"Jó éjszakát, kis lovaim "

Száz méterrel arrébb pedig a konkurencia dolgozik: egy szép új kék traktor szánt. A motorikus " jószágok " egyre inkább kiszorítják emezeket, de azért vannak még páran fogatosok, akik nem adják fel. Folytatják, amit nagyanyáik, nagyapáik örökül hagytak rájuk ameddig bírják. Ha majd úgy érzik, hogy az idő már erősebb náluk, csendben lefeküdnek és meghalnak. Hogy utánuk lesz-e, aki folytatja? Sajnos, nincs sok esély rá. A kiskanizsai Török József szerint jó, ha húszan végeznek már csak lovas bérmunkát Zalában: szántanak, boronálnak, fuvaroznak, amit kell.

-A családom tősgyökeres kiskanizsai és itt a régi időkben minden portán tartottak tehenet és lovat, akár többet is - meséli Török József. Nem volt ez másképp a szüleim, nagyszüleim, dédszüleim esetében sem, láttam hát a példát, hiszen abban nőttem fel, ezért természetes volt számomra, hogy én is tartok lovakat.

A férfi eredeti szakmája villanyszerelő, de már évek óta nem abban dolgozik. Biztonsági őr, s mint mondja, ezen a pályán nem árt, ha az ember gondoskodik valamiféle mellékjövedelemről. Ezt is jelentik számára a lovak, habár nem titkolja, aki ilyesmire adja a fejét, annak meg kell szenvednie a pluszpénzért. Munkahelyén javarészt minden második napon dolgozik estétől reggelig. Ha valamilyen szezonmunka van a mezőgazdaságban például szántás, boronálás, vetés hazaér a 12 órás éjszakai műszakból és le sem fekszik, kimegy az állatokhoz, a 10, illetve 15 éves Kofához és Pannihoz (habár nevük mást sugall, de mindkettő kanca), megeteti, megitatja őket, kitrágyáz az istállóból, friss szalmát szór alájuk, majd felszerszámozza őket. Felpakolja a kocsira az éppen aznap szükséges eszközöket, befogja a lovakat és irány a határ! Ilyenkor bizony, kimarad az alvás, majd csak este tér újra nyugovóra.

-Kemény dolog ez, persze, de csak így tudok valahogy talpon maradni - magyarázza. Meg olyan kuncsaftjaim vannak, akik 20-30 éve velem dolgoztatnak, nekik sem szabad csalódást okozni. És hát a mezőgazdaságban amúgy sem működik az, hogy ma fáradt vagyok, vagy nincs kedvem valamihez. Itt akkor kell dolgozni, amikor szezonja van, meg ha jó az idő.

Török József elárulta: a szokásos talajmunkák mellett " mókolni" is szokott. Na nem kell rosszra gondolni, a mókolás a burgonyasorok közeinek saraboló kapálását jelenti. És emellett természetesen, ki is tudja húzni a sorokat a burgonyavetőgumók elültetéséhez, majd amikor már kellően nagyok a hajtások, a töltögetést is elvégzi. Mind-ebből látszik: szinte minden mezőgazdasági munka elvégezhető lovakkal is ezt a ma már nem nagyon közkeletű felismerést alátámasztja, hogy a régi időkben a parasztgazdaságok mind-mind a lovas-fogatos munkára épültek.

S hogy mit szeret annyira a lovakban? Azt, hogy érzékenyek. Amolyan női lelkek (még a fiúk is), ha valaki rosszul bánik velük, örökre megjegyzik. A rossz gazda olyan károsodást idéz elő az idegrendszerükben, amit más már csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud helyrehozni. Ezek azok a lovak, amelyek rúgnak, harapnak és vágnak, azaz hátsó lábaikra emelkednek, mellső patáikkal pedig lecsapnak a vélt ellenfélre. A sérülések akár végzetesek is lehetnek.

De ez szerencsére, nem gyakori, a lovak Török József szerint legalább annyira az ember barátai lehetnek, mint a kutyák. Sőt, még jobban, hiszen alávetik magukat gazdájuk akaratának, azt csinálják, amit az mond nekik. Ráadásul nyelvérzékük is van, a vezényszavakat nem csak magyarul értik, hanem a lovasszakma hivatalos nyelvén, azaz németül is. Hátha még főzni is tudnának...

Habár lovai kezesbárányok (tudom, ez így rettenetes képzavar, de most borítsunk fátylat rá), és sokat nem kell a fegyelmezésükkel törődnie, azért mégis kemény munka a Török Józsefé. Képzeljük el, hogy naphosszat kell utánuk gyalogolni (néha egészen gyors lépésekben) a szántásban, a fordulóknál pedig emelgetni a körülbelül 30 kilós ekét. Ez még egy asztalsimaságú földterületen is meg-erőltető, de a kiskanizsai férfit gyakran hívják szőlőhegyekre dolgozni. Itt aztán dombnak felfelé is bírni kell szusszal, lefelé meg bekapcsol a gatyafék üzemmód.

-Most vagyok 45 esztendős, úgy hiszem, van még úgy 10 évem, aztán kénytelen leszek abbahagyni, mert fizikálisan egyszerűen addig lehet állni a sarat. Sajnos, az a tapasztalat, hogy a fuvarosok 60 éves koruk körül meghalnak, annyira elhasználódnak a sok munkában vázolja a nem túl biztató jövőt. Persze vehetnék már most is egy traktort, de nem akarok, mert akkor valamelyiket mellőznöm kéne, vagy a gépet, vagy a lovakat. Az állatokat meg csak hobbiból tartani nagy luxus lenne. Igaz, hogy egyre több helyre a traktorosokat hívják dolgozni, ám azt gondolom, habár a géppel gyorsabban lehet haladni, de a lovaseke szebb munkát végez.

-Ráadásul vannak olyan helyek, ahol a gép nem fér el, vagy esetleg megsüllyed, annyira alacsony fekvésű és vizes a terület. A lovakkal egészen szűk helyekre is beférek, könnyen meg tudok velük fordulni és a vizes, süppedős talaj sem akadály. Hiszen arra is volt példa, hogy a kis-traktort én húzattam ki a sárból Kofával és Pannival. Bevallom, szeretem is a lovaim, szinte családtagok, soha nem hagytak cserben. Este, mikor hazaérünk és ellátom őket, mindig elköszönök tőlük. Azt mondom nekik: nyugodalmas, jó éjszakát kis lovaim, reggel találkozunk. Nyilván, nem köszönnek vissza, de én tudom, hogy értik...