A mumori Balogh Lajost a futball és a sport szeretete mozgatja

A 61 esztendős Balogh Lajos mellett a szintén ugyanennyi idős Pásztor Sándor (Police-Ola) 11 mérkőzésen lépett pályára, a legidősebb labdarúgó pedig a 67 esztendős Járfás László (Zalacséb), ő két alkalommal csereként kapott lehetőséget.

Ám a „legaktívabb” játékos a „60 pluszosok” között kétségtelenül Balogh Lajos, a III. osztály Nyugati csoportjában szereplő Mumor játékosa, aki az eddigi összes mérkőzésen (14 találkozó) kezdett, a Páka elleni találkozón a 66. percig volt a pályán, a többi meccset végigjátszotta. Balogh Lajos egyben a csapat edzője is, amit ő azért nem akar annyira szigorúan értelmezni, s amikor megkerestük, elsősorban a játék iránti szeretetét hangsúlyozta.

– Talán hét-nyolc éves lehettem, amikor elkezdtem futballozni – mondta a magát tősgyökeres mumorinak valló Balogh Lajos. – Lentiben is fociztam, s bár nem tartom magam olyan nagy spílernek, de a Fentős Pál, Molnár János, Nákits Mihály, Molnár Ferenc, Papp László-féle csapatba pár alkalommal ifistaként én is beszállhattam. Akadt pár év, amikor kihagytam, de aztán Zalabaksán, Lovásziban, Bárszentmihályfán futballoztam, nagyjából húsz éve pedig Mumoron. Vállalkozóként van egy gazdaboltom, támogatom is a csapatot, azt gondolom, hogy ha megteheti valaki, akkor kötelessége is ez, ha már a közösség tagja.

– Honnan van a futball ilyen mértékű szeretete, hogy még hatvanegy évesen is aktív maradt?

– Jól mondja, a futballé, de én inkább úgy mondanám, a mozgás szeretete az, ami engem hajt. Csak sport legyen. Most, hogy nincsenek vasárnap meccsek a bajnokság felfüggesztése miatt, futok, teqballozok, lábteniszezek, de nem állok le. És azt tudom csak mondani mindazoknak, akiknek van rá lehetőségük, hogy mozogjanak. Ha leállnak, az olyan, mint az az autó, amit nem használnak: egy idő után így is, úgy is beporosodik…

– Örökké tartó szerelem most már a futball?

– Nézze, nem véletlenül, de sokan mondták már rám, hogy innen visznek majd a sírba… Hadd mondjam el, hogy öt éve volt egy szívinfarktusom, azóta is orvosi engedéllyel játszhatok és ellenőrzés mellett. Kis túlzással a kórházból kijöttem és ismét a pályán találtam magam, hiszen két hónappal később már újra játszottam. Talán ez is elmond mindent a futball iránti szeretetemről. Nem sorolom a sérüléseket, a kulcscsonttöréseket, amiket elszenvedtem a pályán. Lehetne mesélni.

– Beszéljen egy kicsit a csapatról is, aminek az edzője. Milyen a mumori együttes, egyben vannak?

– Szűkös a keret, helyiek mostanra csak páran maradtunk, így a környékbeli településekről bőven vannak csapattagok. Most, egyelőre még nem tudjuk, hogy mi lesz a félbeszakított bajnokság sorsa. El kellene dönteni mielőbb, hogy játszunk, vagy már nem. A magam részéről annak nem sok értelmét látnám, hogy nyáron negyven fokban az olyan amatőr csapatok, mint mi, futballozzunk. Abban bízom, hogy az új bajnokságra mi is tudunk majd még igazolni, mert ahogy mondtam, kevesen voltunk. Abban meg nagyon bízom, hogy Mumoron még sokáig lesz foci. Kell, hogy a faluban legyen egy kis mozgás, úgysem történik sok minden. Közösségi élmény, barátság, erről szól a dolog. Csinálom én is, ameddig csak lehet, aztán az élet majd eldönti, hogy meddig bírom.