Dió, a téli csemege

A tavaszi fagy azonban áthúzta a számításaimat. Még szerencse, hogy maradt két vékával a tavalyi felhozatalból.

Mindenesetre az esti korlátlan dióbél rágicsálásnak befellegzett. Beérem pár gerezddel, mert még mindig jobban járok, mintha más zsíros falatokra vetemednék. A dió ugyanis esszenciális zsírsavakban gazdag, A-, B1- , B2-, és C- vitamint, kalciumot, fluort, magnéziumot, vasat, cinket, rezet, mangánt, szelént és értékes fehérjéket kuporgatott össze csonthéja rejtekén. Dúskál élelmi rostokban és tartalmazza a rák-, illetve a szívbetegségek kialakulásának megelőzését segítő antioxidánsokat és az E-vitamint. Bőséges raktárkészlettel rendelkezik a kedvező élettani hatású omega-3 zsírokból, melyek csökkentik a szervezetünkben a triglicerid szintet, segítenek megőrizni a vérerek rugalmasságát. A májbetegeknek, akik nem ehetnek zsíros ételeket, sem kell lemondaniuk a jóízű magról, mert nem terheli, inkább serkenti a méregkiválasztó szerv működését. Erősíti az idegeket, különösen ajánlott táplálék azoknak, akik szellemi munkával keresik a kenyerüket. Nyápic vagy betegeskedő gyerkőcöknek, legyengült szervezetű felnőtteknek, mint hatékony erősítőszert szinte gyógyszerként írják fel az orvosok. A legújabb kutatások szerint elég napi 5 deka dióbél, hogy sikerrel védjük magunkat a szívbetegségek ellen.

Régen karácsonykor a dióval még jósolni is szoktak, a jó dió egészséget, a rossz azonban betegséget, bajt jelentett

A diót is legjobb, ha nyersen kebelezzük be. Darálva vagy darabolva belekeverhetjük müzlibe, gabonakásákba, salátába, joghurtba, kefirbe. A természetgyógyászok klasszikus receptje a lesoványodott, lábadozó betegek számára: egy szelet korpás kenyeret kenjünk meg mézzel és hintsük meg gazdagon darált dióval. Hasonló erősítőszerhez jutunk, ha egy pohár gyümölcslébe egy kiskanál mézet és néhány evőkanál darált diót keverünk. Valóságos erősítő vitaminbomba, ha a reszelt sárgarépát darált dióval és mézzel keverjük össze.

A napokban újból aggódni kezdetem a diófáim miatt. Ez a hó nélküli kemény hideg árt nekik, ugyanis a gyökerük is fagyérzékeny. Ezért is ajánlatos a diófa csemetét tavasszal ültetni. Bölcs gyümölcsész öregapám jutott az eszembe, aki azt mondta, a gyümölcsfák alól vétek eltakarítani a lehullott levelet, mert az télen takaróként védi a gyökereket, közben elbomlik és táplálja a fát. A lehullott beteg gyümölcsöt viszont a lehető legrövidebb idő alatt össze kell szedni, főleg ha a dióburok-fúrólégy a baj okozója. A burkot károsító kukacok ugyanis a földre kerülve befúrják magukat a talajba, s bábként ott telelnek át. Ezért a diófákon is etetem a madarakat, odút is akasztok rájuk, hogy állandó lakhelyet találjanak a kertemben, s elkapdossák a zsiványokat. Jó, ha a diófa körül vannak nyíló virágok, amelyek a levéltetű fogyasztó rovarnépet vonzzák, tudniillik sárga és tarka változatban direkt diólevéltetvek szakosodtak kedves fánk árnyat adó lombjára. A természetes körülmények közt élő fákat kevésbé veszélyeztetik, hiszen állandóan nyílnak körülöttük a réten a vadvirágok.