A közétkeztetés is lehet ízletes - Elismerték a zalatárnoki Pestiné Papp Lívia munkáját

A zalatárnoki közétkeztetés vezetőjének munkáját a minap ismerte el a helyi önkormányzat, ennek apropóján beszélgettünk vele. Pestiné Papp Lívia nyolcadik esztendeje vezeti a göcseji település konyháját, előtte Ausztriában dolgozott szakácsként. 2014 végén, a község akkori polgármestere, Gombos Antal Csaba kérésére tért haza s vette át a környékbeli települések szociális étkeztetését. Eleinte a lánya volt a segítsége, s a vendégköre nagyrészt a községből került ki. Hét évvel ezelőtt 45 fővel kezdett, ma - köszönhetően a vendégebédeknek, illetve a Támasz Alapszolgáltatási Intézménnyel kötött megállapodásuknak - munkatársaival közel száz főnek készíti s szállíttatja ki naponta az ebédet. Mint mondja, talán ennél többre is lenne igény, ám a zalatárnoki konyha mérete egyelőre nem teszi lehetővé a további bővítést, így is maximálisan kihasználják a kapacitásukat. Földrajzilag is jelentősen kiterjedt a vendégköre, hiszen Zalatárnok mellett ma már további hét településről, Szentkozmadombjáról, Nováról, Petrikeresztúrról, Nagylengyelből, Ormándlakról, Gellénházáról és Lickóvadamosról is vannak megrendelői. 

- Tévhit, hogy a közétkeztetésben nem lehet az emberek ízlésvilágának megfelelően főzni, egy kis odafigyeléssel és fantáziával igenis tudunk olyan ételeket az asztalra tenni, amelyek akár egy éttermi étlapon is megállnák a helyüket - mondta Pestiné Papp Lívia. - Számomra két alapelv létezik, az egyik, hogy lehetőség szerint mindent csak természetes alapanyagból készítsünk, azaz én ételporokkal egyáltalán nem dolgozom, még a tésztát is saját magunk gyúrjuk, nálunk csak házi készítésű tészta szerepel az étlapon. A közétkeztetésben a másik sarkalatos szempont a mennyiség kérdése. Van egy meghatározott minimum, a legtöbben ehhez ragaszkodnak, én viszont azt az elvet vallom, hogy a minimum egy alsó korlát, amitől felfelé el lehet térni. Ez főleg azok esetében nagy segítség, akik nehéz anyagi körülményeik miatt még a szociális ebédet is csak kétnaponta igénylik. Nagyon sok olyan visszajelzést kapok, főleg az idősebb korúaktól, hogy nemcsak ebédre elegendő a tőlünk kiszállított egyadagnyi ételmennyiség, de a vacsorát is meg tudják oldani abból, s adott esetben még az otthon tartott cicának vagy kutyának is jut némi maradék. Úgy gondolom, ha a vendég elégedett az éthordóban kiszállított ételadag mennyiségével, akkor másnap is vissza fog térni hozzám. 

Mindez persze csak abban az esetben működik, ha ízletes étel kerül ki a konyhából. Pestiné Papp Lívia azt is mondja: a zalai ember élete során hozzászokott egy ízvilághoz, ragaszkodik ahhoz. A szociális étkeztetésben többnyire időskorúak részesülnek, az ő ízlésüket nem lehet, de nem is akarja megváltoztatni. Úgy készít egészséges ételeket, hogy közben a zalai ízekről sem mond le. 

- Annyiban könnyebb dolgom van, hogy nem a gyermekétkeztetésben dolgozom, ott ugyanis sokkal kötöttebbek a szabályok, hogy menynyi és milyen alapanyagot, fűszert, sót vagy éppen cukrot használhatunk - teszi hozzá. - Nálunk a nyersanyagnorma mennyisége jelöli ki azokat a határokat, amelyeken belül dolgozhatunk. Sajnos a pandémia miatt a mozgásterünk nagyon beszűkült, hiszen mind a nyersanyagnorma, mind az étkezési térítési díjak mértékét központilag befagyasztották, így az áremelkedések miatt egyre nehezebb gazdálkodni. Ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy az önkormányzatok mennyire segítik a közétkeztetésben dolgozók munkáját. Zalatárnok szerencsés helyzetben van, hiszen a jelenlegi képviselő-testület tagjai valóban azt tartják szem előtt, hogy miként tudnak a település lakóinak életminőségén javítani, s így az általunk megfogalmazott kéréseknek is igyekeznek megfelelni.