Kárpáti János kántortanító segítségével sokan barátkoztak meg a vízzel

Szekrényessy Kálmán Balatonfüredről a Sió torkolatáig úszott anno, tette nyomán pedig ezt a napot a hazai úszósport születésnapjának is tekintjük. A sportember a túlparton büszkén mondta el: „Hazafias kötelességemnek tartottam e távúszás által a Balatont ösmertebbé tenni.”

Keszthelyen, a szigetfürdőben is lehetett úszást tanulni annak idején: Illy József polgári iskolai tanár, majd Ujlaky Mátyás elemi iskolai tanító után 1893 és 1913 között Kárpáti János gyenesdiási kántortanító oktatta az alapokat. Ő a Dunai Nemzeti Uszodában úszómesteri oklevelet szerzett, és két vetélytársat megelőzve nyerte el az állást. Barátai gyakran az orra alá dörgölték, milyen könnyű pénzkeresethez jutott. Nyaranta minden reggel 8-tól este 6-ig 50-60 tanítvánnyal foglalkozott, a 6 évesektől az 50-es korosztályig. Két hónap alatt több jövedelemre tett szert, mint az éves tanítói fizetése. Cserébe rúddal emelgette a „kövér aszszonyokat ”, illetve makrancos, ügyetlen tanítványokkal vesződött a tűző napon. Szent István napján úszóversenyeket rendezett, ami idővel nemzetközi szintre emelkedett.

Kárpátit beválasztották az 1897-es, Balatonfüred és Siófok között megrendezett Balaton-átúszás zsűrijébe. Jól ismerte a keszthelyi indulót, Ejury Lajos gyógyszerészt. A viadalt Gräfl Károly nyerte meg, aki életében összesen hétszer érte el ezt a sikert. A tó iránti rajongása miatt nevét később Balatonira változtatta. A versenyen második lett Ejuri, aki a következő évben keményebben edzett. Nagy reményekkel ereszkedhetett augusztus 8-án Füreden a Stefánia Yacht Egylet csónakházánál a vízbe hetedmagával, köztük két hölggyel. Az indulók sorban adták fel a versenyt a 14,7 kilométeres távon a szemből érkező hullámverés miatt. Mindenki Gräfl Károly újabb győzelmére fogadott, ő pedig ennek megfelelően 3 km-es előnyel közelített a Sió torkolatában lévő célhoz. Ám hiába figyelmeztették lassabb haladásra, mindent kiadott magából. A parttól 2 km-re kimerültsége miatt kérte a konyakosüveget, amiben még fél liter lehetett. Mind megitta, és újult erővel úszni kezdett – de visszafelé. Nem sikerült a helyes irányba fordítani, majd a víz alá is került, így ki kellett menteni. A kísérők Ejuryt is felszólították a verseny feladására, ám ő végül 9 óra 10 perc úszás után, kimerülten megérkezett a célba. Nyakába akasztották a tenyérnyi aranyérmet a Balaton Bajnoka 1897 címmel kihímzett szalaggal együtt. Később hivatása elszólította a városból, többek között a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia kémiatanára lett. A keszthelyi Szent Miklós temetőben nyugszik 1965 óta.

Kárpáti János folytatta az úszásoktatást, de még illemtanórát is tartott Kacsóh Pongrác zeneszerzőnek, aki „elfelejtette” betartani a férfiak és nők külön fürdésére vonatkozó szigorú rendeletet. A Keszthely-Tapolca vasút 1904-es építésekor merült fel Kárpátiban a gyenesdiási fürdő létesítésének ötlete, az akkor 320 méteres nádas átvágásával. Megnyerte az ügynek a szőlősgazdákat, 20 korona értékű részesjegyeket bocsátott ki ezer korona értékben. Sok utánjárással sikerült az uradalmi birtokból 13 méter széles sávot kapni az út kialakításához, amit a helybeliek töltöttek fel keserves munkával. 1906- ban megalakult a Fürdőegyesület, és felavatták a fürdőt, ahová kabinokat is építettek. Kárpáti János 34 évet tanított Gyenesdiáson, ahol 1953- ban bekövetkezett haláláig lakott. A hálás utókor róla nevezte el a település általános iskoláját és Diáson, a strandfürdő előtti közösségi teret, a Kárpáti korzót is.