A néptánc a mindene a kanizsai nyugdíjasoknak

A tánccsoport tízéves fennállása adta az apropót a nosztalgiázásra. Sztorikból nem volt hiány.

A tíztagú hölgykoszorú tele van élményekkel. Bár a létszám nem állandó: bővülhet, mert szeretettel várják az új tagokat. Mindannyian: a csapat vezetőjén, Fenyőháziné Jakatics Margiton túl Páder Sándorné, Pongor Lászlóné, dr. Jilling Ádámné, Németh Györgyné, Vincze Ferencné, Szakács Lászlóné, Nyári Károlyné, Sóstai Józsefné, Tóth Tiborné, dr. Vargovics Miklósné. A csapat mindennap-jairól Fenyőháziné Jakatics Margit, a Gyöngyvirág Tánccsoport vezetője beszélt.

- Annak idején láttam más kluboknál, hogy járnak táncolni, énekelni, szerettem volna én is meghonosítani mindezt nálunk – idézte fel. – Az elején sok lelkes jelentkező volt. Idővel azonban a negyvenfős létszám apadt. Végül tízen maradtunk. Kellett tanárt is keresni: Bolf Ágnes segítette sokáig a munkánkat. Bár azt mondom, a tánc a csárdásból áll, idővel bővebb lett ennél a repertoárunk – mondta Fenyőháziné Jakatics Margit.

Ahogy egyre ügyesebbek lettek a hölgyek, már rendezvényeken is megmutatták a tudásukat. Sőt, idővel két ezüst minősítéssel is kitüntették a munkájukat. Érdekesség, hogy a hölgyek fiúk nélkül ropják a színpadon. Az erősebb nemet seprűk helyettesítik. Csak egy számukhoz szükséges férfiúi segédlet, a seprűtánchoz.

Ám a koreográfusi feladatokat mégis úr látja el. Cser György művészeti vezetőként segíti a hölgyek munkáját.

- Nem csak ügyesek a lányok. Odafigyelnek arra is, hogy mindent megcsináljanak, úgy, ahogy kell. Zalai, sárközi, dunántúli, rábaközi, háromugrós tánc is a repertoárjukban van.

- Ritmusos, dobbantós táncok is vannak köztük – folytatta Cser György, aki hozzátette: mindig a hölgyek életkorához igazodó táncot tanulnak.