Battonyáról jöttek

Idén nyolc kis vendég érkezett.

- A dolog úgy indult, hogy kaptam postán egy csekket, melyen adomány szükségét jelezték - emlékezett Tánczos Lászlóné. - Pénzküldés helyett levelet írtam, tudatva, hogy anyagi támogatásra nincs módom, de mivel a Balaton mellett élek és a házamban van elég hely, a konyhakertemben meg a kis haszonállataim révén is adatik annyi mindenem, amit a rászoruló gyermekekkel meg tudok osztani, s ezt szívesen meg is teszem. 


A néptánccsoport bemutatót tartott a búcsúesten, előadásukat népes szomszédsági körben tartották
Fotó: Horányi Árpád

Válaszul környezettanulmányi lehetőséget kért a battonyai gyermekfalu.

- Ezt természetes igénynek tartottam - folytatta a kis vendégkör Marika nénije. - Akkor egyszeri alkalommal való nyaralásnak indult a dolog, s lám: rendszer lett belőle. Immár tíz esztendeje ennek.

- Éppen a jubileumból adódóan igyekeztünk mi is ünnepélyesebbé tenni most ezt az alkalmat - így Németh Szabolcs, a battonyai intézmény igazgatója, aki korábban nevelőként, majd mint vezető is, csaknem minden évben elkísérte a gyermekeket.

A nyaralás a tanulmányi előmenetel, a közösségi munka jutalma.

- Működik nálunk egy néptánccsoport, többen most az együttest képviselik.

Ők léptek fel a búcsúzás estjén. Az eseményre sok szomszéd is összesereglett, akik nem jöttek üres kézzel, ajándékokat hoztak a battonyaiaknak.

A könnyben nincs fájdalom, csak meghatottság és öröm. Ezt a csillogást hozzák Marika néni szemébe mindig a vendégei. A nyár többi részében ezt az érzést a két kis unokája adja neki, akik egyébként külföldön élnek.