A kommunizmus zalai áldozatai

A történetírás még adós a kommunista diktatúrák átfogó, teljes körű feltárásával  - teszi az első és talán az egyik legfontosabb megállapítást Tantalics Béla, aki szerint a kutatás az évek előrehaladtával egyre nehezebbé válik, hiszen a korszak élő szemtanúi közül egyre kevesebben élnek már, pedig a modern történelemtudomány a dokumentumok, az írott források és a tárgyi emlékek mellett egyre nagyobb szerepet tulajdonít az oral history, az elbeszélt történelem módszertanának.

- Világviszonylatban százmillióra becsülik a kommunizmus áldozatainak számát - mondja Tantalics Béla. - Zalában is több ezer embert ítéltek el és börtönöztek be, de akadtak olyanok is, akiket ki is végeztek. A kommunista rezsim kegyetlen terrorja nagyon sok családot érintett megyénkben, hiszen tízezreket tettek tönkre lelkileg, álladó félelemben, kiszolgáltatottságban tartva a lakosságot. 1951-ben Fehér Gárda néven Zalában szervezkedés indult a rezsim megdöntésére, ám ez az időközben országossá terebélyesedett mozgalom elbukott. A vezetőket kivégezték, az áldozatok között volt Kiss Zoltán százados és Bartal Béla főhadnagy is. Előbbit 1951. augusztus 3-án rendelték be a Honvédelmi Minisztériumba, majd az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt 1952. április 10-én a Fő utcai börtönben likvidálták. Családja a mai napig nem tudja, hol porladnak hamvai. Bartal Bélát 15 hónapig tartó kínvallatások után akasztották fel 1952. február 6-án. A Fehér Gárda tagjai közül Szalai Károly  aki azt írta, hogy 200 embere volt, s 16 község tartozott hozzá  16 évig sínylődött börtönben.

A lenti helytörténész további kivégzettekről is tud. A vaspöri temetőben áll az 1953-ban likvidált Agg Sándor, Büki Péter, Simon Mihály és Simon Albert síremléke, Lovászi lakossága pedig Berta Jánosról emlékezik meg minden esztendőben. A fiatalembert - akinek édesanyját az oroszok lőtték le kegyetlen módon a második világháborúban - az 1956-os forradalom lendülete sodorta Budapestre, majd külföldre menekült. Kádár János hívó szavára azonban a hazatérés mellett döntött, ekkor fogták el. Kémkedés és hűtlenség vádjával illették, börtönbe vetették.

- Sokáig úgy tudtuk, 1958-ban végezték ki, a tiszteletére emelt emlékművön is ez szerepel - sorolta Tantalics Béla. - Néhány éve azonban rátaláltam arra a börtönnaplóra, melyben pontosan szerepel halálának dátuma: 1959. március 29.

A helytörténész a zalai kivégzettek ismertetése mellett további konkrét adatokkal is szolgált. Az 1950 és 53 közti időszakban megyénkből összesen 1185 személyt hurcoltak el a hortobágyi kényszermunkatáborokba. Szinte minden egyes faluban példát statuáltak, megfosztva az érintetteket az összes ingóságuktól, vagyonuktól. A kitelepítetteket megbélyegezték, hazatérésük után is a rendszer ellenségeinek nevezték. Nem várt könnyebb sors az otthon maradottakra sem. Tantalics Béla rábukkant egy dr. Piros Sándor megyei bírósági elnök által írt jelentésre, mely szerint csak 1953-ban - azaz egyetlen év alatt - 1746 főt ítéltek el termelőszövetkezet elleni izgatás, feketevágás, beszolgáltatás nem teljesítése, valamint terményrejtegetés vádja miatt. Ezek a kirakatperek gyakran mondvacsinált ürügyek alapján történtek.

- Pontos adataink vannak az 1956-os eseményekről - folytatta a helytörténész. - Az októberi forradalomban több, mint 4 ezer személy vett részt aktívan. Őket kivétel nélkül meghurcolták, a jelenlegi ismereteink szerint 272 főt börtönre is ítéltek. Ez a szám a további kutatások függvényében még tovább nőhet.

Az 1956-os eseményeknek voltak közvetlen halálos áldozatai is. A Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány nyilvántartásában Nagykanizsa vonatkozásában hat, Zalaegerszeg kapcsán pedig két elhunyt személy szerepel. Tantalics Béla ugyanakkor azt is hozzáteszi, a kommunista diktatúra áldozatainak kell tekinteni azokat az egykori leventéket és hadifoglyokat is, akiket a II. világháborút követően a Szovjetunióba, a Gulag-kényszermunkatáborokba hurcoltak, illetve Magyarországon munkaszolgálatosként dolgoztatták őket. Pontos számuk nem ismert, annyit azonban tudni lehet: több százan szenvedtek vagy haltak meg az embertelen körülmények miatt.