Kocsárdi Gergely: "Játékosként is példaképként tekintettem Mikire"

Lendvai Miklós ilyen volt. Győzni akarása, eltökéltsége tette még népszerűbbé nemcsak a zalai, de a magyar szurkolók körében is. Tagja volt annak a csikócsapatnak, amely főleg egerszegi játékosokra épült és 1994-ben visszajutott az élvonalba Madár Gábor edző vezetésével.

Onnantól már alapembernek számított és korosztályos válogatott lett. Tagja volt az 1996-os atlantai olimpiára kijutó válogatottnak, és abban az évben külföldi karrierbe kezdett. A francia Bordeaux igazolta le, játszott a svájci Lugano és a belga Charleroi együttesében. Idehaza a Ferencváros csapatában futballozott és a Győri ETO-ban, majd hazatért Egerszegre a 2006-2007-es szezonban. Innentől alacsonyabb osztályú együttesekben szerepelt. Edzőként előbb utánpótláscsapatoknál dolgozott, így 2010 és 2013 között anyaegyesületénél. Aztán a a 2013-14-es szezonban a ZTE FC NB II-ben szereplő felnőtt csapatát irányította és a 2014-15-ös idényben is. Szókimondása és őszintesége legendás volt, erről számtalan történet tanúskodik. Dolgozott még a Hévíz megyei csapatánál is, aztán 2016-ban úgy döntött: befejezi az edzősködést.

Természetesen, akkor megkerestük, miért döntött így, a válasza igazi, "lendvaimikis" lett.

"A futballszakmai részt azzal kezdem, hogy itt Hévízen nagyon sok segítséget kaptam, a háttér is biztosított volt. Nagyon sokat tanultam Damina László szakosztály-vezetőtől, aki ráadásul a bajnokság felétől a munkámban is segített és Szabó Imre szakmai vezető is. Megyei szinten egy edző ezekkel a körülményekkel maximálisan elégedett lehet. Az utóbbi hét évben nagyon sokat fektettem abba, hogy szakmailag a lehető legfelkészültebb legyek. Ám azt gondolom, ha előbbre akarok jutni, akkor nem tudok. Mert azt látom, hogy arra a szinte soha nem jutok el itthon, mint a többség. Ehhez meg kellene változnom, s ez az, ami nem megy. Az a véleményem ugyanis, hogy itthon vegetálás van, a többség elvan az állóvízben, viszont jól elvan ebben. Nevezhetjük ezt megélhetési edzősködésnek is. A minap, az FTC-ben eltöltött éveimhez köthető egyik vezetővel voltam egy társaságban és azt mondta, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy elmondjam a véleményemet erről, ám alapvetően igazam van. Én azt mondtam neki: ha én fiatal vagyok hozzá 41 évesen, akkor miért nem mondják el ők, az idősebbek ugyanezt. Ráadásul, ha még igazam is van." - nyilatkozta akkor lapunknak, s többek között a jövőjéről is beszélt: "...Megkérdezett róla, miért távozom Hévízről, én meg elmondom. Nem szeretnék már edzősködni itthon, ez az igazság. Van öt gyermekem, erre is gondolni kell. Ha úgy gondolkodom, hogy még 3-4 évet belefektetek a futballba és nem jön a végén össze, amit szeretnék, akkor elment az életemből újabb pár év. Most van egy lehetőség, amit elkezdhetek, s ez érdekel. Összeraktam mindent: dolgozok, képzem magam, de miután nem tudok feltétel nélkül simulékony lenni, mint ami ahhoz kell itthon, hogy én is a jó körökbe tartozzam, akkor mást kell elkezdenem. Egy futballistáról is eldőlt 18 éves korára, hogy érdemes profinak lennie, vagy sem. Ha nem, akkor játsszon, élvezze a játékot alacsonyabb szintem. Ha meg erőlteti, akkor elveszít egy csomó értékes évet. Azt is megkaptam, hogy nem vagyok elég pozitív. Pedig éppen az vagyok: mást kell elkezdenem, mint a futball!"

Akkor azt is elmondta, hogy egy vállalkozásban szeretné megtalálni a számítását és így is tett.

Lendvai Miklós halálhíre gyorsan terjedt, ami érthető: olyan korábbi játékosról volt szó, akire emlékeznek a drukkerek, akiben volt karakter. A korábbi játékostárs, Kocsárdi Gergely, a ZTE legendája saját bevallása szerint is megdöbbent, amikor megtudta a szomorú hírt.

- Nehezen találom a szavakat, ráadásul Mikivel gyerekkorunk óta ismertük egymást - mondta el lapunk megkeresésére Kocsárdi Gergely, aki 483 pályára lépésével a ZTE csúcstartója és 458 NB I-es mérkőzésével a magyar labdarúgás örökrangsorában is az előkelő hetedik helyen áll. - Az akkori Hamburger iskolába jártunk és az a kép villan most is be, hogy az Átalszegett utcában, ahol akkor laktunk és ők is, az aszfalton futballozunk. A sulicsapatban együtt játszottunk, majd a ZTE-ben is, amikor Miki itthon futballozott. Ledöbbentett, amikor megtudtam, hogy meghalt. Főleg úgy, hogy teljesen véletlenül a múlt héten összefutottunk az egyik benzinkúton és kis időre be is ültünk a kávézóba. Sokszor nem találkoztunk, de évente négy-öt alkalommal igen. Az, hogy milyen játékos és ember volt, úgy tudok válaszolni: játékostársként is példaképként tekintettem rá. Olyan habitusa volt, ami miatt kiérdemelte ezt.

Csupaszív futballista volt, aki nem csak a fiatalabbak, hanem kortársai szemében is példakép volt. Az 1994-ben az élvonalba jutott csapat vezetőedzője Madár Gábor volt, aki fiatalon már bátran mélyvízbe dobta többek között Lendvai Miklóst is, ahogy Kocsárdi Gergelyt, Szőke Pétert, Molnár Attilát, Preisinger Sándort. Az idén 85 éves Madár Gábor is úgy emlékezett Lendvai Miklósra, mint aki a szívét lelkét kitette a pályára. Sőt, amikor 2015-ben Lendvai Miklós másodszor is leült a ZTE FC kispadjára Madár Gábor az egyik segítője volt.

- Mikit nemigen lehet elfelejteni... - mondta Madár Gábor. - Hihetetlen fizikummal rendelkezett és rettenthetetlen győzni akarással. Az edzésmunkájával soha nem volt gond, lobbanékony alkat volt, de amikor lenyugodott, elfogadta a döntéseinket. Nagyon sajnálom túl korai halálát. Amit saját maga elképzelt a futballban és az életben is, azt mind teljesítette.

Információnk szerint hétfőn este hét órakor gyertyagyújtást tartanak Lendvai Miklós emlékére a klub székházánál.