Ezüstérmes lett a csokoládéból készült Hévízi-tó

Talán kevésbé ismert, hogy nemcsak a sportolók, hanem a szakácsok számára is rendeznek olimpiát. A négyévente ismétlődő világversenyen hazánkat az országos válogatott és regionális csapatok képviselték.

A magyar katonai válogatottat sok szál fűzi Hévízhez. A város a hátteret biztosította sok segítséggel, tolmácsokkal, Miklós Beatrix, a Magyar Gasztronómiai Szövetség alelnöke, egy hévízi hotel vezetője pedig a csapatot kísérte, koordinálva és segítve a felkészülést s a versengést.

A kulináris olimpián Magyarországot a fürdőváros és hungarikum standja mutatta be. Itt nemcsak a magyar értékekkel, hanem a magyar ízekkel is megismerkedhettek a rendezvény vendégei.

A magyar csapat két kategóriában versengett. Hidegen készített, valamint melegen elkészült, de hidegen tálalt ételeket bírált a zsűri a hidegkonyhai kategóriában, a melegkonyhás versenyszámban pedig teljes menüt kellett megfőzni és tálalni.

A magyar válogatott hazánkat és a hungarikumokat is bemutatta az erfurti szakácsolimpia hévízi standján

- Feladat volt, hogy a fogások között legyenek olyan vegetáriánus ételek, amelyek különböző módon párosíthatóak - fogalmazott Miklós Beatrix. - Szakácsaink készítettek burgonyakrémlevest a keszthelyi Burgonyakutatási Központ által nemesített White Ladyből. Volt salátabüfé, ahol a céklától kezdve a különleges leveles salátákig minden szerepelt, s ahhoz volt nyolc-tíz különböző öntet. Ehhez sütöttek magyaros jellegű focaccia-t, ami meg volt szórva magokkal. A meleg ételeknél rozéra sült kacsamell volt, hozzá galuska szuflé és paprika-paradicsom ragu, ami nagyon hasonlított a lecsóhoz, de mégsem az volt. Így, ha a kacsamellet levettük, akkor a galuska szuflét a raguval megehette egy vegetáriánus is. A következő fogás májjal töltött sertésszűz volt, mellé pedig polenta, ami önmagában, főételként is ehető. A desszert túrótorta volt erdei gyümölcsökkel. A túró Németországban nem ismert, úgyhogy minden ehhez szükséges alapanyagot itthonról vittünk. A zsűrinek ez annyira megtetszett, hogy külön kiemelte. A vegetáriánus kategóriát pedig tovább ragoztuk, mert készült tökfőzelék. Ennek is sikere volt, pedig a német területen nem jellemző étel - mesélte Miklós Beatrix.

A versenykiírásban szerepelt, hogy minden csapatnak saját nemzeti konyhájára jellemző, saját alapanyagokból készített ételt is be kellett mutatni. A nemzetközi trendeket pedig a főzésben és a tálalásban kellett érvényesíteni.

Miklós Beatrix

- Fontos volt a minőségi alapanyagok használata, ezt sokszor megnézték. Szigorúan vették a pazarlást: ha előkészítettünk egy halfilét, akkor azt fel kellett használni teljes egészében. Tehát a kukába semmi nem lehetett, csak az, ami tényleg felhasználhatatlan. Ezek voltak a fő szempontok, ami azt gondolom, jó irány. Nem arra ösztönzik a versenyzőket, hogy egy másfél kilós filéből kivágjanak hat adagot, hanem találják meg azt a megoldást, hogyan lehet teljesen felhasználni. A higiénia is sokat nyomott a latba.

Fontos bírálati szempont volt a tálalás is, bár nem elsődleges. Minden csapat négyféle tányért kapott.

- Ezek közül szabadon kiválaszthatták, mit mibe tesznek. Például nálunk a tökfőzelék olyan tálban volt, amiben egy másik csapat a desszertet kínálta, a mi desszertünk pedig olyanban, amilyet egy másik csapat a salátához használt - szólt az aprónak tűnő, de kreativitást igénylő mozzanatokról Miklós Beatrix.

Csakúgy, mint a tálalás, az az alkotás is a szemet gyönyörködtette. Ebben Hévízé volt a főszerep. A magyar válogatott asztalának dísze ugyanis a tó makettjének csokoládéból készült mása volt.

A várost s benne a Hévízi-tavat ábrázoló, Erfurtot is megjárt csokoládémakett Fotó: Keszey Ágnes

- A hidegkonyhai műremekek egy háromszor három méteres asztalon kaptak helyet, ezeket úgy kellett feltálalni, hogy a zsűri közvetlen közelről tudja szemlélni. Ennek az asztalnak a közepén mindig valami attrakció szerepel, ami ezúttal a Hévízi-tó makettje volt - mondta Miklós Beatrix, hozzátéve: több mint tíz éve jár ezekre a versenyekre, azóta egyszer sem volt ilyen makett. - A katonai válogatott asztalán a barna-zöld árnyalatok domináltak, a tányér hófehér volt, és a közepén ott volt a csoki. Azt gondolom, a legtöbbet az nyomott a latba, hogy ezt meg tudták csinálni. Az alkotást Veress Ferenc hévízi konyhafőnök készítette, aki korábban sok világversenyen részt vett, és rengeteg érmet nyert. A makett egy keményebb étcsokoládéból készült, aminek van tartása: elvittük a 950 kilométerre lévő Erfurtba, visszahoztuk, s még mindig egyben van.

Az ezüstérem azt mutatja: a világ élvonalába tartozunk, ám sokan sokféle véleménnyel vannak a magyar gasztronómiáról.

- Úgy gondolom, nehéz helyzetben vagyunk még mindig. Kicsi az országunk. S bár sok jó minőségű alapanyag van, ezek folytonosságát nem mindig tudjuk biztosítani, de haladunk afelé, hogy minőségi alapanyagokat használjunk. Szerintem az éttermi struktúra kicsit széthúzódott: vannak a csúcsgasztronómiát képviselő helyek, ezek azt a felsőbb réteget célozzák meg, melynek tagjai ezt meg tudják fizetni. S most kezd kialakulni a következő réteg, amely a minőségi alapanyagokat igényli. Ma már nem igazán kell az ötvenhat fogásból álló étlapot erőltetni. és szerintem az is fontos lenne, hogy specifikusak legyenek az éttermek - elemezte a szakember.

Visszaemlékezve a napokban véget ért erfurti szakácsolimpiára, az izgalmas és nehéz versenynapokra, az elért eredményekre Miklós Beatrix azt mondja: ott lenni és magyarnak lenni fenséges volt.