A tél végéhez közeledvén lassacskán visszatér a madarak dalos jókedve, az emberekben pezsegni kezd a kertészvér, a szomszédjaim is nekiveselkedtek megmetszeni az almafákat.
Ahányszor csak láttam a dúsan virágzó és gazdagon termő citromfát, gondoltam rá: alkalomadtán kikérdezem a gazdát, Mihók Gábort, mi a titka, hogy náluk, Zalaegerszeg csácsi városrészében rendületlenül virul a szubtrópusok örökzöld növénye.
Manapság télen sem fenyeget a vitaminhiány – az alma fele még a tárolókban, a körtekészlet sem fogyott ki, sőt, nálunk a Kormin és az Otelló szőlő is bírja a kiképzést.
Kezdetben a bazsalikomot csak a paradicsomok közé ültettem, gondoltam, ha a lábasban jóban vannak, a kertben is ellesznek egymással. Nusi a paprikái között nevelte, mert azt olvasta, hogy bizonyos fertőzések ellen megvédi a féltett palántákat.
A minap egy kedves nemesapáti társaságban elkottyantottam, szeretném egyszer a direkt termők koronázatlan zalai királynőjével, a Nohával - puccosabb nevén Noah-val - gyarapítani a rókaszőlő gyűjteményemet.