A '' vasminiszter'' Egerszegen

Különösen a Fehérképi (ma: Kossuth) utcán volt szemmel látható a nyüzsgés. Virágokat füzérbe fonó lányok, asszonyok, zöld gallyakat, fenyőágakat cipelő ifjak, létrákkal és egyéb alkalmatosságokkal felszerelt városi szolgák, s még ki tudja ki nem vett részt ebben a nagy sürgés-forgásban. Minek köszönhette az amúgy csendes megyeszékhely ezt az idetévedő idegen számára nyilván érthetetlennek tűnő felbolydulást?

Október 19-ét írtak, s most érkezett el a város számára az a nevezetes nap, amikor hosszas küzdelem után vonat robogott be a frissen megépült pályaudvarra. Zalaegerszeg végre vasúti összeköttetést kapott Zalaszentivánnal, s ezen keresztül számos más magyar nagyvárossal. A pályaszakasz az Ukk-Csáktornya vasútvonal részeként készült el, s ekkor tartották a felavatási ünnepélyt.

A jeles eseményre számos vendéget hívtak. Mindenekelőtt Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi minisztert, aki az engedélyezési eljárás során szívvel-lélekkel felkarolta az ügyet. Kifejtette, hogy a megye a vasutak tekintetében az átlagnál elmaradottabb, s a kiépítendő új vonal a dunántúli részek vasúti összeköttetését is javítja. Erélyes fellépésének köszönhetően az egész folyamat felgyorsult, s jelentős kedvezményeket is sikerült kiharcolnia. Nem véletlen, hogy az állami vasútfejlesztést szorgalmazó minisztert energikussága, vasakarata, hallatlan munkabírása és nem utolsósorban a vasutakhoz fűződő kapcsolata miatt kortársai már életében a vasminiszter jelzővel illették.

Baross azért is fogadta szívesen az egerszegiek meghívását, mert igen nagy tisztelője volt a Zala megyei, söjtöri születésű Deák Ferencnek. 1876-os parlamenti szűzbeszédében ő terjesztette be az az év elején elhunyt reformpolitikus, a kiegyezés (1867) létrehozója emlékének törvénybe iktatását.

A minisztert Ukkon üdvözlő megyei küldöttség szavaira válaszolva Baross rögtön meg is említette, hogy most legalább alkalma lesz kegyeletét leróni a vármegye híres szülötte előtt, aki elköltözött közülünk, de nagy szelleme köztünk maradt. Ukktól Zalaegerszegig a vasútállomások mind zászlódíszbe öltözve köszöntötték az előkelő látogatót. Az egerszegi indóház szintén zászló- és virágtengerben úszott. Onnan kiindulva egészen az ún. nagy megyeházig (ma: megyei bíróság) terjedő hosszú útvonalon mindenütt nemzeti színű zászlók lengtek. Egyik-másik házra pomps szőnyegeket aggattak, sok helyütt girlandok lógtak. A Fehérképi utca torkolatánál hatalmas, zöld gallyakkal, fenyőkoszorúkkal ékesített diadalkapu állt, amelyen az "Éljen bellusi Baross Gábor, magyar királyi kereskedelmi miniszter!" felirat volt olvasható.

A különvonat délelőtt 11-kor futott be a pályaudvarra, ahol Kovács Károly polgármester fehér ruhába öltözött, koszorús hölgyek társaságában köszöntötte a vendéget. Baross Gábor kijelentette, hogy boldog, hogy közreműködhetett Zalaegerszeg város rég óhajtott vágyának megvalósításában, s reméli, hogy a vasút által a város virágozni és gyarapodni fog. A hölgyektől virágcsokrot kapott, majd meg-megújuló éljenzés közepette 81 fogaton vonultak be a feldíszített városba. A Deák téren kiszállt a kocsiból és mély megilletődéssel tekintette meg az ott emelt szobrot.

Közben a nagy megyeházba sorra érkeztek a nála tisztelegni kívánó megyei és városi hatóságok küldöttségei. Svastits Benő főispán üdvözlő beszéde után Baross megint csak Deákra utalva azt mondta, hogy meghatottsággal tért be abba a terembe, ahonnan az a nagy férfiú lépett ki, akinek az ország oly sokat köszönhet. Ezt követően az újonnan épült pénzügyi palotát (ma: Kazinczy tér 4.) látogatta meg, majd kíséretével a kvártélyházba, a főispán által tiszteletére adott, 62 terítékes ebédre sietett. Itt egyik pohárköszöntő a másikat követte. A miniszter felszólalásában kifejtette, hogy a kormány a kötelességét teljesítette akkor, amikor a vasútépítéssel ezen a vidéken is az államfenntartó magyar elemet támogatta. Majd hozzátette, hogy Zala vármegye mindenkor a haladás, a szabadság zászlaját lobogtatta, a haza bölcse volt a vezére, akinek elveit ő maga is, mióta csak gondolkozik, vallotta.

A miniszternek a hosszúra nyúlt ebéd után tovább kellett utaznia, hiszen még Alsólendván, Csáktornyán és Kanizsán is vártak rá. A pályaudvarra való visszatértében a diadalkapu város felőli oldalán az egerszegiek Isten veled! felirattal búcsúztak tőle.

Zala vármegye történelme október 19-én az ukk-csáktornyai vasút megnyíltával egy fényes lappal gazdagodott írta lelkesen a Zala megye című, korabeli újság. A megyeszékhely lakóinak öröme kimondhatatlan volt. Mindez örök hálára kötelezte őket Baross iránt: az állomás mellett akkortájt létesített sétányt Baross ligetnek (ma: Dózsa liget) nevezték el, az ott elültetett egyik fának pedig a Baross fája nevet adták. A polgárok pedig az egy év múlva itt megépült vendéglő kellemes teraszán vagy a liget kényelmes kőpadjain üldögélve emlékezhettek a jeles napra.