Néha elcsattant néhány véletlen pofon is...

– A mezőnyjátékosok élete olykor nem egy leányálom – mondta a 33 éves kapus. – Ez persze a medence széléről nem látszik, de nem titok, hogy a vízipólósok a játék hevében olykor ütnek, rúgnak és tépnek. A szabálymódosítások miatt persze egy ilyen megmozdulásért már végleges kiállítás járhat, ezért a komoly és durva támadások száma jelentősen lecsökkent.

Kiss Csabának eddig a pályafutása során szerencséje volt, hisz a szeme alatti kisebb zúzódásokkal, monoklikkal és orrvérzésekkel megúszta a meccseket. Olyan esetről azonban tud, hogy egy játékostársának alaposan megrángatták a fürdőnadrágját és ettől komolyan megsérült a nemi szerve.

– Korábban a támadások alkalmával kiúsztam segíteni a védőknek, ám olyankor úgy pezsgett a víz, hogy azt sem lehetett látni, kinek a keze lendül felém – folytatta a vékony testfelépítésű Csaba. – Az ilyen ütközetekben elcsattant néhány véletlen pofon is, ám a közvetlen közelről arcomba robbanó labda is okozhat felületi bőrsérülést.

Érdekes, de a kanizsai sportoló eddigi legsúlyosabb sérülését a víz okozta. Egy budapesti tréningen a BVSC medencéjében játszottak, amikor a szeme begyulladt, fulladt és a vállát is csak nehezen tudta mozgatni. Az edzést követően azonnal elment orvoshoz, aki megállapította: klórmérgezése van.

– Erős gyógyszereket kaptam, helyre is tett, de elég rémisztő volt, hiszen később kiderült: a klóradagoló elromlott, és a kelletténél nagyobb dózisban kaptuk a fertőtlenítőszert.

Ennek ellenére Kiss Csaba 25 év távlatából is úgy érzi, jól választott, amikor a vízilabdázás mellett tette le a voksát. Pedig óvodásként irtózott a víztől, egy éven keresztül a medence partjáról figyelte a társait. Az egyik oktatója nem teketóriázott sokat, egyszerűen belökte a fiút a vízbe. Csaba a kapálódzás helyett úszni kezdett.

Hetedik osztályos korában csatlakozott az akkortájt Szőlősi Csaba edző vezette vízilabdázókhoz. A társaság hamar összekovácsolódott, és a 16-17 éves fiúk a serdülő, majd az ifjúsági korosztályban is jól szerepeltek.

– Eddig a legkevesebb, egyetlen gólt is ebben az időszakban kaptam egy leánycsapattól, de így is kikaptunk – emlékezett vissza mosolyogva Kiss Csaba. – Először és utoljára ifjúsági mérkőzésen játszottam a mezőnyben, de rászolgáltam a bizalomra, ugyanis egy negyed alatt háromszor találtam be. A kanizsai közönség persze már tudja, egyszer minden meccsen kapusként is megpróbálom megcélozni az ellenfél kapuját.

Csaba három éve minden szezon elején megfogadja, hogy annak végén visszavonul, de a sportág szeretete, s nem utolsósorban a kondíciója megőrzése érdekében fejben mindig hosszabbít. Pedig a gépészmérnök férfi alig egy éve Budapesten él mennyasszonyával, akivel június elsejére tervezik az esküvőt, s mint elárulta: lehet, hogy eljött az ideje a családra valamint a munkára koncentrálnia, s most már tényleg elhagyja a hálóját.