A Balaton-felvidéki útvonal mintegy huszonöt kilométerét teljesítették a szentmártoni résztvevők

A Balaton-felvidéki Szent Márton-útvonal mintegy 25 kilométerét Sármellék érintésével teljesítették a résztvevők, akik a nap végén a keszthelyi Festetics-kastély parkjában, a hajdani Szent Márton-templom emlékkövénél zárták zarándoklatukat.

Németh Áron Csaba, a gyenesdiási plébánia közösségszervezője elmondta: a résztvevők Zalaszentmártonból indulva Nagyhorvátin, Esztergályhorvátin és Sármelléken át, az északi csatorna mentén érkeztek Keszthelyre, majd úgy folytatta: a napnak volt egyfajta kirándulásjellege is, hiszen együtt voltak a természetben.

– És megvolt a maga spiritualitása, szellemisége, lelkisége is, aminek az a lényege, hogy elmélyedünk, hiszen menetelés közben imádkozunk és teret engedünk Istennek. Tehát nem mindig mi vagyunk a középpontban, szembesülünk magunkkal, az életünkkel – fogalmazott.

A zarándoklaton a ráhangoló első öt kilométer után a csend szakasza következett, majd kérdésekre kellett mindenkinek válaszolni – persze, önmagával és Istennel beszélgetve. Mik az örömeim, a félelmeim és a vágyaim? A résztvevők így szembesülhettek belső késztetéseikkel, irányultságaikkal, s út közben elimádkozták a rózsafüzért is.

Németh Áron Csaba a templomban emlékeztetett: amikor Márton megszületett, még üldözték a kereszténységet, halálakor pedig már államvallás volt a Római Birodalomban, tehát nagyon mozgalmas évtizedekről beszélünk.

– Szent Márton vállalta a kereszténységet, és volt remeteélete is – fogalmazott a zarándoklat vezetője. – Az eretnekekkel szemben keményen fellépett, ugyanakkor kegyelemért esdekelt az egyik vezetőjükért, akit a császár végül kivégeztetett. Kivonult, hogy a politikai történésektől távolságot tartson, ám mégis bevonták őt a közösségi életbe.

Németh Áron Csaba arról is beszélt a zalaszentmártoni templomban, hogy Szent Mártonnak, még római katonaként, megesett a szíve egy kolduson, s katonaköpenyét kettévágta, amelynek egyik felét odaadta a szegény embernek, este álmában pedig megjelent neki Jézus, aki feltárta: valójában ő volt a koldus, akit betakart.

– Mikor egyházi gimnazista voltam, a társaimmal nekiszegeztük a kérdést az egyik tanárunknak: vajon miért csak a köpenye felét adta oda, ennek mi értelme volt? – folytatta a gyenesdiási plébánia közösségszervezője. – Erre ő azt mondta: annak idején a katona ruházatának felét maga, a másik részét a császár fizette. Szent Márton így a sajátját adta oda; nem mások vagyonával nagylelkűs­ködött, hanem a magáéval.

Azt kell magunknak kérdésként feltennünk: mi az, ami a sajátunk és amit odaadhatunk Krisztusnak? – fogalmazott a szervező a szent tiszteletére szentelt templom előtt.

A településen a 2011-es népszámlálás idején magyarnak majd’ 95, cigánynak pedig 5 százalék vallotta magát. Az ott élők 67,2 százaléka római katolikusként, 20,7 százaléka pedig felekezeten kívüliként jegyeztette fel magát, majdnem hét százalék pedig nem nyilatkozott.

A templomban Fehér Martin polgármester leszögezte: a legenda szerint Szent Márton járt ebben a faluban. A régészek már bizonyították, hogy létezett egy régi római út Észak-Olaszországtól Lengyelországig, s ennek van egy elágazása a szlovén határtól Keszthelyig, amely eljött egészen Pacsáig.

– Tavaly dolgoztak régészek a faluban, és feltártak római kori maradványokat, ami azt is jelenti: már abban az időben is létezett itt egy település, és valószínűleg tényleg járt itt Szent Márton – mondta a falu vezetője, hozzátéve: a legenda alapján a mai napig érkeznek zarándokok, akik imádkoznak a templomban vagy az ajtó előtt. – Kifejlődött egyfaj- ta kultusz. Azt mesélik az időseink, már száz éve is így volt, tehát nem új keletű a dolog. Szóval, tény- leg lehet, hogy ezt az utat Szent Márton is megtette, még egyszerű római katonaként.

A zarándokok Deák Ákos gyenesdiási plébános áldásával indultak útnak, lelkükben a Szent Márton püspök tiszteletére született litánia soraival: „Imádkozzál érettünk Szent Márton püspök, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire”.