Rákosi Mátyás, képviselő és keresztapa

Az MKP főtitkára a párt gyenge zalai pozíciója miatt egyfajta „húzónévként" kérte magát a megyei lista élére, de bebiztosítandó a parlamentbe jutási esélyeit, több más megyei választókerületben is ő vezette az MKP listáját. Így végül több helyről is válogathatott, de ekkor és a későbbiekben is – 1947-ben, illetve 1949-ben – a Zalában megszerzett mandátumot választotta. Nehéz pontos választ adni arra, hogy mi motiválta ebben, de nagy valószínűséggel saját személyes ismertségén és „népszerűségén" keresztül így akarta a továbbiakban is erősíteni a kommunista párt gyenge helyi beágyazottságát.

Az aktuális választások után Rákosi már lényegesen kevesebbet tartózkodott a „választókerületében", megjelenései inkább a voksolások előtti korteskedések idejére korlátozódtak, melyek viszont mindig nagy érdeklődés mellett zajlottak, amit a korabeli filmhíradók is többször megörökítettek. Látogatásai előtt mindig gondosan átolvasta a számára összeállított tájékoztatókat, de időnként így is került homokszem a gépezetbe, mivel a feljegyzések szerint egy 1947-es, a választásokat megelőző zalai kortes körútjának egyik állomásán, Bázakerettyén következetesen Bázarekettyének mondta a település nevét.

Rákosi legemlékezetesebb zalai látogatása 1949 május 7-én történt, amikor a választásokra készülődve Zalaegerszeget is útba ejtette

Imázsának, vagy még inkább (személyi) kultuszának építése a legelső pillanattól kezdve elkezdődött, a helyi sajtóban is csak szuperlatívuszokban szólhattak róla, egy-egy kampánylátogatását már hetekkel korábban beharangozták, így remélve minél nagyobb tömeget a meghirdetett nagygyűlésre. A negyvenes évek végén ismertsége és erősödő személyi kultuszának hatására Zalában különösen divatossá vált őt keresztapának felkérni. Többen csak az anyagi haszonszerzés reményében, míg mások elhivatottságból kérték fel Rákosi Mátyást gyermekük keresztapjának. A pártvezérnek írt levelet a titkársága tájékozódási céllal visszaküldte a megyei pártbizottságnak, akik azt az illetékes járási bizottsághoz továbbították. Ők végezték el titokban a környezettanulmányozást, gondosan feltérképezve a kérelmező anyagi viszonyait, de leginkább a rendszerhűségét és politikai megbízhatóságát. Főleg nehéz körülmények között élő, „osztályhelyzetét" tekintve szegényparaszt vagy munkás származású, többgyermekes család volt az ideális alany. A járási pártbizottság véleményét általában egyetértőleg továbbította a megyei vezetés a Rákosi-titkárságnak, ahol a végső döntés megszületett. Itt arra is ügyeltek, hogy a keresztapaság vállalása megyén belül területileg megfelelő megoszlást mutasson, hogy a hír jól terjedjen és azt a propagandában jól ki lehessen használni. Rákosi a keresztelésen személyesen soha nem vett részt, őt mindig valamelyik járási pártmunkás helyettesítette, de titkárságán keresztül mindig küldött pénzt és ajándékcsomagot – babakelengyét és pár száz forintot – az újdonsült keresztgyermekének. Nem tudni pontosan Zalában hány keresztgyermeket „vállalt", de országosan több százra tehető ezek száma.

Rákosi legemlékezetesebb zalai látogatása 1949 május elején történt, amikor a népfrontos választásokra készülődve Zalaegerszeget is útba ejtette, ahol a nagytemplom és a plébániahivatal között felállított díszemelvényen mondott beszédet, majd fogadta el a neki szánt ajándékokat. A későbbi években tett zalai útjait, mint választóinak meglátogatását aposztrofálta. A választási kampányt követően 1950 februárjában járt újra a megyeszékhelyen, ahol egy pártaktíva keretében bemutatta az általa kiszemelt, és Szatmár megyéből Zalába áthozott új megyei párttitkárt, Darabos Ivánt. Ugyanekkor ismertette az ötéves terv zalai beruházásait, köztük – mint legnagyobbat – a ruhagyár tervét. Ennek ünnepélyes átadásán, 1951. december 18-án érdekes módon nem vett részt, hanem pár nappal korábban, december 9-én tette tiszteletét „választói" körében és vett részt a megyei pártértekezleten, ahol a rossz beszolgáltatási eredmények miatt ledorongolt szinte mindenkit. Minden előre megbeszélt, „spontán" hozzászólásba belekötött, teljesen zavarba hozva őket. Ezután hosszú szónoklatban ecsetelte a problémákat, amit így zárt: „Kétévenként eljövök a zalai elvtársakhoz a választókerületembe, ahol saját számból hallhatják, hogy az ország ügye rendben van, egészséges, de viszont maguk is tegyék meg a kötelességüket, mert mikor azt olvasom, hogy 12. helyen áll a megyém, kicsit röstelkedem. Miért kelljen nekem röstelkednem? Ennyit akartam mondani." Rákosi ezt követően többet már nem látogatta meg zalai „választóit", elvtársait, amit az utolsó dörgedelmes szónoklata után talán már ők sem vártak annyira.