Jelszavakkal a tribün előtt

Sok másik jeles dátumhoz hasonlóan, a munka ünnepét is fel-, illetve kihasználta a politika az elmúlt században. Ennek megfelelően korszakonként változott, hogyan tölthette a május 1-jét a dolgos nép: olykor tiltott, máskor tűrt, megint máskor pedig kötelező kategóriába sorolták az országok vezetői az e napra tervezett, szervezett megmozdulásokat. Magyarországon sem volt ez másként, a leglátványosabban talán 1945 után, a kommunista hatalom határozta meg a rituálét, óriási díszek, kellékek jelentek meg. A cégek, vállalatok ezeken, ezekkel jelezték, milyen tevékenységet folytatnak, na, és azt is, milyen - többnyire remek - teljesítménnyel. Nem maradtak le a táblákról a pártokat népszerűsítő szövegek sem.

Az ünnep emiatt megbélyegzetté lett, a rendszerváltás után el is maradt a felvonulás. Időközben felnőtt egy generáció, melynek így nincsenek emlékképei a sajátos masírozásokról, a jelszavakat pedig - melyek önmaguk paródiáivá váltak - szerencsére inkább csak kabaréjelenetekből, játékfilmekből ismerik. Pedig akadt néhány cifra szlogen, mely a hatalmas táblákra került. A transzparensek feliratai - mint a Tito, a láncos kutya , az Éljen Sztálin, nagy barátunk! vagy az Éljen Rákosi Mátyás! -, valamint egyéb más jelképek is sokat elárulnak a korról, melyben születtek. 



A világháború után meghatározták a felvonulások rituáléját: melyik csoport milyen öltözékben legyen, mennyien legyenek egy sorban

A hajdani dekorációk java-része alighanem elkallódott - lévén ma már azok a gyárak, cégek sincsenek meg, melyek munkatársai használták ezeket -, de azért néhány megmarad az utókornak. A zalaegerszegi Göcseji Múzeum munkatársa, Béres Katalin történész mutatott is ezek közül: az Éljen a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátsága! , valamint az Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! egyaránt képet rajzol az adott időszak propaganda tevékenységéről.

- A nagyobb városokban mindenképpen meg kellett tartani a május 1-jei felvonulásokat, melyeken kötelezően ajánlott volt részt venni. A vidékiek számára nem volt ilyesfajta előírás , de a délutáni majálisra azért persze ők is szívesen ellátogattak. A hagyományos Éljen május 1-je! , illetve Éljen május 1-je, a munka ünnepe! feliratok mellett az Előre, a lenini úton! , valamint a különböző ötéves tervek megvalósítására biztató jelmondatok voltak a legjellemzőbbek - említette a transzparensek kapcsán a szakember. - A felvonulók persze vittek hatalmas arcképeket is, a munkásmozgalom nagyjai, Marx, Engels, Lenin portréját, illetve az 1950-es években a teljes szocialista és kommunista pártvezérkar tagjainak fotóit, köztük természetesen Sztálinét, majd az 1960-as években az akkor irányítókéit, Kádár Jánosét, Dobi Istvánét. Ezek a képek aztán az 1980-as évekre kikoptak, maradtak a jelmondatokat tartalmazó táblák. Az 1960-70-80-as években bár még mindig muszáj volt rendezett sorokban végigsétálni a főutcákon, de lassanként megváltozott az ünnephez fűződő viszony: ez volt az az alkalom, amikor a munkatársak megmutathatták egymásnak, mennyit nőttek egy év alatt a gyermekeik. Szépen felötöztették a csemetéket, ünnepi ruha, fehér zokni, lakkcipő került rájuk és elbüszkélkedtek velük.

A nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás hangzatos szlogenje egyébiránt egy brit gyártulajdonos, Robert Owen nevéhez fűződik, ő fogalmazta meg és tette közzé a munkások követeléseit. Néhány kisebb tüntetést szerveztek is ennek nyomán, de a mozgalom akkor ezzel gyakorlatilag kifulladt. Aztán az 1886-ban az USA-ban történtek borzolták a kedélyeket: Chicagóba ért a nyolcórás munkanapot követelő sztrájkhullám, ám a rendőrség közbeavatkozott, a demonstrációnak pedig halálos áldozatai is voltak. Az 1889-ben Párizsban ülésező II. Internacionálé úgy határozott, hogy a chicagói véres május 1-jére emlékezve tartsanak minden évben sztrájkot, felvonulást, hogy kivívják a politikai választójogot, követeljék a munkakörülmények javítását, a nyolcórás munkaidő bevezetését.

Magyarország rögtön az első évben csatlakozott a felhíváshoz, így hazánkban is tüntetéseket tartottak 1890. május 1-jén a Magyarországi Általános Munkáspárt szervezésében a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban. Idővel kialakult a menetrend: a délelőtti gyűléseket délután majális követte. A világháborúk idején, 1915-től természetesen felfüggesztették, félretették az arra már évtizedes hagyományokat, az ünnep megjelenése óta először nem sztrájkolhattak a munkások. Az első világégés után 1919-ben tartottak újra ünnepséget. Ennek a Magyar Tanácsköztársaság idején szervezett megmozdulásnak zalaegerszegi vonatkozása is akad. 



A munka ünnepét is fel-, illetve kihasználta a politika...

- Hatalmas vörös ünnepséget rendeztek Budapesten. Ideiglenesen szobrokat állítottak, illetve az összes olyan alkotást, mely nem felelt meg a korszak ideológiájának, egyszerűen letakarták - mesélte Béres Katalin. - Az alkalomra a zalaegerszegi Csány-szobor mellékalakját, a követ emelő munkást kihozták Istók János műhelyéből és mint a munka szobrát állították fel Budapesten, az Országház előtt.

Az alkotó 1959-ben így emlékezett vissza a Zalai Hírlapban műve sajátos sorsára: Véget ért a világégés, azután győzőtt a proletáriátus ügye és a felszabadulás sodró mámora a vöröskatonák közé vitt engem is; Bokányival, Garbaival szolgáltam a Hadik-laktanyában, s közben beszélgettünk a művészetről is. Eljöttek a műtermembe, meglátták az új világ építéséhez követ mozdító férfialakot, s nyomban megszületett a döntés: - Ez a szobor velünk ünnepel május elsején a Parlament előtt! - Így is történt... Szóba került, hogy ez lesz az állandó helye, de azután a zalaegerszegiek sürgetésére le kellett szállítanom a megrendelőnek. 



A hangzatos szlogeneket táblára festették, ezzel vonultak végig a munkások a tribünök előtt
Fotók: Pezzetta Umberto

A május 1-jének egyébként van egyfajta keresztény gyökere is. A katolikus egyház ugyanis a XIX. század második felében, 1870-ben választotta a védőszentjévé Szent Józsefet, aki a Munkás előnevet kapta, említette Béres Katalin. Munkás Szent József Jézus nevelőapja volt, az ácsmester, aki kétkezi munkával kereste a kenyérre valót és biztosította ily módon a megélhetést a családja számára. Az első munkásmegmozdulások is az ő ünnepnapjához kötődtek, nem véletlen tehát, hogy május 1-je a munka ünnepe.

Öt éve, 2004 óta pedig- ki hinné, hogy már ennyi idő eltelt -, hazánkban újabb nevezetes esemény kapcsolódik a dátumhoz, lévén ezen a napon csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz.