A viharok szerelmesei - fotózzák a villámokat és az égi jelenségeket

Ha rosszul, akkor jobb, ha meg sem próbálkozik a viharvadászattal. A Nagykanizsai Viharvadászok csapatának öt fiatal tagja még ilyen körülményeket is felvállal egy-egy jó villámfotó, vagy videofelvétel kedvéért. Félreértés ne essék: tudatosan soha nem bonyolódnak veszélyes szituációkba. 

Viharvadász-aranyszabály, hogy ha csak lehet, nem merészkednek a vihar magjába, hanem igyekeznek elébe, vagy mellé kerülni, hiszen így lehet látványos fotókat készíteni önveszélyeztetés nélkül. A kanizsai srácok amúgy sem az amerikai autóbeszippantó-repítős tornádóvadász filmeken nevelkedtek. Első hallásra nem könnyű megtalálni az összefüggést, de bármily furcsán hangzik, az amatőrcsillagászattól kapták az ihletet ...

- A csillagászat nem áll távol a természettudomány többi válfajától - beszélt az indíttatásról Gazdag Attila, a Nagykanizsai Amatőrcsillagász Egyesület elnöke, a Nagykanizsai Viharvadászok alapítója. - Mi nemcsak a csillagok, hanem a viharok szerelmesei is vagyunk. Én például azóta érdeklődőm az extrém légköri jelenségek iránt, mióta az eszemet tudom. Gyermekkoromban mindig kimentem az udvarra, ha vihar közeledett, s onnan bámultam a villámokat...



Az egyik viharvadász, Gazdag Attila

Társa, Erdődi Balázs viszont részben kényszerből lett viharvadász. Ő is amatőrcsillagásznak indult, s gyakran bosszankodott, ha a rossz időjárási viszonyok miatt nem sikerült esetleg az észlelés. Azonban, ha nincs ló, a szamár is jó...

- Hogy ne fecséreljem az időmet hiába, úgy gondoltam, ilyenkor összekötöm a kellemest a hasznossal, s a csillagászkodás helyett viharokat tanulmányozok - vette át a szót Balázs. - Így legalább nem tud kiszúrni velem az eső... Közös bennünk, hogy mindannyian szeretünk égi jelenségekkel foglalkozni, azokat fotózni. Készítettünk egy honlapot is, amelyen bárki megnézheti a villámokról készült képeinket. Ha nem örökíthetnénk meg az égi történéseket, nem is lenne értelme a viharvadászatnak, a puszta szemlélődés nem több egyéni élménynél.



Erdődi Balázs is a viharok szerelmese

Gazdag Attila közbevetette: azok az idők számítottak a csapat hőskorának, amikor még analóg fényképezőgépekkel próbáltak elkapni egy-egy kapitális villámot. Most már digitális gépek, internet, rengeteg adat és tucatnyi radarkép könnyíti meg az életüket. Közben autodidakta módon elsajátították azt is, hogyan lehet a sok-sok információból, előrejelzési térképekből kiszámítani a közelgő vihar útját.

- Jó példa a június 16-ai szupercella, amit Letenye felett sikerült lencsevégre kapnunk, s 170 kilométer hosszan jéggel szórta végig az országot - magyarázta Attila. - Abban a szituációban az volt a szép, hogy egy olyan képződményt láttunk előre, ami még ki sem alakult. Azt is tudtuk már napokkal korábban, hogy a térségben, a megye közelében várható egy extrém időjárási helyzet, csak a helyét nem sikerült pontosan behatárolnunk. 

Felvetődhet a kérdés: ha látjuk, hogy mi közeledik, miért nem szólunk? Nos, ez a talaj elég ingoványos, mert az esetek többségében nem lehet százszázalékos biztonsággal megállapítani, hol szabadul meg egy-egy szupercella a terhétől. Gondoljunk csak a néhány héttel ezelőtt beharangozott, hidegfronttal érkező viharra, ami miatt a horvátoknál vörös riasztást adtak ki, s idehaza is elterjedt a hír, hogy ilyen, meg olyan durva lesz. Mi is vártuk, de hiába, éppen Nagykanizsa előtt kettévált, s a Balaton északi partján egyesült újra, arrafelé kisebb viharokat is okozott. Még egy példa a kiszámíthatatlanságra: a minap hajnali három óra körül két szupercella vágtázott át az ország felett, miközben az előrejelzések arról szóltak, hogy aznap nem várható ilyen légköri jelenség kialakulása.

Ha már ennyit emlegettük, beszéljünk a szupercelláról - javasoltuk. A viharvadász-csillagász elmondta: szupercellának azt a légköri képződményt, nagyon magas zivatarfelhőt hívják, amelynek belsejében gyors, függőleges irányú, forgó áramlás jön létre. A forgás miatt a cella öngerjesztő szörnyeteggé válik, amely a centrifugális erő hatására megállás nélkül szívja magába a talaj felszínéről a nedves, meleg levegőt. A folyamatos utánpótlás miatt sokkal hosszabb életű, nagyobbra tud nőni és hevesebb eseményeket (tornádó, jégeső) produkálhat, mint egy hétköznapi zivatarfelhő. 

A szakember jelezte: szoros összefüggés van a szupercella és a tornádó között. Ez azonban véleménye szerint nem jelenti azt, hogy a jövőben idehaza is számítanunk kell esetleg tornádók kialakulására. Kérdésünkre azt mondta, az sem igaz, hogy manapság több lenne az extrém időjárási helyzet, mint korábban. A különbség csak annyi, hogy ma már szinte mindenkinek van kamerás mobilja, videokamerája, aki teheti, rögzíti a történéseket, amelyeket aztán orrba-szájba nyomat a média. S hogyan lehet beleszerelmesedni egy viharba?

- Ezt nem tudom elmagyarázni, át kell élni - így Balázs. - Az az igazi, amikor az ember körül csapkodnak a villámok, ilyenkor természetesen, igencsak megemelkedik az adrenalinszint. Élmény? Egyszer egy gabonaföld közepén álltunk a terepjáróval, amikor utolért minket a vihar kellős közepe. Érthető módon kicsit féltünk: úgy szakadt az eső, hogy fél méterre sem lehetett ellátni, a karosszériát meg verte a jég. 

Nem beszélve a mindenfelé cikázó villámokról - ilyen körülmények között nem szerencsés egy vasdobozban ücsörögni a semmi közepén, egy teljesen sík területen... A múltkor a város melletti trafóállomás közelébe húzódtunk, azt remélve, az talán lehúzza a villámokat. Valóban jó helynek bizonyult, csodálatos képekkel tértünk haza.

A viharvadász-csillagászok egyébként hamarosan egy meteorológiai állomást helyeznek üzembe a becsehelyi hegyen szeptemberre teljes egészében elkészülő obszervatóriumukban. Mint azt Attila elmondta, reményeik szerint ezzel az eszközzel, s az általa szolgáltatott légnyomás-, hőmérséklet-, szél- és légnedvesség-adatokkal talán tudnak segíteni a környék szőlősgazdáinak is, akik óriási károkat szenvedtek el a közelmúlt heves jégesői miatt. 

A nagykanizsai viharvadászok honlapja: http://viharles.nae.hu/" target="_blank"