Vittman Ádám több fronton is bizonyítana

Az előzmény talán nem is olyan bonyolult, hiszen az FC Nagykanizsa centerének életében mindig is fontos hely jutott a dél-zalai településnek, Becsehelynek.

– A becsehelyi csapatot az egyik kedves barátom és édesapja vette át, s mivel a megyei második vonalra megüresedett az edzői poszt a csapat kispadján, ők egyből rám gondoltak, én pedig álltam elébe a feladatnak – mondta el Vittman Ádám, aki az őszt már a Becsehely edzőjeként vezényelte le, miközben az NB III-ban futballozott. – Annak ellenére elfogadtam a felkérést, hogy előtte nem dolgoztam még felnőttcsapatnál mint edző. Ugyanakkor az pluszmotivációt jelentett, hogy a szülőfalumról van szó, tehát az érzelmi része sem volt elhanyagolható tényező.

Vittman Ádám a kanizsai harmadik vonalbeli labda­rúgó-együttesnél ráadásul csapatkapitány. A versenynaptárt végigböngészve azt gyorsan megállapíthattuk, ha voltak meccsidőpont-átfedések, akkor bizony az NB-s szint értelemszerűen előnyt élvezett. Az edzéseket ugyanakkor a 28 esztendős játékos és egyben már tréner koordinálta a becsehelyieknél.

– Szerencsére mindkét klub vezetősége, valamint a stáb is elég rugalmas volt és lehetővé tették, hogy a Becsehely SE-nél is tudjam végezni a munkám – állapította meg Vittman Ádám. – Az elsődleges ­szempont mindenképpen a következő volt a párhuzamos szerepvállalásomban: nem akartam, hogy a foci rovására menjen a megyei másod­osztályban történő ténykedésem, mivel fontos, hogy az FC Nagykanizsával eredmé­nyesen szerepeljünk. Egyben tisztában vagyok azzal is, hogy nekem oroszlánrészt kell vállalnom a kanizsaiak ­harmadik vonalbeli szereplésében.

Ádám mint labdarúgó az FCN-nel az NB III Nyugati csoportjában az ötödik helyen áll, míg a Znet-Telekom Becsehely SE-vel trénerként a megyei II. osztályban a hetedik pozícióból várhatják a tavaszt. Adódik a kérdés: mivel lenne elégedett a pályán az NB III-ban, valamint edzőként a becsehelyiek kispadján?

– Kezdjük azzal, amit labdarúgóként vallok, tehát nekem mindig is fontosabb volt a csapat, mint a saját egyéni céljaim – mondta. – Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézegetem a góllövőlistát. Egyszerűen imádok gólt lőni, remélem, hogy tavasszal is jönnek majd a ­találatok, melyek segítségével fel tudunk ugrani a dobogóra az NB III Nyugati-csoportjában. Becsehelyen pedig az a célom edzőként, hogy egy szervezett, lendületes csapatot tudjunk kovácsolni. Ami a helyezésünket illeti, nos, az első ötben jó lenne ott lenni. Viszont, ha jönnek a bravúrok, akkor talán a harmadik helyre is odaérhetünk az összevont megye kettőben. Sok munkával és egy kis szerencsével véleményem szerint nem lenne kis tett dobogósnak lenni. Egyben a most futó bajnokság is úgy lenne teljesen kerek számomra, és persze csapa­taimnak is, ha sikerülne elérni a dobogót.