2016.02.05. 16:36
"Bú sírjon a fagyon, ma öröm napja vagyon" - nyugdíjasok farsangi mulatsága
Ha Zalában nem is olyan látványos a farsang, mint Mohácson a busójárás, azért itt sem könnyek között vesznek búcsút a téltől. Úgy tűnik, a zalaegerszegi kertvárosi nyugdíjasoknak hiányzik legjobban a tavaszt, ők már csütörtökön feladták a zordon évszakra az utolsó kenetet.
- Tudom, elcsépelt mondat, hogy "olyanok vagyunk, mint egy nagy család", de ránk szó szerint igaz! Íme a "Száztagú nyugdíjas família"! - mutatott körbe az Apáczai ÁMK aulájában a lakodalomnyi vendégseregleten Szatmári Bálintné, Rózsika, a nyugdíjasklub vezetője -. Sőt még ennél is többen vagyunk, hiszen a 80 év felettiek tiszteletbeli tagnak számítanak és szerencsére még 90 évnél idősebbek is járnak közénk. A korunknál fogva akad nyűgünk, bajunk, fontos, hogy támogassuk, segítsük egymást.
No de most, a farsangi rigmussal szólva: "bú sírjon a fagyon, ma öröm napja vagyon".
A kertvárosi szép korúak amúgy még az idejét sem tudják megmondani , mióta karneváloznak közösen, csak abban biztos mindenki, hogy egyre nagyobb a sikere és mindig többen vállalják, hogy egy kis "alakoskodással" szórakoztassák a többieket.
A maskarások csapatát évek óta dirigáló Gálné Bakon Ildikó az idén "kidobott karácsonyfának" öltözött.
- Az egyszerű felvonulás olyan unalmas lenne, nemde? - kérdezett vissza megmaradt szaloncukorkáit osztogatva Ildikó -. Minden évben egy-egy történet köré szőjük a bemutatót. Összedugjuk a fejünket, összeadjuk az ötleteinket, addig gyúrjuk, próbálgatjuk, mígnem mindenki jelmezéhez kitalálunk egy -egy önálló produkciót.
Fülöp Katalin például mint Burgyán Ferkó, a furfangos göcseji atyafi mulatságos történeteivel melegítette be a vendégsereg rekeszizmait.
- Boncodföldén gyerekkoromban alig vártuk a farsangot - magyarázta a mókázó kedve eredetét Kati -. Húshagyó kedden este magunk készítette jelmezekbe bújtunk és csapatokba verődve bekopogtattunk minden házhoz: "szabad-e macskurázni?" Átgyalogoltunk még a szomszédos Bagodba és Kávásra is!
Czigány Imréné, aki "farsangi főorvosként" be is gipszelte gyanútlan klubtársai kezét, Petrikeresztúrról hozott magával régi farsangi szokásokat: - A gyerekek és a fiatalok koldusnak, boszorkánynak, vagy ördögnek öltözve járták a házakat, a cél az volt, hogy senki ne ismerje fel őket. Általában fánkot kaptunk, a végén már untuk is és inkább a forgácsfánkért jajgattunk. Már 22 éve élek Zalaegerszegen élek, itt 8 évvel ezelőtt, a nyugdíjas klubban kezdtem farsangozni.
Gálné Bakon Ildikó, alias "karácsonyfa" 14 éves korában került el Resznekről a zalaegerszegi Ságvári-gimnázium kollégiumába. Ő így emlékezett e régi szép időkre:
- Óbíró Éva, az általános iskolás tanító nénink mindig kikért a kollégiumból, hogy részt vehessek a falufarsangon és a szüreti felvonuláson. Főiskolásként Szombathelyről is visszajártam, de még ma is hazamegyek a parasztolimpiákra és nagyobb rendezvényekre. Zalaegerszegiként a legnagyobb farsangi élményem az volt, amikor anno az MMIK-ban a suszterlegény jelmezben is felismert egy falumbeli . "Olyan vagy, mint az öregapád!" - mondta , tudniillik édesapám és édesapja cipész volt.
Tóth Lászlóné, Zsuzsa, aki az idén ugyan nem öltött álruhát, de elhatározta: jövőre ő is felvonul, tormaföldi lány volt. Neki is van egy kedves farsangi emléke:
- 1960 húshagyó keddjének estjén Rédicsre utaztam az unokatestvéremhez, s csak útközben jutott eszembe, hogy milyen nap van. Nem volt más nálam, csak a félig kész asztalterítő, amit vonaton horgoltam, hát azt borítottam a fejemre, s a macskurásokkal együtt mentem be a rokonaimhoz. Senki sem ismert fel, csak azon csodálkoztak, miért nem megyek el én is a többiekkel. Volt nagy nevetés, amikor levettem a fejemről a terítőt.
Úgy tűnik, a kertvárosi nyugdíjasok közül többen büszkélkedhetnek falusi gyökerekkel: Szatmári Bálintné, a klub vezetője például Barabásszegen, Pálfi Tiborné Baktüttösön gyerekeskedett, Melles Ilona viszont több faluban, Gellénházán, Pókaszepetken is belekóstolt a farsangolásba. Kovács Lászlóné, a Győr-Moson-Sopron megyei Gyarmatot mondhatja szülőfalujának, ő viszont Zalaegerszeghez hűséges, egy éve Győrbe költözött, de visszajött kertvárosi nyugdíjas klubtársai farsangi bulijára.
Göcsej vidékén anno a fánk mellett kövesztett füstölt húsokat, oldalast és csülköt tettek asztalra - ezekhez illett ugyanis legjobban a mágikus erejű reszelt torma, a farsangi gonoszűző szer, amelynek maradékát aztán szétszórták a ház körül, hogy távol tartsa a kártevőket. Persze a jó bor sem hiányozhatott az asztalról, s ez az, ami egy fikarcnyit sem változott az évtizedek során. Torma György - aki a testvérével népviseletbe öltözve a tánctudásával kápráztatta el a társait - például egy türjei gazdától olyan bort hozott, amelyikhez nem kellett egy szem cukrot sem tenni, mert a maga erejéből elérte a 20 fokot. Kámán Gyula viszont a Gógánhegyen termett saját a cserszegi fűszereséből tett hasonló értékű nedűt az asztalra.
A maskarások produkciójára a klub népdalköre tette fel a koronát, Kulcsárné Csejtei Marianna tanításában rigmusokkal, népdalokkal idézték el a hazai farsangi hagyományokat: "Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járjátok a bolondját, Dínom, dánom, vigalom, Nincs a táncra tilalom, maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot".
Farsang végén, a bálozások, evések, ivások után számba vették az eladó leányokat és jól kicsúfolták, akik pártában maradtak: " Húshagyó, húshagyó, Vénlányokat itt hagyó! Húshagyó, húshagyó, itt maradt az eladó!"
Ez persze a farsangoló nyugdíjasok közül senkire sem vonatkozott, ők a jóízű vacsora után táncmulatsággal fejezték be az idei farsangot.