2023.02.21. 14:00
Nagyböjt előtti utolsó nap a mulatságra - a nagykanizsai múzeum emlékei
Ma van húshagyókedd, a farsang utolsó napja, amikor még jól kimulathatjuk magunkat. A fánk, a maszkázás, a nagy eszem-iszom, a bálok és a vénlánycsúfolás ideje, vagy a farsang farka. A nap jelenetőségéről és az azt követő nagyböjt visszafogottabb időszakáról – amikor nem illik mulatni, s hangos ünnepséget tartani – Gyanó Szilvia, a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzkutatója beszélt.
Maszkaálarc. Nagykanizsa, 1954
Forrás: Thúry György Múzeum
– Nagykanizsán és környékén húshagyókedden a fiatalok maszkának öltöztek és úgy járták a falut – mesélte. – Például 1954-ben három fiú Kerecsényi Edithez, a Thúry György Múzeum néprajzkutatójához is becsengetett. Elmesélte: hitvány ruhát viseltek (rossz kabátot, lánytestvér levetett szoknyáját) és papírból készített álarcokat. Egyiküknél kukoricaszár hegedű volt, azon hegedült, míg a másik kettő összekapaszkodva táncolt. „Elment a Lidi néni a vásárba, csuhajja…” – énekelték. Övükön egy nagy főzőkanál volt, arra kellett ráhúzni a háziaktól kapott fánkot. Kerecsényi Edittől a fánkon kívül egy kis aprópénzt is kaptak, valamint eladták a múzeumnak az álarcukat. A néprajzkutató kérésére újra „előadták” a maszkázást, de már azt énekelték, hogy „A Csitári hegyek alatt…”, merthogy az jobb a múzeumnak.
A húshagyókedd a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani. Mind Magyarországon, mind a világ számos más pontján különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak e naphoz, sok helyütt karneválnak vagy fesztiváloknak ad helyet.
Forrás: Thúry György Múzeum
A néprajzkutató hozzátette: maszkának, maszkázóknak hívták a farsangkor cigány asszonynak, boszorkánynak, menyasszonynak és egyéb zsánerfigurának beöltözött fiatalokat, akik farsang utóján a falut járták. Vagy egyszerűen csak „maszkáknak” nevezték a meghatározhatatlan jelmezbe bújtatott, arcot vagy egész testet borító ruházatot viselő figurákat is. Arcukat többnyire bekormozták, vagy álarcot, leplet, harisnyát húztak rá, nehogy felismerjék őket. Beleznán az 1970-es években húshagyókor többnyire papírból csináltak maszkaálarcot. A nők férfiruhába, a férfiak női ruhába öltöztek. Bementek a házakba, ugráltak, de nem szólaltak meg, nehogy felismerjék őket. Bort és fánkot kaptak a háziaktól.
Forrás: Thúry György Múzeum
– Az állatokat megjelenítő játékok (állatalakoskodás) az európai kultúra nagyon ősi, kereszténység előtti rétegeihez tartoznak – mesélte a szakember. – Maradványaival többnyire a téli napforduló körül, valamint a farsangi ünnepkörben találkozhatunk, illetve lakodalmakban, s a fonóban. Az 1973-ban gyűjtött „szamárfejet” olajipari munkások készítették Beleznán. A szamarat megjelenítő tárgy egy szalmával, szénával kitömött zsák, melyre arcot, vagyis szemöldököt, szemet, orrot, szájat rajzoltak és fa nyéllel látták el. A nyelet egy pokróccal letakart ember tartotta, úgy mentek húshagyókedden maszkába. Szinte minden zalai, somogyi faluban járták a házakat a maszkák. Zalaváron a kíváncsiskodók kezére rávágtak a náluk lévő bottal, amire egyébként a perecet, azaz a fánkot húzták. Volt, ahol a maskarás alakok bekormozták az arra járókat, vagy lisztet fújtak rájuk. Többnyire táncolva, énekelve, ugrálva járták a falvakat, de volt, ahol néma csendben, mutogatva.
A farsangi hagyományokkal kapcsolatos további cikkeink:
