Farsangi néphagyományok

„Farsangkor minden rendü s sorsú göcseji ember asztala meg van rakva enni- s innivalókkal, főleg disznóhússal, káposztával, kocsonyával és fánkkal, továbbá borral. Ilyenkor mindenki lakmározik. Ezen ételeleket, ha csak bírják, a farsangi napokban elköltik, mert a következő nap – a hamvazószerda – már böjt. Azért mondják húshagyókedden az ételnemüekre vonatkoztatva: ,,Inkább has fakaggyon, minesëm e za kicsin (étel) mëgmaraggyon!" Különben a húshagyókedden maradt húsételeket csonkacsütörtökön fogyasztják el. Ez az úgynevezett „zabálócsötörtök", amikor kilenczkoncz nevű hús van ebéd alatt. Ez az utolsó lakmározás húsvét előtt. Azt tartják, hogy aki e napon kilenczkoncz húst és mercze mácsikot nem eszik, egész esztendőben éhezik.

Farsangi felvonulás hóesésben, Lentiben (Zalai Hírlap, 1991. február 13.)

Farsangi napokban tartották előbbi időben néhol a disznótort is, a melyen hosszú furulya s duda volt a zene. Rokonokat s szomszédokat hívtak össze s reggelig mulattak. Ilyen alkalommal – két tál között – macskát vagy élő madarat vittek tréfából a házigazdának ajándékul.

Húshagyóhétfőn alig van valami szokás; annál több húshagyókedden. Húshagyókedd reggelén vagy este lefekvés előtt a leányok az ólat 5-6- szor megingják. Ha erre a bennlevő disznók gyöngén röffennek, akkor legény, ha erősen, akkor özvegy ember veszi el a leányt abban az évben. A kijáró disznókat a leány, midőn a kanász elé hajtja, megrugdalja s így szól: „Huttán disznu; tiktëket se üőtek mëg, engëm se vëttek e!" (Páka, Valk.) Kenyeret sütnek, hogy nagyfejű káposzta nőjjön. (Cseszt.) Az e napon letisztogatott ág mellett sütnek fánkot, hogy a fa jótermő legyen. (Böde.)

Húshagyókedden este némely községben maskurások járnak. Ez újabb szokás. Egyenkint vagy csoportosan mennek házról házra. Rendesen borral kínálják őket, hogy ropogósán tánczoljanak, mert ez esetben jobban megnő a kender. Az asszonyok hosszú utat tesznek, hogy kenderük magasra nőjjön.

Húshagyókedden szokják a magnak való kukoriczát leköpeszteni, vagy lemorzsolni, hogy a belőle kikelendő növény csövét a varjú ne károsítsa és hogy üszökös ne legyen. A tusákat párosan, napkelte előtt, a gyümölcsfákra dobálják szintén azért, hogy a kányák a kukoriczában kárt ne tegyenek. Ilyen tusát nem égetnek el, mert a kukoricza megüszkösödik. (Svár.)

A húshagyókedden leölt tyúknak a lábait levágják, magtartó zacskóba teszik és tavasszal, mikor a kapásnövényeket kiültetik, a lábakat a kert közepén ásott gödröcskében helyezik el a veteménynyel. Ezzel a tyúkok kártevése ellen a növényt biztositottnak vélik. (Valk.)....

A zalaegerszegi Eötvös-iskola jelmezbája (ZH, 1992. február 22.)

A húshagyókedden vetett mák féregmentes lesz. (Bdf.) Az e napon vetett palántát tartják legszebben növőnek. (Bszgy.)

Húshagyókedden ki kell menni a szőlőhegyre s hét megyeközből a tőkékről a szalma vagy sásköteléket leoldozni (leszakitani nem szabad) s azt a tyúkfészekbe helyezni, hogy a kikelendő csibék hasznát el ne vihessék s hogy a majorság ment legyen minden bajtól. (Várh.) Némelyek a húshagyókedd délutánján összeszedett ily kötéseken 15 napon át éjjelenként ráfeküsznek s azután a kotlóstyúk alá teszik, hogy az jó ülő legyen. (Cseszt.)...

Jelmezes karnevál Hévízen (Zalai Hírlap, 1986. február 3.)

Húshagyókedden fekete kakast ölnek, tollát a telek végébe viszik, hogy a kánya a majorsághoz ne férjen. A kert végébe is dobják a máséra, hogy a szomszédasszony tyúkjai ne tojjanak. De ha az illető asszony észreveszi, egy mogyoró-fapálczát fog s ezzel a tollat a földbe veri, akkor a megtevő asszony tyúkjai nem fognak tojni. (Páka.) Hogy a kártékony szárnyasok a csibéket el ne hordják, e napon egy disznófejet megfőznek és azon a csontlyukon, amelyen a disznó szeme volt, keresztül néznek az először kieresztett csibékre, a mikor is azt mondják: „Csuóka, vargyu, kányo, szarka, mind vakok legyetek, csak a zin csibijeim legyenek szemesek!"

A húshagyókedden esett eső vagy hó bő kukoriczatermésnek az előjele. Szokás-mondás: „Hushagyukor esü, vastag kukoricza csüő." ...

Jelmezbál a kanizsai Hevesi-iskolában (ZH, 1989. február 13.)

A leányok a húshagyókeddi fánkból 3-4-et eltesznek s azokból kinálják meg azokat a legényeket, a kiket maguknak férjül óhajtanak. (Cseszt., NI.) Az e napi pecsenyezsirt is félreteszik s ezzel az ekevasat megkenik, hogy könnyen csússzék a földben. (Npf.)

Hamvazószerda. Délelőtt egész Göcsejben s Hetesben ünnepet ülnek.

Őrségi farsangi néphagyomány a rönkhúzás. Zalalövőn az esküvői menet és a „bolond pár" (ZH, 1991. február 11.)

Húshagyókedden éjjel némely községben a legények a leányos házak szobaajtajai elé nagy tuskókat, faragóbakot raknak s ezeket még az ajtókilincsre is rákö-tözik, hogy a leány, kinek először illik felkelni s dolog után nézni, ki ne tudjon jönni. Ez a leányra nézve figyelmeztetés, hogy nem ment férjhez, hát húzza a tuskót. Némely esetben a kikosarazott kérő bosszúja, a ki elkeseredésében azt is megteszi, hogy a leány szoknyájára tű segélyével, észrevétlenül kukoriczatusát köt. A disznóvályut meg a kemenczébe tolják a legények. Persze, hogy rá ne kelljen fűteni, a leányok kénytelenek kihúzni s helyére vonszolni, a min a legények gúnykaczaj között mulatnak. Ha ki nem akarná húzni, a legények az átkötött vályú kötelét a leány derekára vetik s kezénél fogva húzatják ki, miközben az egyik legény ostorral hajtja. (Mkf.) De a leányok sem maradnak adósok ily megtréfálásban vagy nevetségessétételben a legényeknek, ők az istállóajtó elé szoknak tuskókat vagy faragóbakot helyezni, hogy a legények, kik az istállóban hálnak, reggel ki ne jöhessenek. Ez is azon szokások közé tartozik, a mely rohamosan múlik."