Földönfutók lesznek? A házaspár a hónap végén elveszíti otthonát

A következő képben a zalaegerszegi Kosztolányi úti társasház második emeleti lakásának konyhájában ülünk, hivatalos papírokat olvasunk. Termetes a paksaméta, ráadásul a fele németül íródott. Az adatok, a dátumok a történet szempontjából  alapvetően nem érdekesek, sokkal inkább az eset mögött meghúzódó, levonható tanulság. Ha lesz ilyen.

Történt ugyanis, hogy a szülők halála után három testvér örökölte meg a szülői lakást. Közülük Erzsi (59), ma Baranyai Istvánné  évekig két fiú testvérét is ellátta, közben dolgozott köztisztviselőként. Így telt el néhány  szomorú, de békés év. Majd az egyik fivér családalapítási terveket fontolgatott. Mint a Baranyai házaspár  Erzsi viszonylag későn ment hozzá a most 52 éves férjéhez, Istvánhoz  elbeszéléséből és a hivatalos papírokból kiviláglik, ez a lakás szolgált fedezetül ahhoz a bankhitelhez, amit a fiatalabb fivér és leendő felesége vett fel egy osztrák banktól. A jelzálogot bejegyezték a lakásra. Hat éve mindannyian aláírták a szerződést, azzal, hogy a 120 hónapra szóló hiteltörlesztést természetesen azok vállalják, aki a 23 ezer eurót kézhez vették. (Közben a másik testvér meghalt, Erzsi pedig férjhezmeneteléig egyedül maradt a lakásban.)

De a törlesztés végül nem a megállapodás szerint zajlott. A befizetés akadozott, a bank egy idő után nem kapta meg a havi részleteket, Erzsi pedig nem értette az egészet. Baranyaiék is fizettek, a dokumentumok szerint még végrehajtást is kértek a testvér ellen, hiszen a viszonyuk közben megromlott. Elmondásuk szerint 600 ezer forint járna nekik. Ez bírói ítélettel nyert megerősítést, de hiába.

Mivel a bank nem várt tovább, felmondta a hitelszerződést, majd árverezésre bocsátotta a lakást, amelyre akadt is vevő, aki ingatlanközvetítőn keresztül jelentkezett. Az ötven-egynéhány négyzetméteres lakás 5,6 millió forintért kelt el augusztus elején. Az adásvételi szerződést Baranyaiék szintén aláírták, mivel kilakoltatással fenyegették őket. Az ingatlant azonban így is el kell hagyniuk, méghozzá e hónap 31-éig.

Nincs hova menniük, de igazából nem is nagyon értik, mi történt velük. Az önkormányzathoz nyújtottak be kérelmet, noha a lakásbérlés szigorú szabályai és saját anyagi kondícióik miatt - 93 ezer forint az asszony nyugdíja, a valaha kereskedőként dolgozó férfi három éve munkanélküli - esélyük sincs arra, hogy akárcsak bérlakást kapjanak. (E sorok írója kölcsönözte a kérelem illetékbélyegének az árát, mert arra se telt. Megadták.)

Mint a megyeszékhelyi polgármesteri hivatal illetékeseitől megtudtuk, legfeljebb a vöröskereszt átmeneti szállója jöhet szóba.
- Én nem akarom oda vinni ezt a törékeny asszonyt  - mondja a férfi.

Mondhatjuk, tessék nagyon figyelni a bennünket érintő pénzügyi tranzakciókra, nehogy bajba kerüljünk. De mit mondjunk, ha már megtörtént a baj? Van segítség?