Mert felelősséggel tartozol azért, akit megszelídítettél (szubjektív jegyzet)

Az országos hírekben hallhattuk: egy tenyésztő a német juhászait tartotta borzasztó körülmények között, egy férfi több száz méteren át vonszolta és rugdosta tacskóját, egy másik pedig felakasztotta és agyonverte kedvencét. A három esetben  közös, hogy mindegyik ebet a  gazdája bántalmazta. Joggal merülhet fel a kérdés bennünk: az állat birtoklása feltételezi az életével való rendelkezés jogát is?

Szívfacsaró látvány volt, hogy a rugdosott, menni alig bíró tacskó Töpszli, a hatalmas fájdalmak ellenére sem támadott gazdájára, hang nélkül követte. Mert hűséges marad, igazi társ, akkor is, ha a  barátja bántja és nem szereti. Akit egy állat a gazdájának választ, abban vakon megbízik, nem hagyja el soha. Tudjuk, az embernek a kutya, de az ebnek ki a legjobb barátja?

A férfi fél millió forint büntetést kapott és megtarthatta a szálkásszőrű tacskót is. Állítja, szereti a kutyáját, csak meg akarta nevelni. Töpszli köszöni szépen, már jobban van, de ki tudja, ha legközelebb rossz fát tesz a tűzre, megússza-e ennyivel, ám mégsem  jutna eszébe elhagyni a gazdáját.  Könnyen eldönthetjük, kettejük közül,  melyikük viselkedik vadállat módjára és melyikük emberien.

Ha egy állat ránk bízza a szívét, az különleges dolog mindkét fél számára. Ezt kihasználni, méltatlan cselekedet egy baráttól. Talán jó lenne, ha néhány évenként újraolvasnák  A kis herceget és megfogadnák, amit egykor a róka mondott: felelősséggel tartozol azért, akit megszelídítettél.



Kapcsolódó cikkünk:
Vasvillával kínoztak meg három kutyát (iszonyatot keltő fotótartalommal)