Az Arany Bárányban tömegverekedés tört ki az 1922-es választás előtt

Egyebek közt e témákat tárgyalja dr. Paksy Zoltán főlevéltáros helytörténeti kötete, a Zalaegerszegi Füzetek sorozat 13. kiadványa, amely Kapiller Imre szerkesztésében, a városi önkormányzat támogatásával jelent meg nemrég. A Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 című monográfia főbb megállapításairól a szerzővel beszélgettünk.

- A korszakot jellemző gazdasági stagnálás ellenére Zalaegerszegen nagy fejlesztések indultak az 1920-as években, köszönhetően annak a tendenciózus várospolitikának, amely valódi megyeszékhely kialakítását tűzte célul. Elsősorban Czobor Mátyás polgármesterhez és az őt támogató virilis (legtöbb adót fizető) képviselőkhöz köthetők e beruházások: középületek emelkedtek, a város szépült, az utcákat kővel, aszfalttal burkolták. 1924-ben átadták a postapalotát, a következő évben a tüdőszanatóriumot, 1926-ban a tűzoltólaktanyát, 27-ben a vasútállomást. Egy évvel később a második elemi iskola, azután a rendőrségi székház készült el. 1930-ig 31 új utca nyílt és 400 ház épült, a népesség ugyanakkor nem változott, 13-14 ezer fő között maradt - tudtuk meg Paksy Zoltántól.


1919-től Pehm (Mindszenty) József volt a város plébánosa, az ő irányításával épült fel az olai templom (1927) és a Notre Dame rendház (1928). Aztán jött a gazdasági világválság, az eladósodott városnak egyre több nehézséget okozott a kölcsönök törlesztése; Czobor Mátyás megbukott, a nagy beruházások időszaka véget ért.

Ami a politikai folyamatokat illeti, Zala sajátos színt képviselt: erős bázisa alakult ki a legitimista (Habsburg-párti) keresztényszociális irányzatnak, amely a Bethlen-féle kormányerők ellenzéke volt. Pehm szintén a Habsburg jogfolytonosságot hirdette, lapját, a Zalamegyei Újságot a Horthy-ellenesség miatt 1921-ben be is tiltották pár hónapra. Egerszegen is e két irányzat állt szemben; az 1922-es választások előtt például tömegverekedéssé fajult egy összejövetel az Arany Bárányban (ezen a választáson Friedrich István ex-miniszterelnök volt a zalai képviselőjelölt). Végül a választásokat helyben is a kormánypárt nyerte, később pedig koalíciót kötöttek Bethlenék a keresztényszocialistákkal.

- A zalaegerszegiek 1926-ban már olyan képviselőt választottak Kray István személyében, aki mindkét irányzatot reprezentálta. Ám az eredményt a bíróság megsemmisítette, emiatt Bethlen maga jött el korteskedni Kray mellett, akit 1927-ben újra megválasztottak. Ez a politikai felállás Gömbös hatalomra kerüléséig fennmaradt, az új kormányfővel viszont szembefordultak a keresztényszocialisták. 1936-ban Gömbös meghalt, ezután az új ellenfél a szélsőjobboldal, a helyi nyilas párt lett. A nyilasokat főként a környező falvak iskolázatlan, szegény lakossága támogatta, ám a háború előtti utolsó választást, ha nem is sokkal, meg tudta nyerni a koalíciós jelölt. Pehm József keményen harcolt a nyilasokkal, lapjában olyan címmel jelentek meg cikkek, mint Nyilas terror mindenfelé , vagy Bátorság a Bátorság ellen! Kereszt az eltorzított kereszt ellen - idézte az 1939-es eseményeket Paksy Zoltán.