Festékfoltos szanatórium

Kik ők és a kortárs képzőművészet mely szeletét hozták magukkal a zalai dombok közé? Ezt tudakoltuk velük ismerkedve. Gébárton ötödik éve főként festőművészek vernek tanyát, ám Kopasz Tamás művészeti vezető idén némileg tágított a horizonton.

– Az eltökéltségünkben nincs változás, ám a telep koncepciója évről évre megújul – kezdi a Munkácsy-díjas képzőművész, az Eszterházy Károly főiskola docense. – Tavaly a hagyomány volt a vezérfonal, előtte a föld-víz-levegő-ég négyese, idén pedig a pillanat és az állandóság viszonya képezi a lazán értelmezett elméleti keretet. Idén a paletta mellett más technikák is bővebb teret nyernek, készül ugyanis szobor, fotó, grafika és videó is. A pillanat ott van valamennyi technikában, de amint a megragadott valóság túllép önmagán, máris az állandóság tartományát gazdagítja.

Siklodi Zsolt művén Mária kék színe köti össze a kétféle világot. Fotó: Katona Tibor

A résztvevők kilenc fős csapata – Kopasz Tamás, Gaál József, Gazdag Ágnes, Kim Hye Young, Louis Song, Kárpáthegyi István, Lee Sua, Siklodi Zsolt, Tóth Norbert – sokféle színt, irányt fon egybe. Korábban is jellemző volt a művésztelepre, hogy bátran szólítja magához távoli kontinensen követeit, idén sincs másként. Az előző években megfordult itt indiai, mexikói, tajvani alkotó is, idén pedig három koreai művész fűszerezi az együttlétet.

– Az ázsiai művészet hatalmas lendületben van, Kína, Korea, Tajvan művészeti központtá nőtte ki magát, a szerepük megkerülhetetlen – folytatja Kopasz Tamás. – Figyelni kell rájuk, hiszen az európai közönség számára is érdekes, hogy a világ másik felén milyen művészeti megközelítések kapnak erőre. Ráadásul a koreaiak nagyon szeretni való, kedves emberek.

Kopasz Tamás a pillanat és állandóság kapcsolatát emelte fókuszba. Fotó: Katona Tibor

Igaz ez Hye Young Kim-re is, aki az USA-ban él, s a Winston-Salem-i művészeti egyetemen tanít rajzot, festészetet és médiaművészetet. Tudakoljuk, milyen irányultságot mutat művészete, s Gébárton milyen munkát remélhetünk tőle?

– Az emberi létezés felfedezése izgat, a festészeti és videó kísérleteimhez a saját testemet használom – avat be. – Gébárton elsősorban a festésre koncentrálok, de utána videóval is felfedezem a vidéket. Első alkalommal járok Magyarországon, Zalaegerszegre egy dunaújvárosi művésztelepről érkeztem. Nagyon jó benyomásokat szereztem a magyarokról, lenyűgözött az emberek kedvessége, azt tapasztaltam, bármivel fordulok hozzájuk, szívből próbálnak segíteni.

A művésznő gyakran látogat workshopokat, médiaművészeti fesztiválokat, s nagyon inspirálónak tartja, hogy Zalaegerszegen ilyen kellemes természeti környezetben alkothat. A zöld lombok, a tó, a dombok közelsége elragadja, a nyíló napraforgókról nem is beszélve. Felüdülés számára, hogy kiszabadulva a nagyvárosi betondzsungelből a tájban élve dolgozhat.

Kim Hye Young művészeti kísérleteihez a saját testét használja. Fotó: Katona Tibor

Siklodi Zsolt Erdélyből érkezett, ahol 13 éven át vezette a negyven éves múlttal rendelkező gyergyószárhegyi művésztelepet. A nemzetközi rangú, egész évben üzemelő alkotótelep gondjait, adminisztratív teendőit most maga mögött hagyta, s vendégként mélyedhet el az alkotásban.

– Ez a nyár számomra afféle bónusz, amikor végre eleget tudok tenni néhány meghívásnak, s elengedhetem magam – mondja a gyergyószárhegyi Művészeti és Kulturális Központ művészeti igazgatója, aki sokszorosító grafikával, rajzzal, könyvtervezéssel, videóval, fotóval és természetművészettel egyaránt foglalkozik. – A lazítás persze csak bizonyos értelemben igaz, hiszen nagyon is belelendültem itt a munkába. Több tervem van, most kővel és fával dolgozom, a kétféle anyag találkozása izgat. A népi építészetből merítve fecskefarok illesztési, csapolási technikával forrasztom eggyé a két világot. A találkozás szimbolikus, gondolati tartalmát az illesztésnél alkalmazott kék szín erősíti, ami a székelyföldi Mária kultuszra, Mária színére utal. Ez köti, rögzíti egymáshoz az eltérő elemeket. Többféle értelmezés is felfejthető, hiszen végeredményben az egész életünk arról szól, hogy szétszedjük és összerakjuk a világunkat...

Gaál Józsefet a személyiség szétesése izgatja. Fotó: Katona Tibor

Gaál József ugyancsak tagja a gébárti csapatnak. A festőművész, akinek gyakorta jelennek meg szépirodalmi, műkritikai írásai is, közel húsz éve a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. Mitikus atmoszférájú alkotásain többnyire groteszk, deformált lényeket, emberállatokat jelenít meg, emblematikus tömörséggel.

– Két kiállításom is nyílik szeptemberben, így ezekre is készülök az itt töltött idő alatt – kezdi. – Jól jön, hogy most minden erőmmel a festésre koncentrálhatok, kiszakadva a mindennapok teendőiből, akár a régi szép időkben, amikor az embernek még nem volt mobiltelefonja. Olyan ez, mint egy dolgos szanatórium. A készülő kiállításom témája az emberi személyiség feldaraboltsága, széthullása, a mai ember azon törekvése, hogy megtalálja önmagában a teljességet. Ezt a gondolatot próbálom arctöredékekkel körülírni.

Gaál Józsefnek tanítványa volt a főiskolán a művésztelep egyik zalai származású résztvevője, Gazdag Ágnes is.

– Nyomon követtem Ági pályáját, szerepeltünk már együtt is egy mester és tanítvány tárlaton. Sokat változott a festészete, antropomorfizált állatportrékat fest, amit nagyon érdekesnek tartok. A művészeti oktatásban erős a műhelymunka, a hallgatók erősen rezonálnak egymásra, ami értékes eleme a képzésnek. Azt kell elérnünk, hogy a fiatalok felépítsék a saját karakterüket, kreatív lényüket. Erre pedig nincs recept.