Cserszegi a mély horhosok felett

A zalai nemesítésű szőlő valószínűleg másutt is érik, hiszen a csapadékos hetek után épp tombol a nyár, a szemek nem győzik magukba inni a napfényt, de ezeken a déli-délnyugati lankákon valóban ideális helyen élnek a három évvel ezelőtt telepített kordonos művelésű tőkék. Ez az első termés, mutatja a fővárosi munkáját nyugdíjra cserélve Zalába, pontosabban Alibánfára és a szülői birtokokra feleségével együtt költöző 72 éves férfi, aki számon tartja, a régi sorok közt nem egy százévesnél is öregebb tőke ontja a fürtöket. Akaditt chardonnay, pölöskei és augusztusi muskotály, rizling, zweigelt, zengő, szürkebarát. A zsebfokolón elmorzsolt szőlőszem tegnap 20 fokot mutatott.


- Évente ötször permetezem, rothadás ellen viszont nem használok semmit, tíz éve nyerek aranyérmeket fehérborokkal az egervári borversenyen - avat a munkálatokba házigazdánk, hozzátéve, a meredek lejtőn a kapálás nemigen jön szóba, csak a fűkasza.

Az új fajtákat néha kapja, néha vásárolja, szereti, ha minél többféle van jelen az ültetvényben.

A szépen rendben tartott hegy és pince láttán felmerül az emberben, vajon ezt ki folytatja, ki viszi tovább majdan.

- Erről ne is beszéljünk - hessenti el a jövőbeni gondot Némethi Viktor. - A múlt ősszel halt meg az egyik szomszédom, megvettem a területet, hogy ne maradjon műveletlen. Két hete az utolsó bácsi is meghalt, így egyedül maradtam ezen a soron. Remélem, ha elég nagy a terület, egyben majd valakinek megtetszik.

Mivel házigazdánk két lánya, két unokája Budapesten él, arra valószínűleg nem számíthat, hogy ők gondozzák a szőlőt.

Hát így értünk el a korai szőlőérésről tudósító vidám telefonhívástól a fenséges panorámájú zalai hegyhátak több mint szomorú közeljövőjéig. De a cserszegi tényleg szépen érik.