Januárban megfürdött a Balatonban, augusztusban világbajnok lett...

Az eredményéről már beszámoltunk azon nyomban, vagyis a 61 kg-os súlycsoportban az M50-es korosztályban 168 kg-os összetett eredménnyel (78 szakítás, 90 lökés) világbajnoki címet szerzett. Azt mondja, ezt az aranyat a „bakancslistájára” tette a négy Európa-bajnoki címe (a legutóbbit idén májusban szerezte), valamint a korábbi vb-ezüstje és bronza után (a hazai országos bajnokságokról pedig ennyi idő után szinte már „megszámlálhatatlan” az érmei száma....).

Itthon, a ZTE SK edzőtermében látogattuk meg a friss világbajnokot, aki bár most pihen, de az edzésekről nem maradhat le, hiszen tanítványa, Varga Csongor a hét végén a junior országos bajnokságra készül.

– Mi van azzal a bakancslistával? - kérdeztük is mindjárt tőle, hiszen még a májusi Eb-sikere után említette ezt.
– Csak annyi, hogy ez a világbajnoki arany még rajta volt az idei bakancslistámon - adta meg a legegyszerűbb választ. - Eredetileg keszthelyi vagyok, de januárban még soha nem fürödtem a Balatonban. Ez valahogy bennem volt, aztán éppen január elsején a családdal Balatonbogláron voltunk. Lenn, a parton találkoztunk két hölggyel, akik a vízből jöttek ki, s akkor eldöntöttem, én is megfürdök az esztendős első napján a Balatonban... Így lett ez az év a bakancslistás év. Ugyanis masters világbajnoki címem nem volt még, de akkor eldöntöttem, hogy ha kijutok Krakkóba, megpróbálom megszerezni. S ha már eljutottam Lengyelországba, felmentem a 2502 méteres Tengerszem-csúcsra. Ezt is kipipáltam.

– Folytassa csak, van még valami az idei évre...?
– Az októberi Alpok-Adria Masters Kupán indulok, igaz, ezt már sokadszor teszem meg, és tervezem a felnőtt országos bajnokságon való indulást is.

– Még mindig indulni akar?
– Kellene... Addig amíg dobogóesélyes vagyok, szerintem el kell indulni.

– Árulja el, a súlyokat már emlékezetből löki a feje fölé, vagy készül is?
– Azt mondom, is-is. Az éppen aktuális versenyek előtti időszakban azért keményen készülök, de az éves, mindennapi edzéseket már nem bírná a szervezetem. Azt mondom, el kell találni a helyes arányt a pihenés és az edzések között.

– Úgy tűnik, ez megy... Van még ami motiválja?
– Idehaza Pátrovics Gézának már 18 masters aranya van, most is szerzett egy ezüstöt Krakkóban. Én most ötvenéves vagyok, ő tizenkilenc évvel idősebb nálam, úgyhogy van időm utolérni az érmek számában. Ráadásul ugyanúgy a 61 kg-osok között versenyez. Annak idején az utánpótlás-válogatottnál volt az edzőm, szóval őt szeretném utolérni.

– Mit szólnak ezekhez a sikereihez?
– Általában pozitív visszhangokat hallok. Az idén lesz húsz éve, hogy a Flextronicsban dolgozom, ez is kerek évforduló. A Flex például adott támogatást a versenyhez és a Forest Hungary is segített, és persze az egerszegi önkormányzat szintén, ami jól jött, köszönet érte. Összességében aki ismer, örül ezeknek a sikereknek. Most egy kicsit pihenek, aztán újra nekiállok.

Beszélgetésünknek szem és fültanúja volt Papp Péter lánya, Sára – aki testvérével elkísérte édesapjukat a világbajnokságra – , továbbá a tanítvány, Varga Csongor – no meg a kisnövésű kutyus, Lili... Kihagyhatatlan volt, hogy ne kérdezzük meg őket is, mit gondolnak ezekről az eredményekről.

– Én idehaza is sokszor elkísérem aput a versenyekre, de azért a világbajnokságon más volt ott lenni. Nagyon büszke vagyok rá: a Himnuszt hallgatni a győzelme után pedig felemelő érzés volt. Soha nem beszélném rá, hogy hagyja abba... – jegyezte meg a 15 éves Sára.

– Számomra teljesen természetes, hogy Peti súlyt emel – jelentette ki Varga Csongor. – Amikor idekerültem, akkor is ezt tette, nincs semmi furcsa benne, és abban sem, hogy ötvenévesen még versenyez. Büszke vagyok rá, s annak, aki esetleg nem ismeri, de mondjuk egy társaságban vagyok, azért el szoktam mondani, milyen edzőm van...

Lilit nem kérdeztük meg. Ő csak figyelt, nagyon...