Meglepetéseket vár az új évtől a Junior Prima-díjas Székely Szilveszter

A tősgyökeres kustánszegi család legifjabb sarja mindig is izgő-mozgó gyerek volt. Vonzotta a színpad világa. Énekelt a karban, szavalóversenyeket nyert, de végül a táncművészet mellett kötelezte el magát. Édesapja és édesanyja egyaránt jól táncolt, egyik dédnagypapája pedig zenész volt, több eredője is lehet tehát a vérében csordogáló talentumnak. Ami a lelki muníciót illeti, családból hozta magával a biztatást: mindig csinálja azt, amit igazán magáénak érez, testvérei révén pedig az összetartás értékével gyarapodott a szellemi batyu.

Székely Szilveszter Marozsán Erikával próbálja a tangót a Nemzeti Táncszínház  Bál, avagy a táncos mulatság című darabjához.

A versenytánc alapjait a zalaegerszegi Helikon Táncklubban sajátította el Gallai Gábornétól, majd a középiskolát a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatán végezte.

– Kemény volt az ötéves képzés, 18-an kezdtük el az iskolát, de csak 9-en fejeztük be, a fiúk közül mindössze ketten – idézi a tanulás éveit Szilveszter. – Szinte minden napunk be volt táblázva reggel 8-tól este fél 7-ig. A feszes életmódot balettmesteremtől, Lovas Pál Érdemes Művésztől tanultam, de különösen sokat köszönhetek az iskola korábbi táncművészeti igazgatóhelyettesének, a Kossuth-díjas Uhrik Dórának is.

Székely Szilveszter: – Bizakodó és optimista vagyok, a kedvem töretlen. Fotó:  Horváth Judit

Szilveszter energiáit mégsem merítette ki teljesen a táncos képzés, hiszen mindeközben különdíjat nyert a Latinovits Zoltán országos vers- és prózamondó versenyen, Kazinczy-emlékérmet kapott, s a Mikszáth Kálmán prózamondó versenyt is megnyerte. A fő csapásirány azért a tánc maradt, s miközben – dicsérettel és csupa ötös államvizsgával – elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskolát, már számos színház, társulat is igényt tartott közreműködésére. Az alkalmi fellépéseken túl kezdetben a Góbi Rita Társulathoz kötődött legerősebben, majd előbb állandó meghívott tagja, mára pedig ösztöndíjasa lett a Bozsik Yvette Társulatnak. 2013-ban bekerült az 50 legtehetségesebb magyar fiatal projektbe, 2014 végén pedig  megkapta a kiemelkedő teljesítményt nyújtó 30 év alatti fiatalok legnagyobb elismerését, a Junior Prima Díjat.

– Hatalmas inspirációt jelent számomra a díj, további erőfeszítésekre sarkall. Különösen nagy megtiszteltetés, hogy  olyan művészek jelölése nyomán kaphattam meg, mint  Grisnik Petra, Tompos Kátya és Udvaros Dorottya. Élmény számomra, hogy kiváló művészek közelében dolgozhatok. A velük való kapcsolatból sokat merítek, az ő példájuk, munkához való viszonyuk engem is erősít.  Ugyanezt mondhatom el Básti Juliról is, akivel a Centrál Színház Hét boszorka című produkciójában adok elő duettet. Ez a feladat különösen sokat jelent számomra, mert még gyermekkoromban egy keszthelyi forgatásán a közelében statisztálhattam, s akkor elábrándoztam, hogy egyszer talán vele is dolgozhatok. S lám, megvalósult... De emlékezetes élményeim kapcsolódnak a Marozsán Erikával, Kulka Jánossal, Falusi Mariannal, Szabó Győzővel, Stohl Andrással, Jordán Adéllel vagy Schell Judittal való közös munkához is.

További tervei közül első helyen említi a filmezést.

– Nagyon szeretném magamat kipróbálni a filmvásznon is. A Fenyő Miklós életét feldolgozó Made in Hungária forgatásán táncos statisztaként már belekóstoltam ebbe a világba, és többet szeretnék megélni belőle. Mivel a múltam nem csak a táncról szól, prózában is szívesen kipróbálnám magamat.

Az előzményekből tudhatjuk, nem is alaptalanul. A külföldi tanulás szintén vonzza, a mesterdiplomáját a berlini művészeti egyetem képzésén szeretné megszerezni. De ez egyelőre még csak álom, lekötik a mindennapi teendők. Hiszen közben egy újabb színházi feladat is rátalált, Hernádi Judittal és Hegyi Barbarával dolgozik együtt a Belvárosi Színházban a Happy Ending című darabban. Az Orlai Produkciós Iroda előadásában végstádiumú rákos nők néznek szembe a sorsukkal egy kórházi osztályon, ám a nehéz téma dacára a dal és a tánc is lényeges szerepet játszik.

– Nagyon szeretem ezt az előadást, hiszen a drámai tartalom fanyar humorral társul, s ez a párosítás mindig mélyre hatol. Egy rezidenst alakítok benne, táncos és prózai feladataim egyaránt vannak.

A tánc mellett élete fontos része a tanítás, klasszikus balettet oktat versenytáncosoknak, emellett táncelméleti kutatásokat folytat.

– A szakdolgozatomat a versenytáncosok balettképzéséről írtam, ezt a témát fejlesztem tovább – avat a részletekbe. – A versenytánc és a klasszikus balett kapcsolata persze nem újkeletű, ám nagyon kevés az erről szóló írásos anyag. A táncelmélet „testről testre" vagy szájról szájra terjed, kevesen vetették papírra az összefüggéseket, tapasztalatokat. Szeretnék e témában minél többet publikálni, hiszen a doktori iskola elvégzése is terveim között szerepel.   A jövőre nézve annyit még fontosnak érzek  elmondani, hogy komolyabb változásokat érzek, biztosan tartogat  számomra meglepetést az új év. Remélem hasonló sikereket is, mint 2014. Meglátjuk. Bizakodó és optimista vagyok, a kedvem töretlen.