Hírek

2010.01.23. 07:50

A pletykakutató szerint a férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma

A minap Szvetelszky Zsuzsanna hálózat- és kommunikáció kutató, az ELTE oktatója, pletykakutató volt a gébárti kézművesek háza baráti körének a vendége. Ott találkoztunk vele mi is.

zaol.hu

- Amikor a férjemet a 90-es évek végén meghívták egy németországi egyetemre, a család vele tartott. Egy akkor végzett kutatási témámhoz kerestem anyagot, amikor rátaláltam az internetpletykára. Ám semmit nem találtam a szimpla pletykáról, pedig engem ekkor már ez érdekelt. Végül eljutottam Csányi Vilmos etológushoz, akinek segítségével humánetológiai szempontból járhattam körbe a témát. Így született meg A pletyka című könyvem, ami 2002-ben jelent meg - foglalta össze a mikor, hogyan kérdésre a választ.

Hazaköltözésük után nem sokkal már az ELTE médiatanszékén tanította a pletyka általános elméletét...

- Mik a pletyka legfőbb sajátosságai?

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Amikor a férjemet a 90-es évek végén meghívták egy németországi egyetemre, a család vele tartott. Egy akkor végzett kutatási témámhoz kerestem anyagot, amikor rátaláltam az internetpletykára. Ám semmit nem találtam a szimpla pletykáról, pedig engem ekkor már ez érdekelt. Végül eljutottam Csányi Vilmos etológushoz, akinek segítségével humánetológiai szempontból járhattam körbe a témát. Így született meg A pletyka című könyvem, ami 2002-ben jelent meg - foglalta össze a mikor, hogyan kérdésre a választ.

Hazaköltözésük után nem sokkal már az ELTE médiatanszékén tanította a pletyka általános elméletét...

- Mik a pletyka legfőbb sajátosságai?

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

Hazaköltözésük után nem sokkal már az ELTE médiatanszékén tanította a pletyka általános elméletét...

- Mik a pletyka legfőbb sajátosságai?

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

Hazaköltözésük után nem sokkal már az ELTE médiatanszékén tanította a pletyka általános elméletét...

- Mik a pletyka legfőbb sajátosságai?

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Mik a pletyka legfőbb sajátosságai?

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Mik a pletyka legfőbb sajátosságai?

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Mindenkit érinthet hallgatóként, szereplőként, vagy továbbadóként. A pletyka azon kevés közösségi tevékenységek, jelenségek egyike, amelyet sem befolyásolni, sem szabályozni nem lehet. Legfőbb jellegzetessége a terjedés, aminek során átalakul, transzformálódik. Éppen ezért nincs két egyforma pletyka.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Hol és milyen pletykakutásokat végez?

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- A legkedvesebb számomra a településkutatás, aminek során arra vagyok kíváncsi, milyen a település informális hálózata. Ugyanezt vizsgálom különböző szervezeteknél, közösségeknél is. Érdekel, adott témáról hogyan beszélnek az emberek, és bizonyos folyamatokat hogyan élnek meg.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb pletyka. A munkahelyen a leggyakrabban szóba kerülő téma a kompetencia, a stílus, a szex, a pénz - azaz ki mennyi fizetést kap -, valamint a deviancia, vagyis az alkoholizmus, a drog stb.

- Érdemes-e megosztani az informális tudást a közösséggel?

- Biztos, hogy sokkal jobban járunk, ha megosztjuk, mert a többiekben is megmozgatunk valamit és a megosztásra ők is megosztással fognak válaszolni. Az egyik nagy informatikai világcég egészségtudatos okokból elhatározta, megtiltja a telephelyein a dohányzást. Régen az épületek előtt alakították ki a dohányzót, de akkor megszüntették. A következő évben számos ponton kimutatták a bevétel csökkenését, ami az informális csatorna kiesésével magyarázható. Ugyanis a dohányzóhelyekre a nemdohányzók is jártak, minthogy ott lehetett a legközvetlenebbül értesülni arról, ki mivel foglalkozik... Amikor vállalatoknál végzek kutatást, az érdekel, milyen önálló, láthatatlan információs utak alakultak ki házon belül. Ezt feltárni a világ egyik legizgalmasabb dolga. Az ilyen kutatások eredményei létező, valós problémákra nyújtanak megoldást.

- Fontos a pletyka?

- Igen. A 21. században válik lehetővé, hogy igazán nagy tömegben végezzünk ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Annál is inkább, hiszen a terjedését az internet lényegesen felgyorsítja. A pletyka pihentet, feltölt, miközben a kapcsolatainkat is erősítjük vele.

- Miként határozható meg a pletyka fogalma?

- A pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem túl biztos információ. Ennek során csattanóval, cselekménnyel rendelkező történetet mondunk el egy közös ismerősünkről. S az már kulisszatitoknak számít, ha tudjuk, kit ki érdekel. Mi az, amit az illetőnek elmondhatunk, mi lesz annak a következménye, ha ő majd továbbadja, s azt is tudjuk, feltehetően kinek fogja továbbadni. Gyakran összemossák a szóbeszédet, a rágalmat, az intrikát és a manipulációt a pletykával. Ez azért helytelen, mert a felsoroltakkal ellentétben, a pletykának nincs szándéka. Nem tudjuk róla, igaz vagy sem, és ennek nincs is jelentősége.

- Kire illik a pletykafészek titulus?

- Arra, aki a saját természetes csoportjának központi személyisége. Nagy terhet jelent számára, hiszen folyamatosan elvárják, hogy felhívható legyen, elmondhassák, amit szeretnének. Ugyanakkor azt is elvárják tőle, hogy a hallottakat továbbadja, érdekelje, amit elmondtak a barátaikról, a barátnőikről. Nem kis megbízatás az ilyesmi, de minden közösségben fellelhető erre alkalmas személy, aki egyúttal élvezi is ezt a feladatot . Azt is megfigyelhetjük, hogy a pletykafészkeknek szép az orgánumuk és jó a történetfűző tehetségük.

Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, vannak rejtett közösségek, amelyeket a pletykával meg lehet találni. Mégpedig úgy, ha valakivel beszélgetünk a saját ismerőseinkről, és látni, hogy néhány névnél felcsillan az illető szeme, máris megtudhatjuk, kik a közös ismerőseink. Ők a csomópontok, rájuk a későbbiekben nagyban támaszkodhatunk. A kutató azt is megerősíti, hogy a nők pletykásabbak.

- A férfiak nyilvános beszédeinek egyik helyszíne a kocsma. Általában nagyon távoli témával indítanak, eltart darabig, amíg belemelegednek s eljutnak a mondandó valódi céljához. Evvel szemben a nők bátran szólnak a barátnőjüknek: Ugorj már át, pletykáljunk egy jót! És pont a közepével kezdik: A Mari elszerette Miklóst a feleségétől, nem volt neki nehéz, pedig mennyit megtett érte szegény asszony, és minden férfi csak azt akarja... Ebből is látszik, hogy a pletyka se nem jó, se nem rossz - ilyen. Az irodalom nagyjai pontosan meg tudták fogalmazni a lényegét. Krúdy Gyula csobogó pataknak látja a pletykát, de számos szerző tekinti ugyanígy víznek vagy folyamnak. Moliere pedig levegőnek látja, ami egyre jobban duzzad és a végén szélfúvás lesz belőle.

- Említette, 35 pletykatípust állított fel, ezek egyike a munkahelyi pletyka

- Evvel kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy tavaly Amsterdamban, az európai szervezetfejlesztő tanács konferenciáján a pletykaszekcióban - merthogy ilyen is létezik - 34 esettanulmánnyal foglalkoztak, és ez nem kevés. Ezekben kimutatták, hogy a munkahelyek hivatalos belső kommunikációs forrásait az emberek jórészt figyelmen kívül hagyják. Ennek az az oka, hogy mire közlik az információkat, addigra már mindenki megtudja, amit akart: nem rúgnak ki tíz embert a cégtől, viszont felemelik a normát... Egyébként a főnökről szól a legtöbb

Ezek is érdekelhetik