Rögös út vezetett Valkonyára: A burmai lelki terror, hazája elhagyása és a drog elleni küzdelem után zalai nyugalomban

Sorsa nem mindennapi módon alakult: szülőhazájából menekülnie kellett a katonai diktatúra elől.

1962-ben egy diktátor, Ne Win tábornok ragadta magához a hatalmat Burmában, felszámolva az addigi demokratikus berendezkedést. Patrick balszerencséjére nagybátyja, U Than Myint a puccsal eltávolított miniszterelnök tanácsadója volt, így aztán a család semmi jóra nem számíthatott. Folyamatos lelki terror alatt tartották őket, nagybátyját pedig a hatalomátvételt követően, egészen 1988-ig házi őrizetben tartották, aztán börtönbe vetették, végül megölték. Öccse, aki egyetemistaként tiltakozott a rezsim ellen, ugyancsak megjárta a börtönt.

- Harmincöt éves voltam, amikor az a bizonyos véres hatalomátvétel megtörtént, s jobbnak láttam távozni az országból - kezdett bele élete történetének mesélésébe Patrick. - 1977-ben érkeztem Angliába. Sajnos, még Burmában egy baleset során eltört a karom, és mivel a sebészet kétkezes szakma, kénytelen voltam új hivatás után nézni. A tengerentúlon további 8 évig dolgozhattam a szakmámban, gyermeksebészként egy klinikán, közben pszichiáter diplomát szereztem, s elkezdtem drogfogyasztókkal, alkoholbetegekkel foglalkozni. A családomat ért atrocitások ellenére is megpróbáltam jó kapcsolatot kialakítani a későbbiekben a diktatúra vezetőivel, pusztán azért, hogy otthon hagyott népemnek tudásommal, képzettségemmel segítsek a drog ellen folytatott küzdelemben - Burma éppen az arany háromszögnek is nevezett drogpiac egyik szereplője.

Patrick még eredeti hazájában ismerkedett meg a festészettel, számos művészbarátja volt ugyanis - egyikük hívta fel a figyelmét arra: ha már a bal kezét nem tudja jól használni, miért ne használná a jobbat, s ha már van hozzá tehetsége, miért nem fest? Ez a barát, Shwe Aung Thane lett későbbi tanítómestere. Patrick alkotásai alapvetően impresszionista látásmódú, meditatív képek, első kiállítására 1980-ban, Wales-ben került sor - ezen nem mindennapi módon máris gazdára talált több festménye is. Attól kezdve minden második évben volt egyéni, vagy más, szintén burmai születésű művészekkel közös tárlata. Több alkotása baráti szívességből a burmai nagykövetség falait díszítette egészen mostanáig - csak nemrég kérte vissza a képeket, hogy valkonyai otthonában helyezze el őket.

S ha már a meditációnál tartunk: Patrick keresztény neveltetésű, ám ma már buddhistának vallja magát, ami alapvetően meghatározza látásmódját és választott témáit. Ez az oka annak is, hogy Valkonya mellett döntött, mint mondta: mindenben a nyugalmat keresi.

- Több, mint egy évtizede kutatok Európában olyan hely után, ami a szívemnek, lelkemnek is megfelel és ahol eltölthetem nyugdíjas éveimet - mondta. - Miközben ezen gondolkoztam, s a térképet tanulmányoztam, rögtön szembeötlött, hogy Kelet-Európa központja Magyarország. Amikor a nagykanizsai Gosztonyi Ilona révén először jártam itt, az első benyomásom az volt, hogy errefelé nagyon barátságosak az emberek. Bár még nem tudok magyarul, mégis könnyen befogadtak, ebben hasonlítanak ránk, burmaiakra. Mi is barátságosak vagyunk, kicsit kíváncsiak, s mindenbe bele akarjuk ütni az orrunkat...

Patrick egy egyhektáros területen alakítja ki birodalmát, szeret kertészkedni, s kedveli a hosszú sétákat is. Naponta gyönyörködik a falut ölelő rengetegben, és minden fában lát valamit. A minap például egy tengerparton ülő nő alakját látta meg egyben.

Sétái közben szívesen elegyedik szóba a falubeli fiatalokkal, akik bizonyos tekintetben meglepetést okoztak számára. Mint mondta, furcsának tartja, hogy diplomás létükre inkább a munkanélküliséget választják, semmint a jó állás reményében elhagynák a települést.

- Nálunk, Angliában ez másként működik, egy jó munkalehetőség érdekében hajlandóak vagyunk több száz kilométerrel is odébb költözni - magyarázta. - Úgy látom egyébként, a magyarok gondolkodására, életszemléletére rányomta bélyegét a szocializmus, ami ugyan nem volt rossz ideológia, csak az volt a baj vele, hogy Karl Marx éppen a legfontosabbat felejtette ki belőle: az emberi tényezőt. Lehetetlen megteremteni a társadalmi egyenlőséget, hiszen mindenütt legalább két réteg létezik: irányítók és irányítottak. Ezért a rendszer eleve bukásra van ítélve - Burmában is megbukott.

Az immár nyugdíjas férfinek egyébként feltett szándéka, hogy megtanulja nyelvünket. A polcán van is már egy videokazettából és tankönyvből álló nyelvoktató csomag, melyből néhány kifejezést máris elsajátított: köszönöm, viszlát, jó napot...