2010.01.01. 18:14
Két szétrakott láb engem nem is izgat
Ha társaságban hiányos öltözetű nőkre terelődik a szó, attól kezdve minden megjegyzés áthallásos és kétértelmű. Ám most hátsó gondolat nélkül írom: az alábbiakban az aktfotózás legbelső titkairól lesz szó. Mert szeretnénk, ha a nyájas olvasó megragadhatná e műfaj leglényegét.
- Hozzám az iwiw-en érkezik a legtöbb felkérés - tudom meg Szilárdtól, hogy talán a modern technika mégsem akkora hülyeség. - Nálam sincs hiány modellben, a lányok egy idő után már egymásnak adogatják az elérhetőséget.
Aztán ha lenne már kivel - maradva a laikus gondolatmenetnél -, következik a hol? problémája. De egy igazi fotós ezt sem nálad vagy nálam? -alapon oldja meg.
- Szeretem a szabadtéri fotózást - mondja Zsiri. - Mondjuk egy kertben az a veszély sem áll fenn, hogy valaki megzavarjon bennünket, bár engem egyébként ez a kockázat sem bánt. A modellek számára azonban fontos a nyugalom és az intimitás. Vannak lányok, akik egészen addig borzasztó szégyellősek, míg rájuk nem emelem a gépet.
- Szeretek műtermi körülmények között dolgozni, bár például a playboyos fotókhoz muszáj volt igazi helyszínt keresni - mesélte Szilárd. - A fürdőszoba vagy az ágy elcsépeltek, igyekszem újakat találni, de az sem jó, ha az ember túlzottan erőlködik ezen, mert az izzadságszag a képeken egyből érezhető.
És ha már ott vagyunk, hogyan kell bánni egy modellel? - kérdeztem a fiúktól, akiknek a véleménye egyébként egyezett: a jó munkatársnak lazának kell lennie legelőbb.
- Szerintem nagyon fontos a határozottság - vélekedett Zsiri -, nem szabad, hogy az ember kiadja a kezéből az irányítást. Az nem baj, ha a lánynak vannak ötletei, sokszor előfordult már, hogy maga a modell találta meg a legjobb beállítást, de a döntő szót azért csak nekem kell kimondani. Előfordul, hogy valakinek rossz napja van, fáradt, erre persze nagyon oda kell figyelni a munka során.
- Várom a modell jelzéseit: meghallgatom az ötleteit, a véleményét - vázolt egy másik utat Szilárd. - Amikor a pályázatra készültünk, egy napig Nórával csak kellékeket vásároltuk, helyszíneket, szituációkat beszéltünk meg. Akikkel eljutok többszöri fotózásig, azokkal kialakul közös munkamódszer, lehet tudni, ki mit szeret, kinek mi az előnyös, ki mit vállal be. Az elején, míg egészen meg nem ismerjük egymást, a fotóstól a legfontosabb a tapintat.
Az ember laikusként is megfogalmazhatja magának az alapvetést: az aktfotózás nem egyenlő azzal, hogy az ember meztelen nőket fényképez. De vajon mit mondanak, akik már próbálták: miben is több annál?
- Amikor az ember aktot fotóz, nem azon igyekszik, hogy mindent megmutasson - vélekedik Zsiri, aki a kérdésre, hogy miért épp aktot és nem mondjuk virágokat fényképez így indokol: Elvégre én is férfiből vagyok - Sőt, a sejtelmesség, a titokzatosság inkább a cél, a női testet nem naturális valójában mutatni meg, hanem hozzáadva valami pluszt: szép fényeket, különleges beállítást...
- Meztelen nőt bárki tudhat fotózni - küldött a műkedvelőknek végül is biztató üzenetet Szilárd. - Csinálják is sokan, igénytelenül, de azok a képek csak az ösztönökre hatnak, alpáriak, minden ízlés, szépérzék nélkül készülnek. Engem két szétrakott láb nem is izgat, sőt, taszítanak azok a képek. Hogy az aktfotós miben több ennél? Nehezen tudom szavakba önteni, nem tudok még eleget erről a műfajról. Próbálkozom, kísérletezek, keresem, aztán feszegetem a korlátokat, és minden alkalom után egy kicsit többet tudok a dologról. De még rengeteget kell tanulnom. Egy kicsit izgulós típus vagyok, s az ilyen fotózások előtt még mindig van bennem némi feszültség. Zavarban vagyok azokkal is, akiket már nem először fotózok, s kell pár perc, hogy a tenyerem ne izzadjon már.
