Örlődik a a megyeszékhelyi skanzen Hencz-malom kereke

Valamikor régen sok-sok kerekes vízimalom volt a Zalán. Ezeket később másfajta malmok váltották fel, alig maradt egy-egy ilyen vízimalom mutatóba. Megmaradt például kerekes mivoltában a Zalaegerszeg határában álló kerekes Hencz-vízimalom. Egerszeg felé közeledvén autóval nagy posztereken is láthatjuk jellegzetes formáját, vízikerekét. Számos egyéb helyen is találkozhatunk az emblematikus malomképpel és persze a vízikerékkel. 

A Hencz-malmot az 1950-es évek elején államosították, magyarán elvették tulajdonosától. Könnyen ment a dolog, mert Nagy Imre idejében a molnárokat is kuláknak nyilvánították. Az öreg Hencz feleségével a malomban maradhatott, viszonylag békességben dolgozhatott, élde­gélhetett, persze a társadalom peremén (a részleteket nem ismerem). Jellemző viszont egy viszonylag terjedelmes cikk a Zalának, a Zalai Hírlap elődjének 1956. szeptember 9-i számában, Csata a Zalaparton címmel. A cikk szerzője csúfondáros hangon ír arról, hogy környékbeli fiatalok megdézsmálják az 1956-ban a malomban élő öregek gyümölcsfáit, és egyéb módon is kellemetlenkednek nekik. Egy mellékelt illusztráción afféle újsütetű Lúdas Matyiként nyújt át egy almát egy ifjú egyiküknek a saját almafájukról. 

Viszont a malom környékén, a malomgödörben fürdőző fiatalok, horgászok akkor még élvezhették a malom kellemes környezetét. Emlékszem, fürdéskor a malomgödör tölcsérszerűen mélyülő vízére, mely mélyebben nyáron is s olyan hideg volt, mint a kútvíz. A maradványaiban ma is fellelhető „kiszúgónál”, a kis malomgödörben horgásztam. Mindennek jó 60 éve. A Zala vize még mindkét folyóágon bőven folyt. Áradáskor aztán a zalarétet elárasztotta a víz, tengerré vált a rét, az áradó víznek gyakran csak a vasúti töltés képezte gátját. Hadd jegyezzem meg, olyan ostoba paraszt nem lett volna, aki ide, a malom mellé építi házát. A falumúzeumnak a Zala melletti elhelyezése kényszermegoldás volt. Ezt a skanzen látogatói közül valószínűleg kevesen tudják. Mindenesetre egy fényképen, együtt bemutatni a falumúzeum szép házait és a néhai malomgödör maradványának szép víztükrét kissé csalfa dolog. 

Teltek-múltak az évtizedek, majd egy-két éve sor került a Hencz-malom épületének felújítására. Történt azonban egy baj. Illetve meglehetősen nagy baj. A közelről valóban impozáns, hatalmas vízikereket a renoválás idején leszerelték, és nemtelen módon a földre vetették. Igen szomorú látvány. Csak így, a fűben heverő malomkerék láttán tudja igazán felmérni az ember, micsoda hatalmas és gonddal készített alkotmány volt ez. Mint mondom, a látvány nagyon-nagyon szomorú és lehangoló. Többeknek megígértem, hogy papírra vetek néhány sort annak érdekében, hogy felhívjam az általam nem ismert illetékesek figyelmét arra, hogy itt tenni kellene már valamit. 

Aztán nemrég újabb méltatlankodó levelet kaptam ebben a tárgyban. Idézek a szakértő, amúgy egyetemi tanár által papírra vetett gondolatokból: „Megdöbbenve láttam a vízimalom összetört járókerekét, amelynek felvételét csatolom. Kérdésemre elmondták, hogy az állandóan vízben lévő néhány lapát korhadni kezdett, ezért vették ki a helyéről. Ilyen barbárságot már régen láttam. Tipikus példája a felelőtlenségnek, hozzá nem értésnek. A korábbi cikkemben dicsért, régiek szakmai tudását, precizitását dokumentáló kereket elég lett volna megemelni, negyedével elforgatni és újra visszatenni. A levegőbe kerülő korhadó lapátok cserélhetők lettek volna. Abban az esetben, ha mindenképpen ki kellett emelni, bakokra kellett volna helyezni, ahol javítható lett volna. Aggódom, hogy a teljesen tönkrement járókereket helyre tudják-e állítani, és valaha visszateszik-e a helyére. Lehet, hogy valakinek sok pénz kell…” 

Mindenesetre itt kérdések vetődnek fel. Ugye, hamarosan felállíttatják az „illetékesek” a vízikereket, és nem hagyják pusztulni? 

Utólag eszembe jut még egy dolog. Néhány éve elhatározás született arra nézve, hogy a Zalából némi vizet visszanyerve azt a Hencz malom felett a régi Zala-mederbe terelik, és valamiféle jóléti létesítményt alakítanak ki azon a környéken, illetve talán egészen a volt Kaszaházi malomig terjedőleg. Nem tapasztalni, hogy ebből a korábban meglehetős publicitást kapott tervből lett volna valami. 

Rövidesen újra jár

Mindenekelőtt le kell szögezzem: megértem Izsák János tanár úr keserűségét és a késztetést is, ami gondolatai közzétételére sarkallta. Együtt tudok vele érezni, leginkább mert naponta szembesülök a malomkerék valóban méltatlan – de mindjárt az elején fontos tisztázni: átmeneti – helyzetével. Az írásban több ponton is tetten érhető számonkérő, illetve a hozzáértő melléállást megkérdőjelező hangvétellel azonban nem tudok közösséget vállalni. 

Restaurátorként az ember folyamatos harcban van az idő múlásával. Súlyos hiba lenne azt hinni, hogy a küzdelem győzelemre vihető. Ám emellet az is biztos, hogy nincs más út, muszáj folyamatosan törekedni a sikerre. 

Az állományvédelmi szakember munkája mindig a tárgy előéletére vonatkozó információk lehető legalaposabb felgyűjtésével kell kezdődjön. Olykor ez örömmel és szomorúsággal szegélyezett hullámvasút, a Hencz-malom és a malomkerék története is ezt az élményt adja. 

Az 1950-es évek molnárokat, malmokat megnyomorító története borzalmas. Különösen az egykor a faluközösségek tisztelettel övezett molnárjainak megaláztatását nézve, de szemmel látható sebeket hagyott az épületeken is. Sok esetben földig rombolva azokat. A Hencz-malom, hála annak, hogy a Göcseji Falumúzeum végül közvetlen környezetében kapott helyet, megmenekült ettől, és reményeink szerint még sok-sok generáció számára állít emléket egy letűnt világnak. 

A Hencz-malom épülete az 1960-as évek végére újult meg. Ennek keretében a malomkerék az eredeti öntött- és kovácsoltvas szerkezeti elemek beépítésével újult meg, de a környezetének rekonstrukciója nem követte az eredeti állapotot. Olyan megoldás született, amely eleve nem számolt a lehetőséggel, hogy a malom képes legyen újra lisztet őrölni. Mi ma ennek szöges ellentétét gondoljuk helyesnek, de erről majd később. 

A következő negyven év a malomkerék számára többé-kevésbe nyugodtan telt. Olykor megforgatták, figyelték állapotát az ezzel megbízott munkatársak. Egy valamit viszont tudomásul kell venni: amíg a malom őrölt, a molnár megélhetése függött annak karbantartásától. A múzeumi környezet ettől jelentősen eltér. Itt egy falunyi házat kell óvni az idő viszontagságaitól, és így bizony előbb harap az a bizonyos vasfog. Az új évezred elejére a malomkerék ismét romokban hevert, csak teljes felújítás kelthette „életre”. 

Leginkább dr. Vándor László akkori múzeumigazgató leleménye adott újabb 20 évet a túléléshez. No meg a Mari porta házain dolgozó, rendkívüli szakértelemmel felvértezett külhoni mesterek, akik szabadidejüket áldozták az újabb teljes rekonstrukcióra. Hálával gondolunk a vidám brigádra, de egy valami mellett nem szabad szó nélkül elmenni: „csak” a malomkerék újult meg, a munkába fogásához elengedhetetlenül szükséges kiegészítő elemek (zsiliprendszer, kezelőhíd, malomkeréktengely, szabadvíz csatorna) nem. 

Márpedig mi 2013-ban nagyot álmodtunk, és ennek megvalósításához ezek elengedhetetlenül szükségesek. 

Amikor elkezdtünk a Göcseji Falumúzeum komplex fejlesztési programján dolgozni, az egyik első közös elhatározás volt, hogy a Hencz-malomnak újra működnie kell. Nemcsak azért, hogy a lehető legjobban hasznosítsuk a benne rejlő turisztikai vonzerőt, hanem mert így állíthatunk leginkább méltó emléket az egykor itt dolgozó molnár elődöknek. Így tudunk a leghitelesebben a múltról mesélni. 

A terveink a megvalósulás útján lépegetnek előre. Túl vagyunk a malomépület teljes külső-belső rekonstrukcióján, és két nyomós érv is szólt a malomkerék leemelése mellett. Egyrészt a boronaszerkezetű épületrész állagvédelmi munkáinak elvégzését akadályozta. Másrészt akkori állapotában, szerkezeti átalakításaival nem tudta teljesíteni az új-régi kihívásokat. A tervek szerint – természetesen az eredetiből a lehető legtöbb elemet megtartva – új, Sagebin-rendszerű alulcsapott vízikerék kerül megépítésre. 

Izsák tanár úrral egy dologban biztosan egyetértek: nem jó az öreg malomkereket „kiterítve”, a földön látni. Nem gondoltam, hogy ennyi ideig lesz kénytelen így várni a sorsa jobbra fordulását. Amikor az okokat firtatjuk, nem feltétlenül kell mindjárt az ördög falra festésével kezdeni. 

A Hencz-malom teljes megújítása komplex fejlesztési projekt egyik eleme. Olyan programé, amely csak a Göcseji Falumúzeum 1960-as évekbeli létrehozásához mérhető. Türelemre kell intsen az ilyen jellegű építkezések megvalósításához szükséges építőipari kapacitások korlátozott volta. De nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy több éve tart a város két jelentős kulturális turisztikai célpontjának építkezése. Így ma Zalaegerszegen a Göcseji Falumúzeum az egyetlen jelentős, ilyen jellegű attrakció. Nem szabadott a hozzánk érkező turistákat élmény nélkül hagyni. 

Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megkezdődnek a Göcseji Falumúzeum fejlesztési munkái, az első ütemben a Hencz-malom teljes malomgépészeti rekonstrukciójával, mely hosszú időre újra megnyugtató helyzetbe hozza a malomkereket. 

Én már az új fogadóépületből kilépő gyerekeket látok magam előtt, akik az újra működő Hencz-malomban megélik annak „csodáit”, majd kis lisztes zsákocskákkal szaladnak a kenyérsütő kemencékhez, ahol meglesik az asszonyok munkáját, és végül frissen sült falatokat ízlelgetnek. 

Izsák János tanár urat pedig szeretettel várom egy kávéra a Göcseji Falumúzeumba! Hiszem, hogy a felháborodás elleni legjobb orvosság a személyes disputa. 

Varju András

Göcseji Múzeum,

falumúzeumi osztályvezető