"Az anyaság nem magánügy"

Az erőltetett iparosításhoz, a mezőgazdasági eredmények javításához, a szocializmus fegyveres védelmezéséhez, az un. békeharchoz, a gigantikus építkezésekhez ugyanis rengeteg munkáskézre volt szükség. Az anya- és gyermekvédelmi intézkedések, az 1956-ig fennálló abortusztilalom („Ratkó-törvény”), a gyermektelenségi adó, a gyermeknevelési intézményhálózat bővítése, illetve a sajtóból, rádióból és plakátokról áradó propaganda együttesen mind hozzájárultak ahhoz, hogy valóban jelentős mértékben nőtt a születések száma, egész Európában egyedülálló értékeket produkálva.

Milyen lépéseket tett ezért az akkori pártvezetés? Első és legfontosabb a gyermekvállalási kedv fenntartása és növelése volt. A minisztertanácsi határozatok értelmében ígéretek születtek a bölcsődei, óvodai férőhelyek számának megduplázására, sőt kilenc hónap fizetett szoptatási szabadságot is előírtak.

Minden propaganda eszközt bevetettek az anyaság érdemeinek hangsúlyozására, a gyermekvállalás növelésére, akár a házasságon kívül is. A gyermek nem csupán, mint az öröm, a boldogság "szimbóluma" szerepelt a Nők Lapjában, hanem a békeharcot, a szocialista jövőt, a haladást kifejező személyként. A gyermekfotók állandó illusztrációikká váltak a békekölcsön-jegyzéseknek, az ötéves terv teljesítésének, a szovjet-magyar barátságnak és nem hiányoztak soha a gyermekek a politikai kongresszusokról, a párt vezetőit bemutató fotókról és plakátokról sem.

Csecsemőket szoptató munkásasszonyok

Ám gyermekneveléshez szükséges legalapvetőbb eszközök is gyakran hiányoztak a boltokból: nem lehetett kapni elegendő guminadrágot, üvegbilit, cumisüveget, járókát, babakocsit, fürdetőkádat, csörgőt, pillanatok alatt darabokra estek a gyerekjátékok, rojtosak voltak a gyermekruhák, és rendszeresen gond volt a bölcsődések és óvodások intézményi étkeztetésével. A propaganda azonban mindezeket persze leplezni próbálta: előszeretettel mutatták be a többgyermekes édesanyákat, akiknek állami kitüntetést is alapítottak.

A Magyar Népköztársaság 1951-ben törvényerejű rendeletet hozott az ország népességének gyarapodása érdekében: "Azoknak az anyáknak a kitüntetésére, akik hat vagy ennél több gyermeket hoztak a világra, és neveltek fel, s ezzel hozzájárultak népességünk gyarapodásához és államunk megerősítéséhez, Anyasági Érdemrend és Érdemérem alapíttatik." A kitüntetés mellé egyszeri pénzjutalom is járt és évente egyszer, március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával adták át.

Egyik, 1952-ben íródott olvasói levél hűen tükrözi, hogyan lehetett az anyaság érdeméből ideológiai támaszt kovácsolni: egy 1400 forinttal kitüntetett 9 gyermekes anya ezt írta Rákosi Mátyásnak: „Minden erőmmel azon leszek, hogy gyermekeimet szocialista szellemben a Magyar Népköztársasághoz hűséges dolgozókká neveljem.”Egy, az anyaság korabeli eszményét leíró tanulmányban Rév István a következőket írta: "...az anyaság a korabeli felfogás szerint termelés volt, s ennyiben mit sem különbözött a gyapotszedés eredményétől. Az anya elsősorban férfiakat termelt: katonafiatalokat, akik megvédik a béketábort, egészséges munkásfiatalokat, akik felhúzták a szocializmus építményének, a béke- és egyéb táboroknak a falait."

És mi történt a valóságban?

A sokgyermekes anyák jutalmazásáról több történet is keringett a korszakban, főként vidéken. Ezek közül az egyik legtipikusabb a következő: A községi tanács dísztermében az úttörőpajtások ünnepségre készültek. Hamarosan megérkezett az ünnepelt, akit mindenki csak Linának hívott. A tanácselnök meghatódottan olvasta: „Szeretettel köszöntjük a mi Linánkat, a népesedéspolitika hősét ” Majd átadta a kitűntetést és a mellé járó pénzjutalmat. Lina immáron a kilencedik gyermeke után vehette fel a jutalmat, ami minden újabb gyermek születése után 200 forinttal nőtt és akár 2000 forintig is felmehetett. De ki is volt valójában Lina, akit mindenki hősként tisztelt? A közösségben mindenki ismerte a falu szélén lakó asszonyt és a gyerekeit is. A falubeliek egyhangúan negatív véleménnyel voltak róla: "Milyen anya az, aki eldobja a gyerekeit? Osztán még dicsekszik is, hogy jutalmat kér értük."

A községi tanácsnál is hasonlóan vélekedtek: "Többen vannak, akik megszülik a gyerekeket, de nem nevelik fel, viszont a jutalmat követelik. A rendelet szerint ünnepélyesen kell átadni a jutalmat, ilyen esetben is, de sokszor meg sem jelennek, csak a pénzt követelik. Linának egyébként kilenc gyermeke van, most már mind állami gondozásba vették. A legkisebb gyerekét például már haza sem hozta a szülőotthonból, viszont sietett a jutalmat felvenni. De mit lehet tenni? A jutalom jár, a szocialista államot építeni kell. Az állam nekünk parancsol."

Az anyaság ilyen jutalmazása 1957-ig létezett, ekkor hatálytalanította a Kádár-kormány és a 35 ezer Anyasági Érdemrend illetve Érdemérem helyett kitágították az ünnepeltek körét: a tavasz első hírnökével, a hóvirággal, köszöntötték már nemcsak a sokgyermekes anyákat, hanem a "munkában és a társadalmi tevékenységben élenjáró nőket", akiket egészen a rendszerváltásig, vagyis a nemzetközi nőnap hivatalos ünneplésének megszűnéséig, a középpontba állítottak.