2013.01.29. 08:46
Szultánok fényűző palotája
Legutóbbi Utazó rovatunkban Isztambul két világhírű szakrális műemlékét, a Kék mecsetet és a Hagia Szophiát mutattuk be olvasóinknak, ám a történelmi Konstantinápoly fenséges központjában sok nevezetesség csábítja még a látogatót. Folytatjuk túránkat.
Már vagy egy órája nézelődöm a Kék mecsetben, mikor a személyzet udvariasan távozásra kéri a turistákat; kezdődik a muzulmán imaalkalom. Hatalmas függönyön keresztül, az oldalsó bejáraton hagyom el az épületet, majd közvetlenül a tövében kis bazárba botlom, két perc múlva pedig már azon kapom magam, hogy egy keletiesen berendezett apró üzletben teát kortyolgatok a házigazdával, miközben a kereskedő választékos angolsággal tukmálja rám mintás szöveteit, dísztárgyait, csecsebecséit. Nem úszom meg vásárlás nélkül, és bár az árat harmadára alkudom le, gyanítom, így is nagyon jól járt a barátságosan rámenős fickó.
Pár perc alatt elérem az egykori szultáni palota, a Topkapi szeráj külső falait, belépek a gigászi Birodalmi Kapun, majd végigsétálok a szépen gondozott, turistákkal teli hatalmas kerten, egyenesen Konstantinápoly legősibb keresztény templomáig, a múzeumként funkcionáló (de csak külön engedéllyel látogatható) Hagia Irene-ig.
A Bajazid mecset udvara
E 4. századi, jellegzetes bizánci kupolát viselő puritán épületnél több mint ezer évvel fiatalabb maga a pompázatos palotakomplexum, amely célzottan az Oszmán Birodalom központjának épült II. Mehmed uralkodása idején. Napjainkban a szeráj egy óriási múzeum, amely elfoglalja az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger határolta félsziget csúcsát, s amely páratlan gyűjteménnyel idézi fel Konstantinápoly török hódítóinak tárgyi kultúráját.
A szultánok egészen a 19. század közepéig innét irányították birodalmukat, azután átköltöztek az öböl túloldalán emelt, jóval fényűzőbb és modernebb, európai stílusú Dolmabahce palotába (amely manapság szintén múzeum).
Dolmabahce kapuja
A szultáni igazságszolgáltatást jelképező négyszögletes torony (Adalet Kulesi) mellett hagyom el a szeráj kertjét, és csak pár száz métert kell sétálnom a következő állomásig, az Elsüllyedt Palotaként is emlegetett Bazilika Ciszternáig.
Valójában egy borzongató hangulatú, párás levegőjű földmélyi oszlopcsarnokba vezet le a csúszós és szűk lépcsősor: I. Justinianus bizánci császár a 6. század elején építtette a víztározót, amelyhez hasonlóból (csak kisebb méretűből) rengeteg rejtőzködik még az isztambuli utcák alatt. Aki az óváros szívében, Sultanahmet negyedben jár, javaslom, ne mulassza el a ciszterna felkeresését, a sejtelmesen megvilágított oszlopok és a medencék közt vezető hidak látványa meseszerű. És ha a sötét csarnok leghátsó zugába is elmerészkedünk, megpillantjuk, sőt, meg is tapogathatjuk a két rejtélyes eredetű, ősi medúzaszobrot, amelyet oszloptalapzatnak használtak fel a bizánciak.
Elérése hosszabb gyaloglást igényel, de szintén kihagyhatatlan célpont az Eminönü negyed látképét uraló Szulejmán-mecset, amelyet a legendás Szinán építész tervezett (a Hagia Szophia mintájára) az 1550-es években. Annak a Szulejmán szultánnak az utasítására dolgozott, aki hét hadjáratot is vezetett Magyarország ellen, aki Mohácsnál tragikus vereséget mért seregeinkre, majd 1541-ben bevette Budát, és aki végül 1566-ban, Szigetvár ostrománál halt meg. Monumentális mecsetje és a körülötte található vallási komplexum Isztambul legjelentősebb, legkarakteresebb épületegyüttesei közé tartozik; a fájó történelmi emlékek ellenére, vagy éppen azért, látni kell.
A kulturális örökségek rajongóinak nem szabad abbahagyniuk a túrát Szulejmán mecsetjénél. Déli irányban II. Bajazid szultán erődítményszerű dzsámiját, a Nagy Bazár örökké nyüzsgő labirintusát és az 1453-ban alapított Isztambul Egyetem ódon épületeit is muszáj felfedezni. Majd onnét nyugat felé fordulva a Sehzade-mecset, az ókori római Valens császár vízvezetéke és a nagy hódító (a Konstantinápolyt elfoglaló) II. Mehmed dzsámija esik utunkba. Utóbbi az erősen vallásos Fatih negyed ékköve, környezetében bolyongva középkori időutazásban van részünk. És még mindig csak az óváros töredékét láttuk. Ha kimozdulunk a bizánci félszigetről, a Boszporusz tengerszoros partjának erődjeit feltétlenül keressük fel: a délit, a legendás Héttornyot Gárdonyi regényéből ismerjük, míg az északi, a Rumelihisari káprázatos panorámával várja az utazót.
