Kultúra

2008.05.15. 02:27

A szeretett falu krónikája

Zalaegerszeg - Vajon tudja-e a kedves olvasó, hogy jó 70 évvel ezelőtt milyen ürüggyel verekedtek össze rendre a kislengyeli és a környékbeli legények, s hogy ki nyerte a legnagyobb ütésváltásokat?

Horváth A. Attila

Talán marginális, mégis izgalmas téma a háború előtti faluközösséget jellemző legényvirtus, melyről élményszerű részletességgel számol be helytörténeti kötetében a becsvölgyei Simon Dezső, nyugalmazott okleveles könyvvizsgáló, aki 80 év fölött járva kötelességének érezte, hogy visszatekintsen szülőfaluja, Kislengyel múltjára. Mint könyve előszavában írja: ennyivel tartozik önmagának, a falunak és a tájnak, írásával emléket állít tehát mindazoknak, akik itt élték fáradságos munkával, mégis reménnyel teli életüket.

Persze bármennyire is olvasmányos a bálok, mulatságok hangulatát gyakorta fűszerező összecsapások krónikája, (különösen érdekes a 30-as évek közepén, a Springer-féle kocsmában rendezett adok-kapok előtörténete), korántsem merül ki ennyiben az elhivatott kutatómunkát feltételező kötet tartalma. Simon Dezső ugyanis (őszinte szeretettel és érdeklődéssel közelítve a témához) részletesen tárgyalja a kislengyeli családok sorsát, a szorgalmas paraszti munkát, s a lassan identitását veszítő falu közelmúltját.

Rendeki erdő, Szalai lap, Kányahegy-mellék, Daraberdő, Dalahegyi erdő, Takószeri szántó, Hosszifenyős-Gödörhegy - e dallamos földrajzi nevek jelölik a ma már közigazgatásilag Becsvölgyéhez tartozó Kislengyel határait. A szerzői adatgyűjtés jóvoltából olvashatjuk a helyi nemesek, legtöbb adót fizetők, községi bírók és hősi halottak névsorát, de az éghajlati furcsaságokra, s a füstös konyhák, zsúpos házak eltűnésének okaira is válaszokat ad Simon Dezső. Családi emlékekre hagyatkozva felidézi a lakosság megélhetését biztosító hagyományos munkákat: télen az erdőjárást, tűzifahordást, favágást, tavasszal a zabvetést, trágyakihordást, ültetést, szőlőmetszést, útjavítást, nyáron a kapálást, kaszálást, aratást, kepehordást, cséplést, szántást, legeltetést, ősszel a krumpliszedést, kukoricatörést, szüretet, répa- és kukoricaszár-behordást, mélyszántást, disznóölést.

Valódi tárházát kínálja tehát az ősi göcseji életmóddal járó napi teendőknek, a vidék néprajza iránt érdeklődők biztosan kedvüket lelik majd beszámolóiban. Olvashatunk a helyi nagycsaládok széthullásáról, a közösséget átszövő rokoni szálakról, s hogy a szubjektum is kellő teret kapjon a kötetben, saját versei közül is közzétesz néhányat Simon Dezső. Emellett külön fejezetet szentel a leánykérés, vendéghívás, lakodalom témakörének, ír keresztgyerekeknek szánt ajándékokról, a párválasztáskor érvényesülő szülői akaratról, s a vőfélyek működéséről. Végezetül saját élettörténetét foglalja össze, szólva 1956-os szerepvállalásáról (az erdőgazdaság munkástanácsának titkára volt), irodalmi tevékenységéről és családjának sorsáról is.

Ezek is érdekelhetik