Filmajánló: Sherlock Holmes - A molytalanított detektív akcióban

A számtalanszor feldolgozott és vetített detektívtörténetek után, úgy gondolja a mozinéző, neki újat már nem tudnak mutatni, hiszen jól ismeri a mindkét értelemben keménykalapos brit úriembert és racionálisan gondolkodó társát, dr. Wattsont. Ám az immár jövőbe mutató távirányítással működő szerkezet mellé (aminek ellopása előkészíti a folytatást) egy felturbózott Holmes dukál, aki ezúttal szerelmi ügybe is keveredik.

A már nem túl fiatal és karakteres Robert Downey Jr. és a kivételesen nem szépfiú, hanem jófiú Jude Law isteni párost alkotnak, olyannyira, hogy a James Bond-szerű akciódús jelenetekben el sem tudnánk képzelni ütőképesebb és jobban összeillő párost náluk. Ritchie nem csinált afféle blöffös karaktert a detektívből, meghagyta a főbb tulajdonságait, de a mai kornak megfelelően modernizálta, és a tőle megszokott lassított verekedős jelenetekkel párosította. A hihetetlenül precíz és élre vasalt Holmes helyett egy szakadt, kalap nélküli akcióhős lett, aki egoista és szórakozott, és egy kicsit dr. House figurája is visszaköszön benne. Ahogy Stan nincs Pan nélkül, úgy Holmes mellé is kell a tárgyilagos és aggályoskodó Wattson, aki ezúttal nem mellékszereplő, hanem egyenrangú társa az őrült ötleteket gyártó detektívnek. Rachel McAdamsnek és Kelly Reillynek, mint a két női főszereplőnek nem sok lehetőség jut a színészi játékuk kibontakoztatására, de szépek és a filmnek ennyi elég is.

Ne számítsunk logikus okfejtésekre, nagy közös gondolkodásokra, ezek csak átkötő elemként jelennek meg két akciójelenet között. Inkább McGyver-es bűvészkedésre, fűszerezve némi Sweeney Tood-hoz hasonlító sötét és félelmetes világgal, rengeteg verekedésre, amit néha megszakít egy-egy poén a néző legnagyobb örömére.

A számtalanszor feldolgozott és vetített detektívtörténetek után, úgy gondolja a mozinéző, neki újat már nem tudnak mutatni, hiszen jól ismeri a mindkét értelemben keménykalapos brit úriembert és racionálisan gondolkodó társát, dr. Wattsont. Ám az immár jövőbe mutató távirányítással működő szerkezet mellé (aminek ellopása előkészíti a folytatást) egy felturbózott Holmes dukál, aki ezúttal szerelmi ügybe is keveredik.

A már nem túl fiatal és karakteres Robert Downey Jr. és a kivételesen nem szépfiú, hanem jófiú Jude Law isteni párost alkotnak, olyannyira, hogy a James Bond-szerű akciódús jelenetekben el sem tudnánk képzelni ütőképesebb és jobban összeillő párost náluk. Ritchie nem csinált afféle blöffös karaktert a detektívből, meghagyta a főbb tulajdonságait, de a mai kornak megfelelően modernizálta, és a tőle megszokott lassított verekedős jelenetekkel párosította. A hihetetlenül precíz és élre vasalt Holmes helyett egy szakadt, kalap nélküli akcióhős lett, aki egoista és szórakozott, és egy kicsit dr. House figurája is visszaköszön benne. Ahogy Stan nincs Pan nélkül, úgy Holmes mellé is kell a tárgyilagos és aggályoskodó Wattson, aki ezúttal nem mellékszereplő, hanem egyenrangú társa az őrült ötleteket gyártó detektívnek. Rachel McAdamsnek és Kelly Reillynek, mint a két női főszereplőnek nem sok lehetőség jut a színészi játékuk kibontakoztatására, de szépek és a filmnek ennyi elég is.

Ne számítsunk logikus okfejtésekre, nagy közös gondolkodásokra, ezek csak átkötő elemként jelennek meg két akciójelenet között. Inkább McGyver-es bűvészkedésre, fűszerezve némi Sweeney Tood-hoz hasonlító sötét és félelmetes világgal, rengeteg verekedésre, amit néha megszakít egy-egy poén a néző legnagyobb örömére.

A már nem túl fiatal és karakteres Robert Downey Jr. és a kivételesen nem szépfiú, hanem jófiú Jude Law isteni párost alkotnak, olyannyira, hogy a James Bond-szerű akciódús jelenetekben el sem tudnánk képzelni ütőképesebb és jobban összeillő párost náluk. Ritchie nem csinált afféle blöffös karaktert a detektívből, meghagyta a főbb tulajdonságait, de a mai kornak megfelelően modernizálta, és a tőle megszokott lassított verekedős jelenetekkel párosította. A hihetetlenül precíz és élre vasalt Holmes helyett egy szakadt, kalap nélküli akcióhős lett, aki egoista és szórakozott, és egy kicsit dr. House figurája is visszaköszön benne. Ahogy Stan nincs Pan nélkül, úgy Holmes mellé is kell a tárgyilagos és aggályoskodó Wattson, aki ezúttal nem mellékszereplő, hanem egyenrangú társa az őrült ötleteket gyártó detektívnek. Rachel McAdamsnek és Kelly Reillynek, mint a két női főszereplőnek nem sok lehetőség jut a színészi játékuk kibontakoztatására, de szépek és a filmnek ennyi elég is.

Ne számítsunk logikus okfejtésekre, nagy közös gondolkodásokra, ezek csak átkötő elemként jelennek meg két akciójelenet között. Inkább McGyver-es bűvészkedésre, fűszerezve némi Sweeney Tood-hoz hasonlító sötét és félelmetes világgal, rengeteg verekedésre, amit néha megszakít egy-egy poén a néző legnagyobb örömére.

A már nem túl fiatal és karakteres Robert Downey Jr. és a kivételesen nem szépfiú, hanem jófiú Jude Law isteni párost alkotnak, olyannyira, hogy a James Bond-szerű akciódús jelenetekben el sem tudnánk képzelni ütőképesebb és jobban összeillő párost náluk. Ritchie nem csinált afféle blöffös karaktert a detektívből, meghagyta a főbb tulajdonságait, de a mai kornak megfelelően modernizálta, és a tőle megszokott lassított verekedős jelenetekkel párosította. A hihetetlenül precíz és élre vasalt Holmes helyett egy szakadt, kalap nélküli akcióhős lett, aki egoista és szórakozott, és egy kicsit dr. House figurája is visszaköszön benne. Ahogy Stan nincs Pan nélkül, úgy Holmes mellé is kell a tárgyilagos és aggályoskodó Wattson, aki ezúttal nem mellékszereplő, hanem egyenrangú társa az őrült ötleteket gyártó detektívnek. Rachel McAdamsnek és Kelly Reillynek, mint a két női főszereplőnek nem sok lehetőség jut a színészi játékuk kibontakoztatására, de szépek és a filmnek ennyi elég is.

Ne számítsunk logikus okfejtésekre, nagy közös gondolkodásokra, ezek csak átkötő elemként jelennek meg két akciójelenet között. Inkább McGyver-es bűvészkedésre, fűszerezve némi Sweeney Tood-hoz hasonlító sötét és félelmetes világgal, rengeteg verekedésre, amit néha megszakít egy-egy poén a néző legnagyobb örömére.

Ne számítsunk logikus okfejtésekre, nagy közös gondolkodásokra, ezek csak átkötő elemként jelennek meg két akciójelenet között. Inkább McGyver-es bűvészkedésre, fűszerezve némi Sweeney Tood-hoz hasonlító sötét és félelmetes világgal, rengeteg verekedésre, amit néha megszakít egy-egy poén a néző legnagyobb örömére.

Ne számítsunk logikus okfejtésekre, nagy közös gondolkodásokra, ezek csak átkötő elemként jelennek meg két akciójelenet között. Inkább McGyver-es bűvészkedésre, fűszerezve némi Sweeney Tood-hoz hasonlító sötét és félelmetes világgal, rengeteg verekedésre, amit néha megszakít egy-egy poén a néző legnagyobb örömére.