Major Veronika nem engedi, hogy az olimpia előtt terhet rakjanak a vállára

Rajta kívül a magyar sportlövők közül is csak ketten büszkélkedhetnek hasonló fegyverténnyel, Péni István és Mészáros Eszter. Major Veronika 2019-es éve remekül sikerült: világkupákat nyert, olimpiai kvótát szerzett, lég- és sportpisztolyban Európa-bajnoki bronzérmet gyűjtött be a légpisztolyos kontinensvetélkedőn, és az év végén világranglista-vezetőként zárt sportpisztolyban, valamint Keszthelyen ünnepélyes keretek között vehette át a Golden Target Awards elismerést a Festetics-kastélyban.

Az ünnepeknek viszont vége, közhellyel élve elkezdődtek a dolgos hétköznapok. S hogy mivel indította az évet?

– Versennyel – vágta rá Major Veronika, amikor feltettük neki a kérdés. – Védettséget élvezek, de ettől függetlenül én is indultam az első Európa-bajnoki válogatón, ami vegyesen sikerült. A kínai világkupadöntő után pihentem, majd itthon egy szombathelyi viadalon indultam még az év végén, gyakorlatilag edzés és pihenő váltotta egymást. Ez az Eb-válogató volt hosszú idő után az első komolyabb versenyem. Maradjunk annyiban, hogy a második napon sikerült jobban.

– Az Európa-bajnoki indulása tehát biztos, a válogatók – természetesen idézőjelben – csak edzésnek tekinthetők?

– Nem teljesen, mert ugyan légpisztolyban védettséget élvezek, de a vegyes párosban nekem is meg kell küzdeni az indulásért. Két csapat vehet részt az Eb-n, ehhez meg kell találni azt a két-két női, illetve férfi tagot, akik lőállásba állnak majd.

– Most is edzőtáborban van. Összeállt már Tokióig a programja?

– Nagyjából igen. Az edzőtábor után következik a légfegyveres országos bajnokság, majd újabb edzőtábor és a wroclawi Európa-bajnokság következik február végén, ami fontos állomás lesz. Márciusban Újdelhiben indulok világkupán, aztán Tokió, de még nem az olimpia. A már kvótát szerzett sportlövőknek rendeznek itt egy meghívásos viadalt, s mivel az Eb-n is osztanak kvótát, nagyon remélem, hogy a japán városba már nem csak hárman utazhatunk Magyarországról. Májusban Münchenben is lesz még világkupa, ott is indulok, aztán a közvetlen olimpiai felkészülés jön. Gyakorlatilag az év első fele ezzel telik el.

– Várta már? Mármint ezt az évet, amiről tudni lehetett, hogy az első fele nagyon mozgalmas, de mondhatjuk, hogy feszített lesz.

– Jól jött az év végi pihenő, aztán a szilveszteri buli után reggel úgy ébredtem, hogy 2020 van, és ez már az olimpia éve. Muszáj az év első felét meghúzni, hiszen ez készít fel Tokióra. Legalább szeretném ezt az első fél évet is úgy teljesíteni, mint a tavalyi esztendő első részét. Az, mondhatni, majdnem tökéletes volt, akadt benne persze hullámvölgy is, de szerencsére nem sok.

– Újévkor azért tett fogadalmat?

– Nem. Eddig sem tettem soha, folytatom a hagyományt… A tökéletesre törekszem, amiben részemről nem csak a sport van benne, hanem minden.

– Megváltozott a világ ön körül azóta, hogy kvótás lett, remek sikereket ért el az elmúlt év során, s elkezdtek a hírek Major Veronikáról szólni?

– Szerintem nem, én magam nem változtam. Ugyanazokkal barátkozok mint eddig, ugyanazokkal edzek. Talán csak annyi, hogy többen ismernek meg, mondjuk az olyan helyzetekben, amikor úgymond normális emberként térek be valahova. Benzinkúton, vagy nagyobb vásárlóközpontokban van, hogy megszólítanak, ami persze jólesik.

– Sokan bíznak önben és egy jó szereplésben az olimpián. Érez ezzel kapcsolatban felelősséget?

– Természetesen felelősség is, de nem rakok terhet a saját vállamra és másoknak sem engedem, hogy ezt tegyék. Ha szóba jön az olimpia, teljesen normálisan beszélünk róla edzőimmel, készülünk, hogy minden hiba, ami előjön, lehetőleg kijavításra kerüljön. Ugyanúgy, ahogy eddig, éveken keresztül is történt. Most is ezt tesszük, csak már az olimpiára készülve.