A farsangi időszakban „mindent” szabad – Érdekességek Gyanó Szilvia néprajzkutatótól

A régi időkben, különösen falvakban, valóban a táncos mulatságok „szezonja” volt a farsang. Mindez manapság is így van: nemcsak kisebb településeken, hanem városokban is gyakrabban tartanak bálokat a téli hónapok során.

S hogy miért a „bulik” dömpingidőszaka ez a jó pár hét? A hagyományápolás miatt, netán azért, mert ilyenkor korábban sötétedik, kevesebbet lehet kint tartózkodni, és több idejük akad az embereknek kimozdulni, szórakozni? Netán azért, mert akad vágnivaló disznó, amiből lehet jókat lakmározni? Gyanó Szilvia, Balatoni Múzeum néprajzkutatója számos tényt és érdekességet mesélt a farsangról.

– Nemcsak a vidámságról, a sok nevetésről, a fényes bálokról, hanem a lakodalmakról is szólt a farsang – mondja Gyanó Szilvia. – Sőt, nem csak frigyek köttettek nagy számban ilyenkor. Sokan a lagzikban ismerkedtek meg későbbi párjukkal. Érdekesség, hogy a farsang mulatozásról közismert hetei a mai napig léteznek. Adventkor mindenki a karácsonyra készül, nincs idő ilyesmire. Nagyböjtkor meg gyászolni kell, s hangolódni a húsvétra, így akkor nincs lehetőség a táncra, a szórakozásra. Sőt, a falvakban tilos is volt bált, lagzit tartani böjt idején, ellentétben a farsanggal. Ami, ugye, nem csak a hajnalig tartó dínomdánommal volt egyenlő. Számos érdekes népszokás létezett, mi több, létezik a mai napig – összegezte Gyanó Szilvia.

A néprajzkutató megjegyezte: a lagzik, a batyus, a jótékonysági bálok, a mai szalag­avatók mellett a maskurázás különösen közismert. Jelmezt, azaz vicces, vagy éppen rémisztő ruhákat, álarcokat öltöttek – öltenek – sokan. Ezzel tulajdonképpen más bőrébe bújnak az emberek...

– Húshagyókedd környékén elterjedt volt, hogy „viseletet” cseréltek az emberek – folytatta. – Nagydarab, bajszos férfiakból menyasszony lett a faluban, míg a hölgyek vőlegénnyé változtak. Persze, csak a vigalom miatt. Ám azokban a falvakban, ahol ebben az időszakban nem volt esküvő, gyakran eljátszottak egyet vicces formában, hogy a dáridóból ne maradjon ki senki. Továbbá mindenütt igaz: másokká válhattak, mások bőrébe bújhattak kis időre az emberek. Ennek termékenységvarázsló célzata is volt, azon túl, hogy kicsit ki tudtak magukból vetkőzni a farsangolók. Illetve így görbe tükröt is tarthattak a társadalom felé. Úgynevezett állandó zsánerfigurái is voltak a farsangnak: cigányember, drótos tót, török, kormos arcú vagy harisnyás figurák ijesztő, ördögi ruhában, középkori, pogány időket idézve. Emellett más régi szokások is léteztek, sőt, akad, ami ma is fennáll, mint az asszonyfarsang – így a szakember.

A határ menti zalai faluban, Tótszentmártonban a mai napig „ellátják” annak a férfinak a baját, aki az asszonyok bulijára betéved. Kisebb, nem szervezett formában pedig az ország több településén létezik hasonló. A nyugdíjas asszonyok, vagy több generációhoz tartozó nők összeverődnek, ellátogatnak valamelyikük birtokára pogácsával, finom italokkal felszerelkezve, és mulatoznak. Persze, férfiak nélkül. Régen arra is volt példa ezek során, hogy a férjezett hölgyek huncutkodtak. Nekicsapkodták a feneküket a hordóknak, vagy meglovagolták azokat…

– Ha az ünnepeinket megtartjuk, azok ritmust visznek az életünkbe. Így ezért jó, ha ezekre, ahogy a munkára, vagy a kötelességeinkre, szánunk időt, teremtünk lehetőséget. A farsanggal várjuk például a tavaszt, a jó időt, a termékenységet, amellett, hogy jókat mókázunk, bálozunk és eszünk. Utóbbi nem csak a már említett disznóvágásokra, torokra vonatkozik. A fánk is farsangi étel. Ám nem csak az asztalnál fogyasztotta a család apraja-nagyja. Amikor maszkázás volt, a jelmezesek vittek magukkal egy botot, vagy nagy fakanalat. Ezekre húzták rá a fánkot, amit kaptak. Ez is termékenységvarázslat volt, vicces módon a szexuális aktust imitálták így.