Zalai a Nemzeti Szalonban: Szemenyey-Nagy Tibor szobrászművész ott lehet a legjobbak közt

Több mint kétszáz kortárs magyar művész alkotását vonultatja fel a budapesti Műcsarnokban két héttel ezelőtt megnyílt Itt és Most című tárlat, mely illeszkedik a Magyar Művészeti Akadémia Nemzeti Szalon sorozatába. Ezúttal a képzőművészek mutathatják be remekműveiket, tavaly az építészet volt soron, jövőre pedig a fotóművészet következik. A Nemzeti Szalon tehát évről-évre egy-egy művészeti ág hazai keresztmetszetét adja, a kuratórium most 6000 kortárs alkotó munkáiból válogatott, nem titkoltan azzal a szemponttal, hogy olyan műveket mutasson be, melyek némileg eltérnek a megszokott kliséktől. A nagykanizsai szobrászművész, Szemenyey-Nagy Tibor két alkotással van jelen, melyek valóban nem szokványosak.

– Az Itt és Most az utóbbi 15 év kortárs magyar képzőművészetét foglalja össze, a tárlat kurátora N. Mészáros Júlia volt, aki nagyon értelmes és művelt, a politikától független személyiség – bocsátotta előre az alkotó. – Pozitív, hogy ebben a merítésben nem csak az itthoni, hanem a külföldön élő magyar művészek is benne vannak. Én a Mag, illetve a Szobor Thyia fa tárolóhoz című alkotásaimmal jelenek meg a tárlaton. Elképzelésem szerint utóbbi egy többszörös galaxisrendszer 2500 éves útjának, univerzális mozgásának tárgyiasult formája. Azért pont 2500 évről beszélünk, mert az ókori Athénban, az első szent háború idején Delphoi-ban, a városállamok egyházi központjában gyűjtött és őrzött aranyat, nemesfémből és bronzból készült kincseket, tárgyakat akkor olvasztották be, s használták fel fegyvergyártáshoz. Azt gondolom, ez egyfajta vízválasztó volt a művészet szempontjából, olyan kicsit, mint időszámításunkban Jézus születése. Az volt az a pont, amikor a művészetet hanyagolva, a háború lett a fontosabb. Én ezt akarom szimbolikusan visszafordítani úgy, hogy a szobrot szeretném elkészíteni fegyveracélból 16 példányban, s elhelyezni egy úgynevezett Thyia fa ládában. A Delphoi-i szentélyek körül ligetes erdő tenyészett, amit a görögök szentként tiszteltek. Ennek az egyik állományalkotó fája volt a Thyia.

Fotó: Eiter István

Szemenyey-Nagy Tibor hozzátette: a most kiállított alkotás szerkezete meglehetősen bonyolult, hiszen hajszálfinom acélszövetből, drótból, pamutból és poliészterből készült, ami csak röntgen-, vagy CT-felvételen tanulmányozható jól.

És a Mag is egyfajta kozmikus, galaktikus egység, csillagászati mozgások leképezése, szintén 8-10, kívülről nem látható felületstruktúrával.

A Műcsarnok felhívására egyébként maguk az alkotók is feltölthették munkáikat, így Tár.hely címmel az M0 kiállítótérben további 750 művész alkotásai tekinthetők meg digitálisan július 19-ig.