Hazalátogatott Nagykanizsára az ötszörös sakkolimpikon

Sziva Erika mindig nagy örömmel jön Kanizsára meglátogatni szüleit, hozzátartozóit, bár az utóbbi időben a járványügyi korlátozások megnehezítették mindezt. Erika Eindhoven térségében sakk­iskolát működtet, és büszke rá, hogy a magyar női sakkozás „előretörő” hullámához tartozik, melynek tagjai az 1980-as évektől bizonyították: a szellemi sport területén is óriási potenciállal bírnak.

– Édesanyám kezdett komolyabban tanítgatni a sakk alapjaira, pedig apukám volt ismert játékos, a városi sakkbajnokság kereteiben is jó néhány alkalommal felhívta magára a figyelmet – emlékezett vissza a kezdetekre Sziva Erika. – Rezsek Győző aztán általános iskolás koromban még jobban odafigyelt a fejlődésemre, és egy idő elteltével apu már nem is szeretett velem játszani, mert többször legyőztem. A gimit a Landlerben kezdtem, de akkortól már a fővárosi, illetve országos sakk­életben is felfigyeltek rám.

Persze idehaza a világhír felé haladó Polgár lányok mellett nem volt egyszerű kiugrót produkálni, de fordult az élet, a sors Hollandiába szólította, és ott is telepedhetett le. A költözés után rögtön, 1992-ben a manilai sakkolimpián már a holland színeket képviselhette a nők mezőnyében, és később is többször volt 1. és 2. táblás új otthona válogatottjában. Mellyel 1998-ban a roppant előkelő negyedik helyet is elcsípték az elisztai sakk­olimpián.

A sakk azóta is az egyik legfontosabb dolog Sziva Erika életében, s ezt Nádasi Tamás – az NB I.-ben tizenháromszoros bajnok Tungsram-Aqua­profit NSK elnöke – társaságában elmesélt számtalan kedves története is jól érzékeltette idehaza, Kanizsán.