Mányoki Attila, az Ocean’s Seven világcsúcstartója büszke önmagára

A zalaegerszegi sportoló – aki az észak-írországi Donagha­deeból indulva hétfőn 12:11:20 óra úszás után ért partot a skóciai Portpatricknál – a csapatától kapott közleményben elmondta: ez volt az az útja, amelyre a „legmélyebbről” kellett elindulnia.

– A kórházi ágytól és a lélegeztetőgéptől idáig óriási kitartásra volt szükségem, hogy egy évvel később teljesítsem a legnehezebb átúszást az Északi-csatornán – emlékeztetett Mányoki a tavaly történtekre, amikor ugyanitt a sok medúzacsípés következtében feladta a kísérletet, kórházba került, ahol intenzív osztályon is ápolták.

Mányoki hozzátette: a körülmények ezúttal sem segítették, a start idején óriási volt köd, ami 11 óráig kitartott. Utána nyugodt időszak következett ugyan a 13-14 Celsius-fokos tengervízben, de az utolsó kilométereken erős lett a hullámzás, és ismét megjelentek az oroszlánmedúzák, amik megcsípték őt.

– A parttól két kilométerre pedig megfogott az áramlat – fogalmazott, miután az utolsó két kilométere három órát vett igénybe, miközben azt megelőzően kilenc óra alatt 36 kilométert teljesített.

Az extrém sportolónak már csak ez az egy helyszín hiányzott, hogy teljesítse a hét csatornaátúszásból álló Ocean’s Seven sorozatot. Mányoki végül 18. úszóként érte ezt el, és a csapattól kapott információ alapján 64:33:05 órás összideje világrekord.

Kedden a délutáni órákban lapunknak is nyilatkozott Mányoki Attila, akit sikerült elérnünk, s elmondta: rengeteg dolga volt kedden is. Dokumentumfilmesek kísérik, járt pél­dául abban a kórházban is, ahol tavaly az intenzíven ápolták…

– Pénteken érkezem haza Magyarországra, de hogy Zala­egerszegre mikor jutok el, még nem tudom – mondta el érdeklődésünkre. – Valószínűleg szeptember első napjaiban már otthon leszek.

Természetesen megkérdeztük tőle, hogy eljutottak-e hozzá azok az üzenetek, melyeket rajongóitól, ismerőseitől kapott.

– Természetesen láttam ezeket a jókívánságokat, de válaszolni – talán érthető – még nem tudtam, hiszen vagy ezer üzenetet számoltam össze – árulta el Mányoki Attila. – Jó érzés, hogy ennyien szorítottak értem és büszkeséggel töltött el. Most jön el majd az idő, hogy megköszönjem mindezt.

S hogy mi volt a különbség a tavalyi és a mostani úszása között ugyanazon a helyszínen?

– A felkészülésem ugyanúgy zajlott, mint egy éve és tavaly sem fizikai, vagy mentális okok miatt kellett félbeszakítanom az utamat, hanem olyan dolog miatt, amire nem lehet felkészülni – mondta Mányoki Attila. – Borzasztó nyugodt voltam az úszás előtt, nem gondoltam a tavalyi évre. Annyi különbség mégis volt, hogy az árapálymozgás miatt nem sötétben, hanem már világosban kezdhettem el úszni. Ezáltal el tudtam kerülni a fatális találkozást az élővilággal, így a medúzákat is könnyebben tudtam kikerülni. Ez is segített most a sikeres átúszásban.