Kárpátaljáért áldozták életüket

Miközben a magyar honvédség Kárpát Csoportja március 15. és 18. között elfoglalta Kárpátalja stratégiai fontosságú területeit, és kijutott a lengyel határig, Zala megyében is mozgósították a 9. önálló gyalogdandár Nagykanizsán és Zalaegerszegen állomásozó alakulatait. A 17. és 38. gyalogezredek zászlóaljai és a 9. tábori tüzérezred ütegei március 18-ától érkeztek ki Kárpátaljára. Ott csatlakoztak a Kárpát Csoporthoz, amely március 23-ától újabb feladatot kapott: átlépve Szlovákia keleti határát, nyugat felé előrenyomulva, egy 15-20 km széles védősávot kellett elfoglalnia az Ung folyó völgyében, az Ungvártól az Uzsoki hágóig futó vasútvonal biztosítása érdekében. A magyar csapatok néhány nap alatt mintegy 60 km hosszú és 20 km széles szlovák területet vettek birtokba, melyet azután Kárpátaljához csatoltak.

Vitai Dávid honvéd temetése Ugaron 1939 márciusának végén

A 9. önálló gyalogdandár zalai alakulatai március 23-án északon, a magyar csapatok jobbszárnyán lépték át a szlovák határt, és a következő napokban északnyugati irányban előrenyomulva vették birtokba a számukra kijelölt területeket. Előrenyomulásuk során többször tűzharcba keveredtek az ellentámadást indító szlovák fegyveres erőkkel. E harcokban lelőttek, illetve ártalmatlanná tettek több ellenséges repülőgépet és harckocsit, több száz hadifoglyot ejtettek és jelentős mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak, ám eközben maguk is elszenvedték első személyi veszteségeiket.

Csordás György tizedes sírja Nagybereznán 1939. március 28-án

A zalai seregtest legmagasabb rangú hősi halottja a Nagykanizsán 1914-ben született, vitéz Szabady Béla karpaszományos őrmester volt, aki Kárpátalja birtokba vételekor a 38/I. zászlóalj 1. százada II. szakaszának parancsnokaként teljesített szolgálatot. Százada március 26-án azt a feladatot kapta, hogy Kiskolon térségében előrenyomulva, foglalja el a községet uraló magaslatokat, különösen a Cerbania elnevezésű, kulcsfontosságú 434. magassági pontot. A támadásra önként jelentkező Szabady önfeláldozását így örökítette meg kitüntetési javaslata: átvéve a golyószórót, elsőnek rontott előre a következő magaslatra, állandóan buzdítva embereit: Fiúk, utánam, fel a kúpra! Fanatikus hévvel rontott előre, nyomában emberei és rajai. Alig érte el a kúpot, az ellenség a 434-ről hatalmas géppuska- és golyószórótüzet zúdított szakaszára. Habozás nélkül ment tüzelőállásba, és vívott kegyetlen tűzharcot, míg a század zöme is beérkezett. (...) Amikor a század parancsnoka és a zöm éle is beérkezett, öntevékenyen vetette magát ismét előre, nem törődve az ellenség erős tüzével. Amikor az ellenség erős elködösítést végzett, alig pihenve, nem törődve a most már kis távolságról reájuk zúduló hatalmas tűzzel, felugorva ismét elsőnek rontott előre, maga után intve s buzdítva rajait, kik a lenyűgöző példa hatása alatt fanatizálva törtek előre. Ekkor érte a súlyos lövés, mely a főütőerét átütve, a bal lapockáján hatolt át. Szabady Béla egy héttel később, április 2-án, a nagybereznai kórházban halt bele sérüléseibe. Halála után zászlóssá léptették elő, és a Magyar Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. Nagyszabású gyászszertartására és temetésére 1939. április 6-án került sor Nagykanizsán.

A 9. tábori tüzérezred első hősi halottja a 25 éves eszteregnyei Csordás György tüzértizedes volt. Amikor március 26-án Kálnarosztoka és Takcsány között szlovák ellentámadás ért egy magyar határvadász zászlóaljat, a 9/2. üteg a határvadászok segítségére sietett. Az ütegparancsnok felderítő járőrt küldött ki a helyzet tisztázására. Ekkor, a Kosutovica elnevezésű 443. magassági pontnál, a járőr tagjaként kapott golyószórótól fejlövést és szenvedett hősi halált a tüzértizedes. Csordást március 28-án Nagybereznán temették el, egy héttel később azonban exhumálták, és hazaszállították. Április 8-án, Eszteregnyén helyezték végső nyugalomra, és poszthumusz Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki.

Szabady Béla zászlós gyászszertartása Nagykanizsán 1939. április 6-án

Ugyancsak a szlovákokkal vívott tűzharcban, tüzérségi gránátszilánk okozta sebesülés következtében, a Kiskolon feletti 420. magassági pontnál esett el március 27-én a 30 éves gyepűkajáni honvéd, Vitai Dávid, a 17/III. zászlóalj 7. századának katonája. Bajtársai Ugaron temették el katonai tiszteletadással, és a Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem kitüntetésben részesítették.

A 29 esztendős becsehelyi Gerencsér Károly honvéd, a 38. gyalogezred törzsének lovásza szlovák repülőtámadás alkalmával szenvedett halálos sérülést: Az ezredvonatnak Révhely és Utcás között, 1939. évi március hó 23-án ellenséges repülők által történt megtámadása alkalmával az ellenséges géppuska- és bombatűzben is nyugodtan megmaradt a helyén, fogta a rábízott lovat. Ezáltal társainak jó példát szolgáltatott. Közben a lovával együtt súlyosan megsebesült . Vonattal szállították haza, ám a budapesti kórházban belehalt sérüléseibe. Becsehelyen temették el április 11-én, és a Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem kitüntetésben részesült.