Kiheveri a zalai vendéglátóipar a világjárvány okozta súlyos károkat?

A zalaegerszegi Arany Bárány Hotel vezetője, Varga Csaba 1976 óta dolgozik a megyeszékhely patinás épületében. Gazdag tapasztalat mondatja vele, a kizárólag zalai tulajdonú szálloda 2008-ig folyamatosan fejlődött, stabil szereplője volt a piacnak. Először a 2008-as pénzügyi válságot érezte meg, de az eltörpült a 2020-as pandémiához képest.

– A járvány miatt két bezárási hullámot kellett megérnünk, az egész ágazat megroppant bele, azzal együtt, hogy a fejlesztési tartalékainkat mozgósítottuk, s a kormányzati 50 százalékos bértámogatással is éltünk – mondta az igazgató. – Igyekeztünk az alapdíjat biztosítani a munkatársainknak, az eredeti bérszerkezetet a forgalom elmaradása miatt azonban már nem lehetett megtartani. Mi csak törvényesen adunk fizetést, de tudható, hogy sokan másképp oldják meg.

A szakmát elhagyók aránya azonban így sem csökkent, az Arany Bárány gárdája az általános 45-ös létszám helyett most csak 36-ot tesz ki. Szobaasszony, pincér, szakács és takarítónő egyaránt hiányzik.

– Mi üzleti szálloda vagyunk, nem a szezonális idegenforgalom adja a vendégeink zömét, ezért örülünk a városban zajló beruházásoknak, a gyarapodó munkahelyeknek, ám most az a baj, hogy munkaerőhiánnyal kell küzdenünk.

Mindenki azt mondaná, az efféle problémákat a béremelés szokta megoldani.

– Ha erre azt mondom, hogy a nyugati határszélen szembe kell nézni azzal, hogy a szomszédos Ausztriához képest 40 százalékos a bérkülönbség az ő javukra, akkor az ágazatban dolgozók tudják, hogy ezt jelen pillanatban nem lehet kigazdálkodni. Én magam be tudok számolni arról, hogy a tíz év alatt nálunk szakmai rutint szerzett 100 fiatal közül 2 maradt meg a kötelékeinkben, mi neveltünk szállodaigazgatót többek közt Londonnak, Svájcnak. Nagyon sajnálom, hogy az idehaza tanultakat nem itthon kamatoztatják a fiataljaink. Az elmúlt időszakban évről évre 10-15 százalékkal csökkent a jövedelemtermelő képességünk, miközben 10 százalékos béremelést hajtottunk végre. A szolgáltatások árait pedig csak a piacot jól ismerve, óvatosan lehet emelni. A házhoz szállítási szolgáltatásunk mostanra már egyáltalán nem nyereséges, de tudjuk, hogy nagyon sokan szeretik a konyhánkat, ezért még nem számoltuk fel.

Varga Csaba jelzi, a távozók közül számosan hagyják el végleg a szakmát is. A kitartók között 50 éven felüliek vannak többségben, az elkötelezettségük erősebb, mint a fiataloké.

A munkaerőhiány mellett a vendéglátásnak szembe kell néznie a rezsiköltségek és az élelmiszerárak mostanra már drasztikusnak mondható emelkedésével. Az 5000 négyzetméternyi épület befűtése havi szinten 1 millió forintba kerül.

Az utánpótlás is szóba kerül. Az Arany Bárány Hotel igazgatója a korábbi évekhez képest érezhető szakmai visszaesésről számol be, az iskolából kikerülők sokszor alapvető ismeretek híján vannak.

– Igyekszünk jó gárdát nevelni mi magunk is, a megtartásuk nagy kihívás.

– Mi lehet a megoldás?

– Szeretnénk távolabbi vidéken élőket megszólítani, szállást, albérletet, egyéb juttatást biztosítani számukra, a marketingtevékenységünk ezekben a hetekben erre koncentrál.

Hogy az ágazatban is keresik a megoldást, az abból is tudható, hogy a Magyar Éttermek és Szállodák Szövetsége nemrég a munkaerőhiány feltérképezése érdekében kérdőívvel kereste meg a vendéglátó vállalkozásokat. A szövetség elnöke nyár óta Baldauf Csaba személyében zalai, aki az alsópáhoki Kolping vezetője.

– Tudni kell, hogy 2019-ben, az akkori keresleti felfutás miatt az ágazat beruházási lázban égett, így már akkor is voltak munkaerőgondok. Elsősorban a budapesti fejlesztésekre kell gondolni, de vidéken is érezhetően megmozdult a szektor. Majd ezután a koronavírus-járvány gyökeresen átírta a mi szakmánk kilátásait, eredményességét – mondta kérdéseinkre válaszolva Baldauf Csaba elnök. – Túlzás nélkül kijelenthetjük, drámai volt a helyzet, miután 30-40 ezer fő hagyta el országos szinten a vendéglátási szektort, s 90 százalékuk nem is tért vissza. Ők nem jelentek meg a munkanélküliségi adatokban, mert vállalkozásba kezdtek, vagy másutt helyezkedtek el, tehát politikai szempontból nem képeztek feszültséget, csak a nemzetgazdasághoz egyébként jelentősen hozzájáruló ágazatot hozták zavarba.

Az elnök jelezte, a 3-4 csillagos szállodák 20-25 százaléka nem is nyitott ki a korlátozások feloldása után sem.

– A 2019-es szintre messze nem tértünk vissza, de még a tavaly nyárit sem értük el idén.

A szállodákat tömörítő szövetség az említett kérdőívvel készíti az adatbázist a konkrét munkaerőhiány, a foglalkoztatási és szakmatípusok kiürülésének statisztikájával, s miután több mint 450 tagot számlál a szövetség – ez a hazai a szállodaipar 75 százalékát jelenti – a kapott eredmény nyilván reprezentatívnak lesz tekinthető.

– A helyzetképet pontosan fogják látni. Milyen megoldás körvonalazható ezek után?

– A foglalkoztatási típusok, mint a diákmunka, vagy a nyugdíjasok visszafoglalkoztatása adhat némi enyhülést, de mindenképp növelni kell a szakma népszerűségét. Az intézmények maguk is kinevelhetnek utánpótlást, ehhez az állam támogatása kívánatos, dolgozunk is rajta. A bérversenyt én nem tartom rossz dolognak, de tiszta viszonyok közt kell működnie. A következő elem a külső, szorgalmas, kitartó munkaerő bevonása, akár például a Távol-Keletet is beleértve. Amihez viszont munkavállalói vízumra lesz szükség.