Gondolatok a böjtről

„Nézzünk fel Jézusra!”
(Zsid 12, 2)

Igen, ez legyen az első mozdulat, mielőtt azt kérdeznénk, mit tegyünk, mi lenne a böjti időhöz méltó életfolytatás. A böjti útra is csak az Úr Jézus Krisztussal való közösségben érdemes elindulni.

Az Isten Országába elhívó szolgálatát negyvennapos böjttel kezdte. A Szentlélek által vitetett a pusztába, ahol a legádázabb ellenségével, a Sátánnal kellett felvennie a harcot. A kísértőnek rá kellett döbbennie, Vele szemben semmi esélye. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja” vallja János apostol első levele 3, 8 versében. Mindenekelőtt legyen előttünk Urunk, Megváltónk keresztútja, azzal a hitvallással, melyet evangélikus énekeskönyvünk egyik böjti énekverse így summáz: „Én, én okoztam minden szenvedésed. Bűneim vittek keresztfára Téged. Mindazt, mit Jézus, eltűrtél helyettem, én érdemeltem”. Először azt kérhetjük, hogy a Szentlélek világosítsa meg értelmünket, indítsa szívünket mindannak meglátására és megvallására, ami Isten és embertársaink ellen való az életünkben. Ehhez Isten előtti alázatra, imádságos csendre, s szavának meghallására és befogadására van szükségünk! Így megszülethet a böjti örvendezés is lelkünkben, mert rádöbbenünk, Megváltónk kereszten elhangzott utolsó szava mindnyájunkra nézve érvényes: elvégeztetett! Van bűnbocsánat, új élet, elkészíttetett az örök élet!

Így nem intézzük el ezzel a rövidzárlatos kijelentéssel a böjtről alkotott véleményünket: nem eszünk húst ! Kétségtelen, a Szentírás tanúsága szerint a választott nép sokszor kereste a kiengesztelődést az Örökkévaló előtt, amikor vétkei miatt utolérte a büntetés. Az Úr azonban megdöbbentő kérdéssel fordult népéhez: „Amikor böjtöltetek és gyászoltatok , az én kedvemért tartottatok-e böjtöt? Amikor ettetek, meg ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalommal bánjatok egymással! Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat”! (Zakariás 7, 5 -6; 9 – 10;) Krisztusunk is figyelmeztet: „amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket”! (Máté 6,16) Ezek a bibliai üzenetek egyértelműen világossá teszik, hogy az igazi böjt a szív böjtje. S nem pusztán valamitől való megvonást, megtartóztatást jelent, – bár ez sincs kárunkra –, de sokkal inkább aktivitást a lelki feltöltődésben, Krisztus Urunk böjti útjából merített áldozatos szeretet gyakorlásában. Így, az értünk meghalt, de harmadnapon feltámadott Úrral való közösségben lehetnek áldottá a böjt napjai számunkra.