Isten tanítását akarja hirdetni

A Szombathelyről származó Tóth András három és fél évnyi Vas megyei kitérő után tér vissza első szolgálati helyére, a lenti esperesi kerületbe. Újmisés papként annak idején a határ menti városba, a Szent Mihály plébániára kapott kápláni kinevezést, most augusztus elsejétől pedig novai plébánosként tíz településen lát el lelkipásztori feladatokat.

- Zala megyéről nagyon szép emlékeim vannak, hiszen papi hivatásom első éveit töltöttem Lentiben, ahol nagyon rövid idő alatt befogadtak és megszerettek az ottani hívek - mondja Tóth András. - Nem volt teljesen ismeretlen számomra a város, gyermekkoromban is megfordultam ott. Egy ideig nagybátyámék Lentiben éltek, rokonlátogatóban többször is voltam náluk szüleimmel. Amikor kápláni szolgálatomat megkezdtem, sok olyan régi ismerősre bukkantam, akik még emlékeztek rájuk. Az ott töltött három és fél év alatt Nován is többször megfordultam, néhány alkalommal helyettesítettem elődömet, Tóth Tibor atyát. Arra határozot-tan emlékszem, hogy voltam itt esketni és temetni is, de a novai plébániához tartozó falvak közül Mikekarácsonyfán és Szilvágyon is tartottunk karácsony előtti lelkigyakorlatot, illetve utóbbi településen egy tavaszi szentmisét is voltam.

Tóth András szerint mindez az ismeretség azonban felületes, ezért új szolgálati helyén az elsődleges, és egyben legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a helyi viszonyokkal, az itt élőkkel megismerkedjen. Egy hete költözött a novai plébániára, azóta több településen is tartott szentmisét. Mint mondja, a novai templomot az elmúlt években sikerült szépen felújítani, e tekintetben sok feladata tehát nincs, ám az egykori püspöki nyári rezidenciából kialakított novai plébánia épületén - melynek renoválása ugyancsak megkezdődött a korábbi években - még sok munka van. Ezt az anyagi lehetőségek függvényében tovább szeretné folytatni.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

A Szombathelyről származó Tóth András három és fél évnyi Vas megyei kitérő után tér vissza első szolgálati helyére, a lenti esperesi kerületbe. Újmisés papként annak idején a határ menti városba, a Szent Mihály plébániára kapott kápláni kinevezést, most augusztus elsejétől pedig novai plébánosként tíz településen lát el lelkipásztori feladatokat.

- Zala megyéről nagyon szép emlékeim vannak, hiszen papi hivatásom első éveit töltöttem Lentiben, ahol nagyon rövid idő alatt befogadtak és megszerettek az ottani hívek - mondja Tóth András. - Nem volt teljesen ismeretlen számomra a város, gyermekkoromban is megfordultam ott. Egy ideig nagybátyámék Lentiben éltek, rokonlátogatóban többször is voltam náluk szüleimmel. Amikor kápláni szolgálatomat megkezdtem, sok olyan régi ismerősre bukkantam, akik még emlékeztek rájuk. Az ott töltött három és fél év alatt Nován is többször megfordultam, néhány alkalommal helyettesítettem elődömet, Tóth Tibor atyát. Arra határozot-tan emlékszem, hogy voltam itt esketni és temetni is, de a novai plébániához tartozó falvak közül Mikekarácsonyfán és Szilvágyon is tartottunk karácsony előtti lelkigyakorlatot, illetve utóbbi településen egy tavaszi szentmisét is voltam.

Tóth András szerint mindez az ismeretség azonban felületes, ezért új szolgálati helyén az elsődleges, és egyben legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a helyi viszonyokkal, az itt élőkkel megismerkedjen. Egy hete költözött a novai plébániára, azóta több településen is tartott szentmisét. Mint mondja, a novai templomot az elmúlt években sikerült szépen felújítani, e tekintetben sok feladata tehát nincs, ám az egykori püspöki nyári rezidenciából kialakított novai plébánia épületén - melynek renoválása ugyancsak megkezdődött a korábbi években - még sok munka van. Ezt az anyagi lehetőségek függvényében tovább szeretné folytatni.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

- Zala megyéről nagyon szép emlékeim vannak, hiszen papi hivatásom első éveit töltöttem Lentiben, ahol nagyon rövid idő alatt befogadtak és megszerettek az ottani hívek - mondja Tóth András. - Nem volt teljesen ismeretlen számomra a város, gyermekkoromban is megfordultam ott. Egy ideig nagybátyámék Lentiben éltek, rokonlátogatóban többször is voltam náluk szüleimmel. Amikor kápláni szolgálatomat megkezdtem, sok olyan régi ismerősre bukkantam, akik még emlékeztek rájuk. Az ott töltött három és fél év alatt Nován is többször megfordultam, néhány alkalommal helyettesítettem elődömet, Tóth Tibor atyát. Arra határozot-tan emlékszem, hogy voltam itt esketni és temetni is, de a novai plébániához tartozó falvak közül Mikekarácsonyfán és Szilvágyon is tartottunk karácsony előtti lelkigyakorlatot, illetve utóbbi településen egy tavaszi szentmisét is voltam.

Tóth András szerint mindez az ismeretség azonban felületes, ezért új szolgálati helyén az elsődleges, és egyben legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a helyi viszonyokkal, az itt élőkkel megismerkedjen. Egy hete költözött a novai plébániára, azóta több településen is tartott szentmisét. Mint mondja, a novai templomot az elmúlt években sikerült szépen felújítani, e tekintetben sok feladata tehát nincs, ám az egykori püspöki nyári rezidenciából kialakított novai plébánia épületén - melynek renoválása ugyancsak megkezdődött a korábbi években - még sok munka van. Ezt az anyagi lehetőségek függvényében tovább szeretné folytatni.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

- Zala megyéről nagyon szép emlékeim vannak, hiszen papi hivatásom első éveit töltöttem Lentiben, ahol nagyon rövid idő alatt befogadtak és megszerettek az ottani hívek - mondja Tóth András. - Nem volt teljesen ismeretlen számomra a város, gyermekkoromban is megfordultam ott. Egy ideig nagybátyámék Lentiben éltek, rokonlátogatóban többször is voltam náluk szüleimmel. Amikor kápláni szolgálatomat megkezdtem, sok olyan régi ismerősre bukkantam, akik még emlékeztek rájuk. Az ott töltött három és fél év alatt Nován is többször megfordultam, néhány alkalommal helyettesítettem elődömet, Tóth Tibor atyát. Arra határozot-tan emlékszem, hogy voltam itt esketni és temetni is, de a novai plébániához tartozó falvak közül Mikekarácsonyfán és Szilvágyon is tartottunk karácsony előtti lelkigyakorlatot, illetve utóbbi településen egy tavaszi szentmisét is voltam.

Tóth András szerint mindez az ismeretség azonban felületes, ezért új szolgálati helyén az elsődleges, és egyben legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a helyi viszonyokkal, az itt élőkkel megismerkedjen. Egy hete költözött a novai plébániára, azóta több településen is tartott szentmisét. Mint mondja, a novai templomot az elmúlt években sikerült szépen felújítani, e tekintetben sok feladata tehát nincs, ám az egykori püspöki nyári rezidenciából kialakított novai plébánia épületén - melynek renoválása ugyancsak megkezdődött a korábbi években - még sok munka van. Ezt az anyagi lehetőségek függvényében tovább szeretné folytatni.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

Tóth András szerint mindez az ismeretség azonban felületes, ezért új szolgálati helyén az elsődleges, és egyben legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a helyi viszonyokkal, az itt élőkkel megismerkedjen. Egy hete költözött a novai plébániára, azóta több településen is tartott szentmisét. Mint mondja, a novai templomot az elmúlt években sikerült szépen felújítani, e tekintetben sok feladata tehát nincs, ám az egykori püspöki nyári rezidenciából kialakított novai plébánia épületén - melynek renoválása ugyancsak megkezdődött a korábbi években - még sok munka van. Ezt az anyagi lehetőségek függvényében tovább szeretné folytatni.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

Tóth András szerint mindez az ismeretség azonban felületes, ezért új szolgálati helyén az elsődleges, és egyben legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a helyi viszonyokkal, az itt élőkkel megismerkedjen. Egy hete költözött a novai plébániára, azóta több településen is tartott szentmisét. Mint mondja, a novai templomot az elmúlt években sikerült szépen felújítani, e tekintetben sok feladata tehát nincs, ám az egykori püspöki nyári rezidenciából kialakított novai plébánia épületén - melynek renoválása ugyancsak megkezdődött a korábbi években - még sok munka van. Ezt az anyagi lehetőségek függvényében tovább szeretné folytatni.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

- A Novához tartozó települések közül Zalatárnokon van még plébánia, templom vagy imaház viszont több helyen is található, szinte majdnem minden faluban van - folytatta az újonnan kinevezett plébános, egyben jelezve azt is, hogy bőven akad még feladata. - Az új szolgálati helyemtől azt remélem, hogy hamar sikerül elfogadtatnom magam a hívekkel. Sok az időskorú személy, akiknek lelki gondozása külön feladatot jelent. Számomra mindez nem jelent újdonságot, hiszen Lentiben és Sárváron is volt példa arra, hogy eljártunk a templomba már nehezen eljutó idősekhez és betegekhez, ha lesz rá igény, ezt a fajta pasztorációt szeretném itt is folytatni.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

Tóth András hozzáteszi, tulajdonképpen a betegekkel való kapcsolata határozta meg, hogy pap lett belőle. A középiskolai évek után ugyanis egyből nem jelentkezett szemináriumba - bár gondolkodott rajta -, hanem a polgári szakmájában helyezkedett el. Később alternatív sorkatonai szolgálatot vállalt, ennek során előbb a Máltai Szeretetszolgálatnál, majd a szombathelyi kórházban dolgozott. Az ott eltöltött évek megerősítették benne a korábbi szándékát, így végül 24 évesen kispap vált belőle.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.

- Először arra gondoltam, hogy domonkos szerzetesnek állok, egy rövidebb időszakot, néhány hónapot el is töltöttem a rendnél Budapesten, végül mégis egyházmegyés pap lettem - avat be életének sorsfordulójába a plébános. - Nem tudom megmagyarázni az okát, ez olyan, mint egy hivatás, kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én úgy éreztem, az egyházmegyei papság való inkább nekem, s döntésemet nem bántam meg. Jól érzem magam a hívek körében, eddigi két szolgálati helyemen nagy szeretettel fogadtak az emberek, s én is ugyanígy tekintettem rájuk. Lenti többek között amiatt is meghatározó volt, mert ott kezdtem meg papi hivatásomat, Sárvárt pedig azért is szerettem, mert közel voltam a családomhoz, szüleimhez, testvéreimhez, akik mindketten nős emberek. Bátyámnak két kislánya van, öcséméknél pedig négy kislány és egy fiú született eddig, de novemberre újabb gyermekáldás várható náluk. Nagyon sok időt töltöttem velük, erre most kevesebb lehetőségem lesz, de a kapcsolatot továbbra is tartjuk.