Húsz éve hunyt el Fónyad Pál evangélikus lelkész

Fó­nyad Pál Bar­cson szü­le­tett 1909. már­ci­us 18-án, a csa­lád har­ma­dik gyer­me­ke­ként. Ap­ja, Fuchs Pál a So­mogy me­gyei te­le­pü­lés kis fi­li­á­já­nak lé­vi­ta ta­ní­tó­ja volt. A fiú a csur­gói re­for­má­tus fő­gim­ná­zi­um­ban érett­sé­gi­zett. Teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­it Sop­ron­ban vé­gez­te, ott avat­ta lel­késszé Ka­pi Bé­la püs­pök 1931-ben.

Teo­ló­gi­ai is­me­re­te­it ösz­tön­dí­jas­ként Né­met­or­szág­ban gya­ra­pí­tot­ta, majd az egy­ház­ke­rü­let több gyü­le­ke­ze­té­ben – Felsőnánán, Öskün, Sár­vá­ron, Sop­ron­ban, Ma­gyar­bóly­ban és is­mét Sop­ron­ban – szol­gált, míg­nem vissza­ke­rült oda, ahon­nan el­in­dult: So­mogy-Za­lá­ba. 1937-tõl 1951-ig volt Iha­ros­be­rény pap­ja (csa­lá­di ne­ve 1947-tõl Fó­nyad), 1951 ka­rá­cso­nyá­tól pe­dig har­minc­ki­lenc éven át a nagy­ka­ni­zsai gyü­le­ke­zet lel­ké­sze. Még 2009-ben dr. Jáni János az Evangélikus Élet című hetilapban így írt Fónyadról: „Ha lexikonban sze­re­pel­ne a ne­ve, csak ennyit ol­vas­hat­nánk ró­la. Nem de­rül­ne ki, hogy szál­egye­nes volt, lágy ar­cú, ha­tá­ro­zott és melegszívű, s az sem, hogy a 20. szá­zad el­lent­mon­dá­sos vi­lá­gá­ban szi­lárd hit­tel állt őr­he­lyén, és Is­ten Szent­lel­ke szol­gá­la­tán ke­resz­tül új­ra meg új­ra hi­tet tu­dott éb­resz­te­ni a rá­bí­zot­tak­ban a leg­ne­he­zebb idõk­ben is.”

Nagy­ka­ni­zsán hunyt el, ham­va­it a nagy­atá­di te­me­tõ­ben lé­vő csa­lá­di sír­bolt őr­zi.