ez a fajta életmód azonban lelkileg és testileg is nagyon megviselte az embert, gyorsan erodálódtak a funkcio­náriusok. A „káderforgó” alanyai sok esetben antiszociális, pszichésen sérült, megcsömörlött emberekké váltak, mely létformának két jellegzetes tünete volt: az alkoholizmus és a nők szexuális kihasználása. A második világháború minden korábbit felülmúló embervesztesége, a fiatal, egészséges férfipopuláció csökkenése ráadásul erősebb versenyt szült a nők körében a házasság, a családalapítás mielőbbi véghezvitelében vagy egyáltalán a megfelelő férfi part­ner megtalálásában, amit egyes férfiak hajlamosak voltak kihasználni.

Seress párttitkár először 1949 augusztusában került az alkohol és a nők miatt fegyelmi bizottság elé, ahol többek között kiderült, Sátoraljaújhelyről is egy „nőügy” miatt kellett távoznia. Terítékre kerültek a korábbi, már itteni botlásai is, amelyek inkább csak botrányos lerészegedéseiből fakadtak. Ezek közül a legsúlyosabb akkor történt, amikor az 1949. májusi országgyűlési választások után a vármegyeházán mulattak, midőn Seress kiment az erkélyre, ahol abban az állapotában nem kellett volna beszédet tartania…

A fegyelmi tárgyalás fő témája azonban az 1949. augusztus 20-ra virradó éjszaka eseményei lettek. Seress az egyik barátjával betért egy vendéglőbe, ahol első körben fél liter bort ittak, amit megtoldottak egy újabb félliteres körrel. Utána lementek az egyik sportpályára, ahol szintén fél liter csúszott le a vallomásuk szerint. Ezután a Korona vendéglő következett egy-egy fröccs erejéig, majd a Gosztonyi-féle vendéglőbe mentek át, ahol Seress verzió­ja alapján ketten négy liter bort ittak meg. Éjfél után felkerekedtek, és ivócimborájává degradálódott elvtársával újra a sportpályán kötöttek ki. Itt egy kisebb kártyázó társaságba botlottak, a lapjárásba nem avatkoztak bele, de folytatták az ivászatot.

Seressben ezután, ebben az állapotában támadt fel a nők iránti vágya, és hajnalban egy ismerős asszony házába zörgetett be, aki vesztére beengedte. Seress molesztálni, majd az elutasítás után fenyegetni kezdte az asszonyt, aki jobb híján rosszullétre hivatkozott. A titkár a gavallérságát és/vagy hatalmát bizonyítandó orvosért ment, és nemsokára vissza is érkezett egy doktorral. Seress nem lankadt, ölelgetni kezdte az asszonyt, és szerelmi ajánlatait különböző más ígéretekkel is fűszerezte. Az áldozat a szomszédokhoz próbált meg segítségért folyamodni, de azok még a lakásukból sem mertek kijönni. Az orvos is megkísérelte leválasztani Seresst a szerencsétlen nőről, ezért orvosságért küldte, de az autóba a titkár beszállíttatta az asszonyt is. Elindultak a városi pártbizottság felé, mire az autóban Seress közölte, hogy nem oda, hanem a lakására viszi őt, mire az felszólította a sofőrt, hogy azonnal álljon meg, amit Seress megtiltott, erre a nő kiugrott a mozgó autóból. Szerencsére nem sérült meg, gyalog hazafelé indult, de kisvártatva Seress gyalogosan elé került és a lakása felé kezdte vonszolni, a nő folyamatosan segítségért kiáltozott, de senki nem reagált. Seress egy ideig még erőszakoskodott, fenyegetőzött, majd magára hagyta az asszonyt.

Mint az a fegyelmi tárgyalás során elejtett mondatokból kiderült, Seress korábban inkább az asszony lányára pályázott, akit feleségül szeretett volna venni. Az egész várost felbolygató incidens után a titkár pártbüntetésként megrovást kapott, de a helyén maradhatott. 1951 januárjának első napjaiban az MDP Zala Megyei Bizottsága egy rövid, pár soros levelet kapott Rákosi titkárságáról, melyhez csatoltak egy „dolgozói levelet” is, amely részletekbe menően tartalmazta Seress nőkkel kapcsolatos, Zalaegerszegen elkövetett ügyeit. Ez­után beindult a gépezet, s az ÁVH közreműködésével sorra meghallgatták a levélben érintett nőket, akik közül persze többen nem mertek beszélni. Az ÁVH Zala megyei osztályának vezetője, Thomann Ferenc a vizsgálati anyag mellékleteként külön „szolgálati jelentést” ké­szített azokról az esetekről, melyek során a korábbi években Seressre vonatkozó terhelő vagy bármilyen negatívnak számító adatokat szolgáltattak számára. Eszerint még 1949-ben jelezték neki, hogy a Magyar Futár nevű nyilas lapban benne volt Seress, főhadnagyi egyenruhában, a szovjet frontra készülődve. Ehhez kapcsolódva szintén még 1949-ben egy zalaegerszegi rövidáru-kereskedő azzal fordult Thomannhoz, hogy ő ismeri Seresst még 1944-ből. Munkaszolgálatból való sikertelen szökése után a sátoraljaújhelyi katonai fogházba vitték be, ahol bement hozzá egy főhadnagy, aki jól lehordta. A kereskedő elmondása szerint amikor először meglátta Zalaegerszegen és főleg hallotta beszélni Seresst, azonnal felismerte benne a fogházban látott és hallott főhadnagyot. Thomann leírja, hogy az illetőt magával vitte Lakatos Dezső akkori megyei titkárhoz ezzel az információval, aki jól letolta a kereskedőt, hogy miért nem jutott ez előbb az eszébe, egyúttal azt az utasítást adta, ne merjen róla beszélni, különben pártfunkcionárius rágalmazásáért bíróság elé lesz állítva. Seress János, amíg létezett, látogatta a zalaegerszegi nyilvánosházat is, de vesztére az ÁVH ekkorra már ezen a terepen is be volt csatornázva. Egy alkalommal kikotyogta az egyik kéjnőnek, hogy milyen üzletek lesznek államosítva, mely dekonspirációról az ÁVH vezetője is tudomást szerzett. Egy másik alkalommal Seress és az egyik barátja a bordélyban a dorbézolásuk közepette összevissza törtek mindent, de ahogy az előbbi esetnek, úgy ennek sem lett akkor semmilyen következménye.

Az említett fegyelmi vizsgálat anyagából, illetve az államvédelmi vezető jelentéséből még számos ügy bomlik ki, ami folyamatos beszédtémát adott akkoriban a város lakosságának. Az ÁVH vizsgálata során világos volt, hogy Seress bukott ember, a „nyomozás” csak alá akarta támasztani a felmentését, ami 1951. január végén, rapid módon meg is történt, és ezzel együtt a várost is el kellett hagynia.