Zorán: Már kioperálni sem lehetne

- Nem tudom, hogy mennek a színházak, milyen a helyzete a könyveladásnak, egyáltalán milyen az összkép, de azt mondhatom, hogy nekünk nincs okunk panaszra. A most végződő koncertsorozatunk végig telt házzal zajlott - mindezt a kulturális élet jelenlegi helyzete kapcsán fogalmazta meg Zorán, aki a napokban zárta a legutóbbi albuma után Körtánc címet kapott őszi turnéját. A hazai könnyűzenei élet egyik legsikeresebb előadóművésze még szeptemberben indult útnak kísérőzenekarával, előbb Erdélyben adott néhány koncertet, majd a hazai nagyvárosokban lépett a közönsége elé, gyakorlatilag minden helyszínen pótszékes előadást jegyezve. A záró koncertnek a zalaegerszegi zsinagóga adott helyet, ahol Zorán többek között a kultúra helyzetéről, a popzene elfogadottságáról, illetve a dalszerzői metódusokról is nyilatkozott a Zalai Hírlapnak.

Fotó: Gyuricza Ferenc

- A popzene napjainkra világszerte beépült a kortárs kultúrába, s bár vannak olyan elméletek, amelyek szívesen kizárnák onnan, de már nem tudják kirekeszteni, még készakarva sem lehetne kioperálni onnan - magyarázta az énekes. - Mindezt jelzi, hogy a kortárs könnyűzene egyre gyakrabban fuzionál a társművészetekkel. Nekem is voltak előadásaim, ahol ismert író volt a vendégem, aki saját műveiből olvasott fel, valamint jómagam is kaptam már meghívást irodalmároktól. Ahogy nőttek fel az újabb és újabb generációk, úgy vált egyre természetesebbé, hogy nincsenek éles határok a különböző kulturális műfajok között. A fiatal generációk számára már magától értetődő, hogy a popműfaj része az egyetemes kultúrának, ma inkább a többi kulturális ágnak van nehezebb dolga, vagyis azok képviselőinek kell az elfogadottságért megharcolniuk.

Zorán hozzátette, bár a popműfajnak általánosan nincs nehéz dolga az elfogadottsággal, ugyanakkor az is tény, hogy a tömegkultúra alakulására a kereskedelmi tévék és rádiók vannak a legnagyobb hatással, s nekik például azzal kell szembesülniük, hogy dalaik - leszámítva néhány kivételt - nem nagyon férnek be ezen médiumok kínálatába. Amikor tehát megjelenik egy újabb album, szinte az élő koncert marad az egyedüli lehetőség számukra, hogy az újabb szerzeményeket megismertessék a közönséggel.

- Jól látható, hogy sokan a koncertek által ismerik meg az új dalaimat - folytatta a zenész. - A turnéhoz betársult egy cég, amely lemezeket árul az egyes helyszíneken. Bár már a kezdés előtt kipakolnak az előtérbe, mégis az a jellemző, hogy csak az előadás után rohanják meg a pultot. Én ebből csakis arra tudok következtetni, hogy a koncerten ismerték meg az új dalokat, s miután azok megtetszettek nekik, megveszik az albumot is. Az én zeném után az a generáció érdeklődik, amelynek tagjai még vásárol CD-t, talán azért, mert ehhez szokott hozzá, de az is előfordulhat, hogy csak abból kifolyólag, mert szereti a kézzel foghatóságát a produktumnak. Sok zenésztársam ezt már nem mondhatja el magáról.

Záron a tavaly ősszel kiadott, s azóta már platina státuszt elért Körtánc/Kóló című nagylemeze kapcsán szerb gyökereiről is beszélt. Mint mondotta, soha nem tagadta szláv eredetét, a testvérével és szüleivel együtt mindig is büszkén vallották, hogy Belgrádban születtek, ugyanakkor zenéjére ez sosem volt hatással, egészen az új nagylemez megszületéséig.

- A Körtánc/Kóló című albumon két olyan dal is hallható, ami szláv zenei és ritmusvilágú - folytatta. - Ebben semmiféle tudatosság nincs, hacsak az nem, hogy szülőhazámat és anyanyelvemet sosem feledtem el. Egyszerűen úgy jött ki a lépés, hogy Dusánnak volt egy szövege, amire a zeneszerző Presser Gábor rákapott. Benne az a nagyszerű, hogy nagyon érzi, kinek is írja a dalait, nem véletlen, hogy nagyon sokan dolgoznak vele a magyar popszakma jeles képviselői közül, hiszen mindenkinek személyre szabottan komponálta meg a dalokat. Amikor elkészültünk vele, annyira megtetszett, hogy ezt választottuk címadó szerzeménynek. Az albumon amúgy van még egy hasonló ritmusvilágú dal, ez utóbbi a Törjön a csend, így most duplán is leróttam azt az adósságot, amivel a szláv zenei világ felé tartoztam.

Fotó: Gyuricza Ferenc

Zorán azt is elárulta, mára beigazolódott, hogy a Körtánc/Kóló kiválasztása nagyon jó döntés volt, hiszen azóta a közönség egyik kedvence lett, népszerűsége szinte az Apám hitte című slágere horderejével vetekszik. A koncerteken ezért a ráadások ráadásaként játssza, ami egy dal szempontjából igen komoly státuszt jelent, hiszen minden előadó a műsor végére próbálja leginkább felhúzni a hangulatot. Annak pedig kifejezetten örül, hogy a közönség az új albumról a címadó dal mellett a Mikor növünk fel? is a közönség kedvencévé vált, hiszen annak ő maga volt a zeneszerzője.

- Bár magam is írok dalokat, sosem okozott presztízskérdést számomra, hogy inkább mások szerzeményeit játsszam - tette még hozzá. - Maximalista lévén mindig arra törekedtem, hogy a lehető legjobb dalok szerepeljenek albumaimon, s azokból állítsam össze a koncertrepertoárt is. Amikor megszületik egy lemezanyag, általában néhány dallal többet készítünk el, mint amennyi felkerül a lemezre. A dalszerzői időszak végén én magam rangsorolom a számításba jöhető szerzeményeket, köztük az általam írottakat is. Ha ezen mérce felállításakor a sajátjaim nem kerülnek be a legjobb 10-12 közé, akkor nem vesszük fel őket a stúdióban. A pályafutásom során nagyon sokszor előfordult ez, s emiatt nekem egy pillanatig sem volt soha életemben rossz érzésem. Az, hogy a Mikor növünk fel? átment a rostán, az csak egy kis plusz töltetet ad mindahhoz, amit a saját lemezeim kapcsán érzek.