Csapody Kinga, a Manó Könyvek Kiadó főszerkesztője legújabb könyvéről

– A Manó könyvek főszerkesztőjeként nap mint nap gyerekkönyvekkel találkozol. Honnan jött az ötlet, hogy ezúttal gyerekkönyvet írj?

– Valóban nagyon sok típusú könyvvel találkozunk, és rengeteg külföldi katalógus fut be hozzánk a partnereinktől is. Amikor a kisfiúnk született, akkor sem akartam teljesen kivonulni a kiadó életéből, és addigra fogalmazódott meg bennem, hogy mi hiányzott nekem a külföldi és magyar könyvekből ebben a témában. Így lett egy koncepcióm és gyűjtöttem az ötleteket. Szerettem volna úgy írni a tesóságról, hogy a kisgyerekeknek is érdekes legyen, a felnőtteknek meg segítség.

– A cím azt juttatja eszembe, hogy egy kisgyerekes anyuka, arra gondol, milyen jó lenne gyermekének egy kistestvér. Az ajánlóból kiderül, hogy nálad más ihlette a könyv megírását.

– A cím már a remélt végeredményre utal: szeretnénk, ha ezt érezné a nagytesó is, hogy „jaj, de jó, hogy TESÓ LETTEM!". Persze mi is beszélgettünk Danival (férjem 8 éves nagyfia) arról, hogy jön egy kistesó, de a megíráskor az egy erősebb élményalap volt, hogy én magam is nagytesó vagyok, és a két öcsém nagyon fontos nekem. Felnőtt fejjel jön rá az ember, hogy valójában mennyire hálásak lehetünk a szüleinknek például azért is, hogy az ilyen helyzetek kezelését észrevétlenül elsajátítottuk. A könyv megírásánál is, csak már amikor összeálltak az ötletek, azután ellenőriztem le pszichológiai-, fejlődéslélektani és egyéb szakkönyvekben, hogy tudományosan is rendben vannak-e a felvetéseim. Szerencsére amiatt nem húztunk ki semmilyen ötletet, hogy ne lett volna a szakemberek szerint rendben.

Balról Csapody Kinga, a kép jobb szélén Varró Dániel, akivel találkozhat a zalai közönség a zalaszentlászlói hotelben, a nyári irodalmi programok keretében. Fotó: Kaszás-Szaknyéri Szilvia

– Akinek van testvére, tud valamilyen családi sztorit, hogyan is érkezett meg az új jövevény, te ahhoz adsz praktikus tanácsokat, hogyan lehet átvészelni ezt az időszakot.

– Igen, én is emlékszem, mikor a nagyobbik öcsém megígértette anyuval, hogy jófej lesz a kistesónk, és arra is, amikor Dani, hogy Noel télen fog születni, ezt a mondatot mondta: „Szegény szerencsétlen, abba a hidegbe?!" Szerettem volna, ha a könyvemet a babavárás alatt is tudják lapozgatni, nagyokat beszélgetve, hogy a szüleiknek milyen tesós emlékeik vannak. Majd a baba érkezése után, amikor esetleg fáradtabb mindenki, akkor a leírt tanácsok már maguktól jutnak a család eszébe, és kipróbálják, rutinszerűen használják őket.

– Sok anyuka a várandósság alatt azon is aggódik, hogyan készítse fel a csemetét egy baba érkezésére. Ez a könyv azért nem egészen csak a gyerekeknek szól.

– Családi beszélgetős könyvnek szeretem nevezni a Tesó lettem!-et, és mikor készült, az lebegett a szemem előtt, hogy talán hasznos lesz sokaknak, és próbáltam humorosan megírni. Azért is fontos az alcímben a „Mire való egy kistesó" rész, mert szerettem volna, ha minden gyerektípushoz ad egy-egy ötletet. A „kistudósoknak" a tényekkel, a „komolykáknak" a felelősségteljesebb feladatokkal, de legyen benne sok játék és a várni való vidám dolog mellett olyan is, amitől hasznosnak érzi majd a „nagytesó" az új jövevényt. Enyhíteni kell a trónfosztás-élményt, mondjuk olyanokkal, hogy majd lesz, aki feltekeri helyetted a papírsárkány madzagját, vagy közösen előbb ráveszitek a szülőket egy kisállat beszerzésére. Na, meg ha elfogy a csokid, lehet, neki még van.

– A praktikák mellett, olyan tényeket is találunk a könyvedben, amiket nem minden szülő tud.

– Mikor Noel megszületett én is rácsodálkoztam, hogy csak 30 centiméterre lát, ráadásul fejjel lefelé van a világ, gondoltam ez egy ovisnak is érdekes.

– Az informatív könyv gyönyörű illusztrációkkal van gazdagítva, hogyan kerültél kapcsolatba Pásztohy Pankával?

– Természetesen ismertem Panka rajzait, és tetszett az a vizuális világ, amit ő teremt. Nemcsak bájosak a rajzok, hanem tényleg egységet alkotnak a szöveggel. A kiadó közös döntése volt, hogy több próbarajz közül őt válasszuk. Éreztük, hogy jól tesszük, most már tudjuk is.

– Tervezed a könyv folytatását? Arra gondolok, ha esetleg kistestvér érkezik hozzátok...

– Tesó témában nem motoszkál a fejemben semmi, de vannak a megjelenés óta újabb ötleteim. Szerencsére annyira működni látszik a szerzőpárosunk, hogy ha Pankának jut eszébe valami, ő is rám ír. Ha azok megvalósításában is sikerülne együtt dolgozni, én örülnék neki.